Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

7. Fejezet

Eltelt ez a hét is, és már ott vagyunk, hogy Hyejin-nek kell segítenem készülődni a randijára. Úgy beszéltük meg, hogy ma átjövök meló után és itt fogunk készülődni, majd én haza megyek és holnap visszajövök. Az a jó, hogy közel lakunk egymáshoz, így nem kell a város másik végébe haza buszoznom.

De koncentrálunk most a mára. Hyejin-nek a haja már kész, fel is van öltözve, még egy kis sminket kell neki csinálnunk és meg is van. Elvileg Jungkook elviszi először vacsorázni, utána elmennek a Han folyóhoz. Hát nekem tuti kicsit feszélyezett lenne a légkör, mert én inkább a lazább randik híve vagyok – mintha olyan sok randin vettem volna részt -, pl. egy piknik vagy egy egyszerű séta, de kinek mi.

- Szerinted tetszeni fogok neki? – kérdi bizonytalanul, miközben úgy néz ki, hogy egy tucat modell se néz ki olyan jól, mint ő. Van rajta egy fekete egyberuha, aminek nincs válla, és a derekánál van egy megvastagított fehér öv, valamint egy térdig érő fekete csizma van még rajta.

- Na ezt meg ne halljam még egyszer. Hogy mondasz ilyet? Konkrétan ha fiú lennék most azonnal letepernélek. Ha Jungkook-nak nem tetszenél – bár erősen kétlem, hogy így lenne -, akkor én magam pofoznám fel, és ezt teljes mértékben komolyan gondolom.

- Rendben, csak annyira izgulok. – és ebben a pillanatban csöngettek.

- Nyugi, és csak ügyesen. – mosolygok rá.

Odamegy a bejárati ajtóhoz és kinyitja. Tényleg nem hazudott, ez a pasi irtó szexi. Egy fekete ing van rajta, melyre vett egy bőrdzsekit, és ezt egy fekete feszülős farmerrel kombinált. Milyen választékos, de meg kell hagyni, nagyon vonzóan néz ki, de mégsem az esetem. Hozott egy csokor rózsát Hyejin-nek, melyet a lány zavarában el is felejt elvenni, de szólok neki, így kapcsol és gyorsan elveszi, elvinné a konyhába, de elveszem tőle, így ők tudnak indulni. Köszönök még egyet nekik, jó szórakozást kívánok, és eltátogom Hyejin-nel, hogy milyen szerencsés.

Miután elmentek, én is kezdek készülődni, hogy haza induljak. Már az ajtót is bezártam, mikor megszólal a telefonom. Nem tudom ki hív most, talán anya?

- Igen? – szólok bele.

- Szevasz, nem jössz át dumálni? – persze, hogy Yoongi az. Kicsit szégyellem magam, mivel hét elején beszéltünk utoljára. Ezért most majd kibeszélünk mindent!

- Oh jó is, hogy hívsz, amúgyis akartam már dumcsizni egyet veled. Akkor indulok. – már ki is nyom, szóval most nem haza felé veszem az irányt, hanem Yoongi-hoz. Az a jó, hogy ő is itt lakik a környéken, így nem kell sokat mennem.

Oda is érek, majd becsöngetek Yoongi lakásába. Amint kicsöng bemegyek az ajtón és elindulok hozzá. Annyira jó, hogy nem kell egy csomó emeletet megmászni, hanem csak fel megyünk az első lépcsősoron és ott is van. Bekopogok, majd beenged.

- Szi – nem tudom folytatni, mert amint belépek, a karomba borul. Kicsit meglepődök, mert nem sokszor szokott ilyet csinálni, sőt. – Ennyire hiányoztam?

- Csak egy kicsit. – dünnyögi a nyakamba. El is enged, majd elindul a konyhába, gondolom valami innivalóval szolgálni nekem, mivel mindig ezt csinálja.

- És mizu? Haladsz az új daloddal? – Yoongi dalokat ír, egy cégnél van leszerződtetve. Mindig is szeretett dalokat írni, zenét létre hozni, és mindig megmutatja nekem, éppen min dolgozik.

