Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

12. Fejezet

Belépek az irodába, nincs még bent senki. Hát ez nem sűrűn van, szóval mosolygok egyet, hogy én értem be leghamarabb. Felakasztom a kabátomat a fogasra, de majdnem lerántom az egészet, és szívrohamot kapok, mivel valaki megfogja a vállam. Teljesen abban a tudatban voltam, hogy nincs itt senki, erre Taehyung itt áll előttem és csak vigyorogva bámul rám.

- Mi olyan vicces abban, hogy majdnem szívrohamot kaptam és magamra rántottam az egész fogast? - vontam kérdőre a vigyorgásának okát.

- Semmi. - hagyta abba a vigyorgást, de az arcomat látva elkezdett hangosan nevetni. Mit nevetni, ez már vihogás. Alig tudta abba hagyni, és ez nem tudott nem megmosolyogtatni engem is. Szerintem neki az a célja, hogy beálljon a szám, annyit mosolygok már mikor vele vagyok.

- Na inkább álljunk neki a munkának. - indultam el az asztalomhoz, de visszafordultam. - Illetve hozok kávét. Te kérsz? - kérdeztem meg azért őt is.

- Nem, köszönöm. - rázta meg a fejét és leült a székére.

- Oké, akkor mindjárt jövök. - kimentem és odaálltam az automata elé, hogy elkészítsem a kávémat. Már mindjárt kész, mikor megjelent a folyosón Eun-Ji és Jimin. Jimin egyből idejött, gondolom ők is kávéval indítanának, hiszen Eun-Ji is mindig kávéval a kezében szokott bejönni az irodába. Köszönünk egymásnak, és míg várom, hogy elkészüljön a kávé, Jimin-nel elkezdtünk beszélgetni.

- Van köztetek valami Tae-vel? - vágott a közepébe egyből. Semmi körítés, vagy valami? Hát jó, ha ő így, akkor én úgy.

- És köztetek Eun-Ji-val? - vonom kérdőre én is.

- Nem ér kérdéssel válaszolni. - mondta okoskodva, de közben játékosan, és látom a szája sarkában a visszatartott mosolyt.

- Ha válaszolok, te is válaszolsz, ugye? - bólintott. - Igen, alakulgat. - feleltem végül neki.

- Mi együtt vagyunk. - mondta lazán.

- Gondoltam, de amúgy tök cukik vagytok! Taehyung tudja?

- Igen, már neki is elmondtuk, mivel ő is rájött. - forgatta meg a szemét mosolyogva.

Elindultunk vissza az irodába, majd visszaérve én leültem a helyemre, Jimin pedig letette Eun-Ji elé a jávéját és ő is leült. Eun-Ji hálásan néz Jimin-re. Jimin-nel vetünk egy hosszabb pillantást az előbbi beszélgetésünk miatt, amit Taehyung végig is kísér a szemével, kissé gyanúsan méregetve minket, de amint látom, elveti a fejében összegyűlt lehetőségeket - ha már volt.

- Srácok, mától, egy nagyobb reklámon kell dolgoznunk. - kezdett bele Taehyung, és megköszörülte a torkát, hogy mind rá figyeljünk. nálam ez nem is lett volna probléma, mivel napestig elnézném, ellenben Jimin-nel, aki még csak most nézett fel. - Felkérték a céget, hogy ne csak plakátokat készítsünk, hanem reklámvideókat is. Ez nagyobb lehetőség mindannyiunk részére. Szóval elvárom, hogy mindenki adjon bele mindent. - fejezte be, és itt lopva rám pillantott, jelezve, hogy ez főleg nekem szólt. Mintha eddig nem adtam volna bele mindent, de inkább nem szóltam.

- De klassz, ez tök jó lesz! - lelkesült fel egyből Jimin.

- De hát így máshol is kell majd dolgoznunk, nem? - kérdezte Eun-Ji. Hát biztosan, ha videókat kell csinálnunk. Gondolom valamilyen stúdióban, vagy nem is tudom hol. De nekem tetszik ez.

- Igen, egy stúdiót biztosítanak nekünk. - válaszolt neki Taehyung.

Még beszélünk erről egy ideig, majd folytatja mindenki a munkáját.

______________________

- Hova fog vinni? - érdeklődött izgatottan Eun-Ji. Már a kávézóban vagyok és Hyejin épp most tette le elém a forró csokimat. Bele ittam, de mivel félig leégette a számat, így még hagytam hűlni.

- Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy kényelmesen öltözzek. - vontam vállat. Még én sem tudom, hogy hol leszünk, vagy mit fogunk csinálni. Tae ilyen téren elég titokzatos. Mondjuk nem csak ilyen téren.

- kényelmesen? Akkor valami csinos, de kényelmes rucit kell neked néznünk, csajszi. Hova akar ez téged vinni, valami parkba vagy mi? - nevetett jóízűen.

