Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

30. fejezet

Yoora szemszöge

- Hogy aludtatok? – pillantott ránk anya vigyorogva, de utána már fordult is vissza a leveshez, amit épp készített. Le mertem volna fogadni, hogy az orra alatt fülig ért a szája.

- Nagyon jól, asszonyom – felelte Taehyung, mire majdnem kiköptem a forró csokimat, amit szintén anya készített. Még eléggé forró volt, így fújni kezdtem, de nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg. Miután lenyeltem a forróságot, elkezdtem nevetni, amit Tae csak értetlen arccal reagált le.

- Jaj, nyugodtan tegezz csak! Jézusom, be sem mutatkoztam tegnap rendesen – fogta meg a fejét idegesen. – Seong Meunji vagyok, Yoora édesanyja. Nagyon örülök neked, Taehyungie! – hajolt meg, majd szorosan átölelte Tae-t. Én csak mosolyogva figyeltem őket, és miután Taehyung is helyet foglalt mellettem, neki láttunk reggelizni, ami pár darab pirítós volt. Anya közben dudorászott a konyhában, és néha-néha kérdezett egyet tőlünk, de főleg Tae-től.

Örültem, hogy ilyen hamar megtalálták a közös hangot. Apa lesz még egy nehéz piskóta, hiszen nem hiába nem volt sok udvarlóm. Ha bármiféle fiú randira akart hívni, jött a bátyám – vagy éppen édesapám –, és szépen "elüldözte" a jelölteket. Bár mondjuk, visszagondolva örülök ennek, de akkor nem volt jó ezt akkor átélni.

Szóval nagyon reméltem, hogy apának is elnyeri a tetszését a barátom, aki hosszasan beszélt már anyukámmal egy eseményről, ami nem rég volt. Fogalmam sincs miről beszéltek, sokkal inkább foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon mit fog majd mondani apa Taehyung-nak... és persze fordítva, hiszen ha valami hülyeséget mond, akkor repül a házból, pláne, hogy együtt is aludtunk. Mert oké, már felnőtt vagyok meg minden, de azért mégis csak a családom élt itt, és a szüleimé a ház, így majdhogynem tiszteletlen, amit csináltunk. Na de, reménykedjünk, hogy Taehyung megfelel apa elvárásainak. Persze nem apa fogja megmondani, hogy kivel lehetek és kivel nem, szóval, ha nem tetszik neki Tae, attól még vele maradok, és apa kénytelen lesz elfogadni. Anya könnyebb eset, apa a kemény dió.

Anyáék szobájából ki is ballagott az említett személy, és árgus szemekkel vizslatta Taehyung-ot. Köszöntött minket, mire anyához sétált, neki adott egy rövidke csókot, majd felénk indult. Anya csak megrázta a fejét, és Taehyung-nak egy bátorító mosolyt küldve fejezte be végleg a levest. Sima húslevest készített, ami mindig tökéletesre sikerül. Miután apa kihívta Tae-t a teraszra beszélgetni, addig anya leült mellém, és várta, hogy mondjak végre valamit.

- Igen anya? – kérdeztem rápislogva.

- Na? Történt valami tegnap? – vonogatta a szemöldökét és a vállát, mintha táncolna. Bele pirultam a kérdésbe, de tőmondatokban elmondtam mi is történt. Persze a közösülést kihagytam, pedig éreztem, hogy a lelkemig hatolt a szemével, úgy nézett rám, mikor a pikáns részekre kérdezett rá – persze én mindent tagadtam.

Anyával éppen az egyik kollégájáról beszélgettünk –, aki egy ritka bunkó, hiszen anyu a segítségét kérte egy apróságban, mire ő „Oldja meg maga a saját problémáit"-tal otthagyta az egész céget, és most takarító egy étteremben. Elég durva, hogy egy kis segítséget kértek tőle, és azonnal le lép... Szóval amint befejeztük róla a bájcsevejt, apa és Taehyung egymást átkarolva jöttek vissza a nappaliba – ahová közben átültünk anyával. Mindketten meglepődtünk, hiszen hogy lehet az, hogy apa nem akarja már csak a szemével is leszedni a fejét csórónak?

- És akkor mondtam nekik, hogy én biztos nem fogok helyettük dolgozni, és ott hagytam őket. Azóta csődbe ment a vállalat, hiszen nem dolgoztak semmit azután sem, hogy én eljöttem – nevetett fel apa, miközben Taehyung figyelmesen hallgatta és néhol egy elismerő mosolyt villantott.