- Ja, lassan kész. Hogy-hogy ilyen hamar értél ide? Tessék. – adja ide a vizemet.

- Csak azért, mert Hyejin-nél voltam, segítettem neki készülődni, mert randira ment. – felelem, miközben leülünk a kanapéra.

- Na már megint behálózott valakit az a lány? – hát igen, Yoongi nem nagyon csipázza Hyerin-t, de azért néha elvannak.

- Hát én úgy láttam, hogy most tényleg komolyan gondolja, és Jungkook-on is azt láttam, hogy tényleg bejön neki Hyerin.

- Várj. Jeon Jungkook? – kérdi, bár nem nagyon értem, honnan ismeri.

- Igen. Miért?

- Huha, hát Hyerin akkor nagyon beletalált, mivel Jungkook egy igazi szoknyapecér. 1 hétnél tovább nincs barátnője, mivel csúnyán lekoptat minden csajt, miután meghúzta. – húzza el a száját. Micsoda? Hyerin jól beletrafált. Konkrétan lelkitársakra leltek egymásban. Na mindegy azért mondom majd ezt neki, nehogy csalódás érje a végén, de azért őt sem kell félteni.

- És te egyébként honnan ismered? – már megsem lepődök, hogy vajon honnan ismeri.

- A munkahelyemen szoktam hallani néhány zeneszerző lányt, akik róla beszélnek. – von vállat.

- Hát az nagyon jó. Na majd ejtek néhány szót vele erről.

- Milyen az új munkahelyed? – érdeklődik.

- Szuper. Mindenki jófej, kivéve a főnök az elején, de már ő is kedves velem. – mondom, és direkt nem beszélek az incidensünkről, de Yoongi előtt minden az arcomra van írva. – Na jó, történt egy kis baleset egyik nap a buszon, mikor jöttem haza. Egy kanyarnál majdnem elestem, de megtartott, mert akkor éppen ő is buszozott, és így nem estünk el. Azóta úgymond jóba lettünk. – de még mindig úgy néz, mintha nem mondtam volna mindent el, ha így is van. – Mi az? Ez minden.

- Ja persze. Na mondjad mi van még, amit magadban tartasz. – mintha egy üveg lennék, úgy lát át rajtam.

- Jó, van egy álmom, ami nem tudom mit jelent. Egy kisfiú van benne, ahogy felém jön, de nem ér el hozzám, mert előtte felkelek. És amióta itt dolgozok, van bennem egy furcsa érzés, mintha egy régi emlék a felszínre akarna törni, de valamiért nem tud, így nincs meg semmi. És Taehyung is ugyanezt érzi. – említem meg Őt is.

- Hát, hogy az igazat mondjam, fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, de majd kiderül. – hát ezzel nem igazán lettünk előrébb Yoongi, kösz.

Vállat vonok, mivel jelenleg én sem tudok mit kezdeni ezzel. Yoongi-val még beszéltünk egy darabig a vizsgájáról, a munkahelyemről és az ottani társaságról, megmutatta az újonnan szerzett dalszövegét, mely az elmúlásról szól. Elmondta, hogy miért erről írt, és, hogy mennyi ideig írta. Majd elindultam haza, mivel kezdett elég sötét lenni, Yoongi felajánlotta, hogy elvisz, de visszautasítottam, mert most inkább kiszellőztetem a fejem. Miközben sétálok hazafelé, ismét Taehyung jut eszembe. Nem tudom miért fészkeli be magát a gondolataim közé, meddig marad ott, és nem tudok tőle szabadulni. Talán csak sodródnom kéne az árral, és megtudnom mi lesz a vége? Vagy álljak neki ellen? Egyáltalán tudom én mibe ugrok fejest?

E sok fejfájást okozó kérdéssel és a rájuk nem megadott válaszokkal értem haza, és készülődtem el a megszokott módon a lefekvéshez. Amint fejem a párnához ér, és el is alszok, már a régi ismerősként köszöntött, de ismeretlen álommal találom szembe magam, mely édes krémként szívódik bele testembe-lelkembe egyaránt.