- Fogalmam sincs, de majd kiderül. Annyi biztos, hogy irtó cuki volt. - gondoltam vissza nevetve a legutóbbi találkánkra. Miután megittuk a szokásos forró csokinkat elmentünk sétálni. Beszélgettünk és egyszer csak letérdelt elém, mire majdnem szívrohamot kaptam. Elkezdett magyarázkodni, hogy ne értsem félre, csupán randira akar elhívni, csak nem tudta, hogy csinálja. Én csak nevettem rajta, és felállítottam, majd adtam egy puszit az arcára, és mondtam neki, hogy szívesen elmegyek vele. Majd hazáig ezen nevettünk.

- Jó mindegy igazából, a lényeg az, hogy csinos legyél. - merengett el végül, hogy hogy is nézzek majd ki.

- Oké, látom beindultak a fogaskerekek azzal kapcsolatban, hogy nézzek majd ki. De most rólad. Mi van veled és Jungkook-kal? - érdeklődtem én is.

- Áhh, elvagyunk. Néha nálam, néha nála. Amúgy tök jól vagyunk, tetováló művészként dolgozik. - tátva maradt a szám.

- Tényleg? - biccentett. - Nem is gondoltam volna. Mondjuk tényleg sok tetkója van. - gondolkodok el, mivel tényleg volt egy pár tetkója, mikor láttam.

- huhh, van ám sok, ha tudnád még hol van, csak nem látszódik... - nézett rám és mosolyog reakciómon.

- Oké-oké, nem kérek teljes test elemzést. - nevettem piros arccal.

- Na de, akkor majd pénteken én megyek át, és szépen kicsinosítunk téged.

- Rendben, még ötletem, sincs, hogy mibe menjek, szóval át kell néznünk az egész szekrényemet. - mondtam. Komolyan is gondolom, mivel tényleg nem tudom még, hogy mibe menjek.

- Figyelj, találunk neked egy olyan ruhát, amiben ha Taehyung meg lát, össze hugyozza majd magát. - kezdett el röhögni. Én is nevetek, mivel Hyejin sokszor használ ilyen kifejezéseket, szavakat, és néha rám is rám ragad.

- Jól van, na de elindulok. Még leviszem Hayant sétálni is. - meséltem neki, hogy mit fogok még csinálni, mikor már húzom fel a kabátomat. Hyejin bólintott, majd elköszöntünk egymástól és haza indultam. Most inkább buszoztam, így a közeli buszmegállóba mentem, és felszálltam a buszra, mikor megérkezett.

Nem is annyira figyeltem oda, csupán arra eszméltem fel, hogy kinyitottam a bejárati ajtóm. Amint kinyitottam, Hayan már ugrik fel, hogy megsimogassam, így amint levetkőztem, már fel is kapom - ám igen nehéz -, megsimogattam és elindultam vele a konyhába, hogy adjak neki eledelt, hogy utána elinduljunk sétálni.

- Jaj te, mindjárt indulunk. - szólok hozzá, mivel már nem bír a vérével, és leállás nélkül ugrándozik.

Majd miután feladtam rá a pórázt el is indultunk. Már a téli kabátomat húztam fel, attól függetlenül, hogy még csak november van. Itt elég korán jön a tél. de sokáig marad. Így kénytelen voltam jobban felöltözni, ha nem akartam jéggé fagyni. Úgy láttam, Hayan nem fázik, sőt élvezi is a hűvös szellőt. Hát én nem annyira, de még bírom, szóval megyünk. Igazából Taehyung-on és magamon gondolkodok, hogy össze illünk-e. Remélem jól fog sikerülni a randi, és minden szuper lesz. Kíváncsi vagyok hova megyünk, és mi fog ebből kisülni. Hihetetlenül aranyos, rendkívül figyelmes és piszkosul jól néz ki. Az ágyban is biztosan jó, de nem tudom, talán egyszer kiderül. Szerintem ha egy kukásszatyrot adnának rá, abban is remekül nézne ki. Konkrétan úgy néz ki, mint egy modell. Sőt makulátlan, ha modellként dolgozna, kapkodnának utána a különböző cégek. Nem is értem miért nem modellnek ment. Meg is kérdem majd tőle, hogy nem gondolkozott-e már ezen. És nem csak modell alkata van, hanem az arca is szebb, mint a legtöbb férfié. Ha valaki meglátja az utcán, tátva marad a szája. Pláne ha vele dolgozol, mivel akkor még keményebb a helyzet, mert nehéz ellen állni a kísértésnek, hogy ne teperd le. Legalábbis nekem elmondhatatlanul nehéz.

Hayan-nal elindultunk vissza, mivel már kezdett csípős lenni a hideg. Mikor visszaértünk, megcsináltam az esti rutint és lefekszem aludni. Éjszaka álmomban ismét a mezőn voltam az ismerős idegennel és megint nem láttam meg az arcát, mivel a nap sugarai nem hagytak tovább az álmok elbűvölő világában.