Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

27. fejezet

Sziasztok!
Kérlek titeket, ha tetszik ez a kis történet, akkor jelezzetek vissza, akár egy kommentel, vagy akár egy szavazattal!
És elmondhatom, hogy ettől a résztől kezdve indul be teljesen a sztori, igen igen, sokat kellett várni, de itt van. Ebben a fejezetben fognak történni dolgok, szóval remélem, tetszeni fog!💗
És ahogy mondtam, kommenteljetek, szavazzatok bátran, csak nyugodtan! Negatív hozzászólás is jöhet!
Legyetek jók, és sok sok puszi nektek😚💗💗

Taehyung szemszöge

Valami egyre erősebben nyomta a mellkasom. Egy tippem volt, hogy mi lehetett az, és jól gondoltam, mert Yeontan ugrált a felsőtestem közepén. A tüdőmet már alig éreztem, így óvatosan leemeltem magamról Tannie-t, és leraktam az ágy mellé. Néha fogalmam sincs, hogy tud feljönni a több, mint egy méter magas ágyra.

- Ne már Tannie, már korán reggel vécézned kell? Várj egy pillanatot, amíg felébredek, de nehogy a parkettára pisilj! – mutattam rá, hiszen már fordult elő ilyen, nem is egyszer. Ő csak ártatlanul nézett, ahogy általában szokott.

Nyújtózkodtam egyet, majd felálltam, és úgy ahogy voltam – egy szürke mackóban csak – elindultam a nappaliból nyíló ajtóhoz, ami a kis udvaromba vezet ki. Persze Yeontan a nyomomban loholt, így amint kitártam az üvegajtót, ő már ment is a legközelebbi fához elvégezni a dolgát.

Úgy látszik nincs túl korán, hiszen a szomszéd lány épp most integetett hevesen felém, miközben majd' kicsordult a nyála is, ahogy engem nézett. Az udvarán pakolgatott valamit, persze amíg én is kint tartózkodtam, addig engem bámult. Ha nem lenne egy csodaszép barátnőm, akkor még nem is zavarna, de így azon voltam, hogy Tannie minél hamarabb végezzen már. Meg hát ugye télhez híven, volt vagy mínusz 10 fok, én meg csak egy melegítőben voltam kint. Teljesen elfelejtettem ezt, ezért már a két karjaimmal öleltem át magamat, hogy annyira ne fázzak. Bent egész kellemes az idő a fűtés miatt, ezért nem gondoltam, hogy ennyire hűvös lesz.

Visszaintettem, majd miután Yeontan végzett, bementünk a házba. Ott egyből átmelegedtem, így már nem fáztam. Felnéztem a nappaliban lévő órára, ami fél 8-et mutatott. Nos, igen, szokásom néha ilyen korán felkelni hétvégén, de az a baj, hogy most nem hétvége van, hanem kedd. Azaz elkéstem a munkából.

A gyors és a lassú tempó közötti sietős kényelmes időzítésben készülődtem el, majd 8-kor beültem a Nissanomba, és viszonylag gyorsan elindultam az irodába. Az autóban elég hideg volt, pedig bent volt a garázsban. De hála jó égnek, hamar beértem a céghez.

Szokatlan volt, hogy elkéstem. Egyáltalán nem szoktam, most se tudom, hogy mi lehetett velem. A kocsiból kiszállva a hópelyhek ráhullottak a barna szövetkabátomra, majd lassan vizzé melegedtek, mikor beléptem az épületbe.

Intettem Alexiának, és a lépcsőkkel nem bajlódva, lifttel mentem fel. Közben persze mindenki köszönt nekem, akivel találkoztam. Tiszteltem azokat, akik engem is tiszteltek. Itt is csak olyan dolgozik, aki megérdemli. Persze tudom, hogy vannak azért szemetek itt is, de amiről nem tudok, az nem fáj. Ha velem és az alkalmazottakkal nem tesz olyat, amit a munkán kívül szokott, akkor jók vagyunk. Persze nem durvaságokra gondolok, hanem "csak" kiközösítésre, lelki bántalmazásokra. Eddig itt semmiféle erőszakos kolléga nem dolgozott, és nem is fog. Még Min-Kyung-on gondolkoztam, de amint tesz bármi ilyet, egyből repül.

Felfelé menet a minden évben megszervezett karácsonyi bulin töprengtem. Most ki szervezze? Minden évben más szokta, így most fogalmam sincs, hogy ki jön. Én szerveztem az elsőt, utánam Jimin, Alexia, Eun-Ji, Namjoon és Yuri rendezték. Most talán szervezze Yoora? Nem tudom, meg kell kérdeznem erről. Egyáltalán lenne-e rá ideje meg kedve, fogalmam sincs. Ma úgyis megyek hozzá, majd megkérdem erről.