Fogadj el! (Taekook)

3

3

Gőz szivárgott be a kis szobába, amikor Jungkook kinyitotta az ajtót. Csak egy törölköző volt a derekára csavarva.

– Hallod, felvehettél volna valami ruhát – förmedt rá barátja és régi szobatársa, Park Jimin. – Csak azért, mert én rég láttam ilyet, még nem jelenti azt, hogy akarok is.

Jungkook forgatta a szemeit miközben megigazgatta a haját.

– Fogadjuk, ha itt laknék újra, minden nap félmeztelenül akarnál látni.

Jimin ledőlt az ágyára és maga alá húzott egy párnát.

– Nem mennék olyan messzire, Kook. Rendben vagy, meg minden, de jobban bírlak ruhában.

A fiatalabbik felnevetett és előkészítette a ruháit az estéhez. Egy órája maradt az építkezés és a rajzóra között, így Jungkook megkérte korábbi szobatársát, hogy hagy ehessen és zuhanyozhasson nála. Már nem volt ideje arra, hogy hazamenjen és visszaérjen. Ezért nagyon hálás volt, hogy Jimin megengedte, hogy használja a fürdőszobáját.

– Egyébként mit kell felvenni egy ilyen modellnek? – kérdezte a régi barát, miközben a párnáját igazgatta és kinyújtotta a lábait. Vagy nyújtott vagy mozgott, ezt csinálta állandóan táncszakosként.

Jungkook ránézett a fekete nadrágjára és a túlméretezett pólójára.

– Pont annyit tudok, amennyit te. Mondta a tanár, hogy a tetkóimat nehéz lehet lerajzolni, ezért veszek fel rövidujjút. De nem igazán mondott mást.

Visszament a fürdőbe és felöltözött, majd beállította a haját is. Fekete tincsei rendezetlenül hullottak a homlokára és a nedvesség sem segített rajta sokat. Remélhetőleg majd a levegőn megszáradnak.

– Szólj, ha szeretnél még enni, mielőtt indulsz! – mondta Jimin, aki idősebb volt néhány évvel Jungkooknál, amikor Jungkook visszatért a szobába. – Rengeteg rágnivalóm van.

– Nem kérek – válaszolta Jungkook, amikor elkezdte összeszedni a dolgait. – Már így is eleget segítettél. Nem akarok felpuffadni, mielőtt lerajzolnak.

Jimin egy ideig tanulmányozta a barátját aztán felnevetett.

– Ezek alatt a ruhák alatt kétlem, hogy meglátnának belőled bármit is. Szerencsétlen rajzosok nem tudják, mit vállaltak.

A fiatalabbik felhúzta az orrát.

– Szerencséd, hogy jólnevelt vagyok, különben szétrúgnám a segged ezért. Azok a diákok inkább hálásak lehetnének, hogy megjelenek és feszegetem a művészi határaikat.

– Inkább te legyél hálás. Nyilvánvaló, hogy a professzor beléd van esve és még fizetni is hajlandó neked csak azért, hogy elnyerje a szívedet - kötekedett vele Jimin, amint a lábát ropogtatta és nyújtotta oda-vissza.

Jungkook elsétált az ajtóhoz.

– Nincs belém esve. Szimplán meglátta bennem a jó alapanyagot.

– Azt hiszed, aranyat érsz – motyogta magának Jimin rá sem nézve Jungkook középső ujjára, amit felé mutatott.

Ezúttal hangosan megkérdezte.

– Ha elég pénzt tudsz félrerakni, visszairatkozol?

Válaszul Jungkook megrázta a fejét. Jimin nem tudta, hogy miért van szüksége pénzre, sosem nyílt meg senkinek ebben a témában.

– Hát nem mostanában, haver. Akkor indulok. Még egyszer köszönök mindent.

Ezzel elindult a művészeti kar felé, miközben integetett Jiminnek. Könnyedén megtalálta az épületet. Régebben a fotós óráit a földszinten tartották. Az ország egyik legjobb szakjaként emlegették és több száz jelentkező közül választották ki a legjobbakat. Csak egy éve hagyta ott az egyetemet, de egy örökkévalóságnak tűnt.