Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

28. fejezet

Mit szokás olyankor csinálni, mikor mondhatni megcsalnak? Ha rajtakapod a pasid, ahogy egy másik csajjal szexel? Hogy is mondjam, sírhatnék is otthon begubózva, fagyit éve és tévét nézve. Mint akit nagyon megtörtek.

De én már valamennyire – azaz semennyire – túl tettem magam Taehyung-on, így eljöttem bulizni Hyejin-nel. Igen, bulizok, pedig most csaltak meg. Azaz tegnap. De ilyen az élet, nincs mit tenni. Megtörtént? Megtörtént. Érdekel? Kicsit sem. Na jó, ez egyáltalán nem én vagyok. Hiszen hogy a viharba ne érdekelne még mindig Kim Kibaszott Taehyung?

Hiába a sok bulizás, a mérhetetlen alkohol, az a rengeteg érdeklődő fiú... Nem tettem túl magam egyáltalán Rajta. De valahogy el kellett nyomnom a fájdalmat, amit okozott, így a bulizás volt számomra a legtökéletesebb megoldás; kitomboltam és leittam magam a sárga földig, még néhány srác szájába is belemásztam. Persze ezekre semmiféleképpen nem emlékeztem. Hyejin tálalt mindent másnap reggel.

A mai napot pedig – ahogy minden lány miután lecserélték –, sírással töltöttem. Kiadtam mindent is, de legfőképp Taehyung-ot, hogy hogy tehette ezt velem. Hyejin-nek szintén hálás lehettem, mert egész nap velem volt, és támogatott. Teát főzött nekem, kimchi-t is ettünk, majd az elmaradhatatlan bödönös fagyit bevágtuk a tévé előtt ülve, és bőgtünk. Én bőgtem, Hyejin velem együtt sírt.

Estére Hyejin hazament, így maradt pár órám a lefekvésig, amíg tudtam még gondolkodni ezen a dolgon, hogy s mint legyen. Hayan is szintén a támogatóm volt, így egyáltalán nem voltam egyedül. Pedig belül úgy éreztem magam...

Rosszul esett az, hogy úgy csalt meg. Pont ott, pont akkor... Nem fér a fejembe, hogy mit gondolhatott. Persze, hogy nem, mert nem vagyok csávó. Ha csávó lennék, én biztos nem csináltam volna így. Mert hát ez parasztság. Mondjuk, az is lehetett, hogy önkívületi állapotban volt. Valaki keresztbe akart tenni nekünk, a kapcsolatunknak. Vagy csak megunt. Jézusom, szörnyű ez a tudatlanság. Számtalanszor hívott a hétvége során, de nem vettem fel. Nem tudtam mit mondhattam volna neki. Például, hogy „Semmi baj, van ilyen?" Vagy azt, hogy „Rohadj meg te szemétláda, látni se akarlak többé?" Nem akartam hazudni, de a középső utat se találtam még meg. Szükségtelennek tartottam még azt, hogy megmagyarázza a történteket. Hiszen láttam, amit láttam. Nem kell túlragozni azt, hogy két felnőtt ember szexelt. Csak az volt a bibi, hogy az egyiknek van egy párja. Majd mikor olyan állapotban leszünk Taehyung-gal mindketten, és ő felkeres, majd akkor tárgyalhatunk.

Lehet kicsit gőgös és makacs vagyok, de kell bennem lennie egy minimális tartásnak. Valójában már most rohannék Tae karjaiba, hogy egész nap körbe öleljenek és védelmezzenek, de még nem lehet. Nem lehet dacból.

____________________

Gyönyörű a havas vidéki táj. Igazából mindig is ehhez húzott a szívem, a nyáron virágos, de télen hófedte rétekhez, kisebb dombokhoz és óriás erdőkhöz. Nem a nagyvároshoz, ahol egy perc nyugalma sincs az embernek és mindenhol a magas épületeket látni. Persze az is gyönyörű a mag pompájában, de akkor is vidéki gyerek voltam, vagyok és leszek is.

A három órás vonatút Daegu-ba viszonylag gyorsan eltelt könyvolvasással és a táj kémlelésével. Sokat gondolkodtam is a dolgokon, és arra jutottam, hogy miután visszamentem a fővárosba, majd megkeresem Taehyung-ot.

Minden utcát hó fedett, minden egyes ház szépen és igényesen volt kidíszítve. A hó már megült a házak tetején, így fehér sapkákba bújtatta a családi házakat.

A mi házunkhoz érve vettem észre, hogy a szokásos égők lettek kirakva a teraszra, ahol már Jiko, a kutyánk megvolt veszve, hogy kimehessen a hóba. Fel kellett nevetnem, ahogy láttam, hogy Jae-Wha rohant utána, hogy nehogy kimenjen. Akár csak régen.