Fogadj el! (Taekook)

26

26

Taehyung életében nem érezte magát ennyire megbecsülve, értékelve és szeretve, mint az elkövetkezendő néhány hétben. És ennek az egyetlen oka Jungkook volt.

Amióta beszélt neki a múltjáról, a kedvese aktív része lett a gyógyulási folyamatának. Mindig mellette állt, bátorító szavakkal és tettekkel segítette újra egyesíteni a testével. Az eddigi napi kínzások már nem tűntek annyira kínzónak, és a fiatalabbik átnevezte őket napi-test-elfogadó-foglalkozásnak.

Ez az apró részlet, (megváltoztatni a nevét annak, hogy hogyan tekint arra, hogy megérintse a testét), azonnal segített. Nem kínozta magát, amikor a keze hozzáért a meztelen bőréhez, mert elfogadta, hogy nem érdemli meg, hogy bármikor is megkínozza önmagát. Helyette köszönetet mondott a testének és értékelte azokat a dolgokat, amikhez hozzásegítette az életben. Lassacskán kezdett jó érzéseket kötni a saját érintéseihez és nem csak rosszakat.

Habár a mentális fejlődése bíztatónak látszott, nem volt minden nap gyerekjáték. A múlt emlékképei és a kényelmetlen érzések gyakran elrántották a jelenből. Amikor ez megesett, általában Jungkook megnyugtatta vagy ha nem volt éppen mellette, akkor a tükörre felragasztott bíztató szavak hozták vissza a valóságba. A valóságba, ami egy teljesen más hely, mint a múltja.

Tényleg kezdett megváltozni a gondolkodása és minden apróság megérdemelte az ünneplést. Elkezdett újra megbízni a testében, kezdte megtanulni, hogy hogyan lásson túl a múlt láthatatlan sebein.

Végre elfogadta, hogy ami vele történt az nem határozhatja meg őt. Nem kért belőle semmit. Nem érdemelte meg, hogy célpont legyen. Nem az ő hibája volt és nem is hibáztathatta magát érte.

És számára a legfontosabb felismerés: nem kell szégyellnie vagy titokban tartania többé a történetét. Túl sokáig fojtotta magába a szexuális zaklatása részleteit és elvesztette a kapcsolatot az elméje és a teste között. De most, hogy nyíltan beszélt róla Jungkooknak, úgy érezte, hogy nagyon sok szenvedéstől szabadult meg.

Most már itt van mellette a kedvese, a személy, akinek bármikor bátran beszélhetett a múltjáról, amikor csak akar. A fiatalabbik mindig meghallgatta minden szavát és soha nem lett feszült, amikor feljött ez a téma. Jungkook olyan nyugalmat csempészett az életébe, amiről nem is tudta, hogy létezhet, és emiatt már nem látta annyira fenyegető helynek a világot.

A tetovált fiú nem csak a társa, hanem a legjobb barátja is lett. Feltétel nélkül számíthatott rá, jóban és rosszban. És habár már elég régóta együtt jártak, soha nem erőltetett rá semmit Taehyungra, amire még nem állt volna készen. De minden egyes nappal úgy érezte, hogy egyre jobban készen áll. Nem mindenre, de határozottan több dologra.

És hamarosan, tényleg nemsokára, kezdeményezni fogja azt a szép, hosszú beszélgetésüket a szexről, amiről Jungkook beszélt neki. Kicsit ijesztő volt ebbe belegondolnia, de őszintén szeretett volna kialakítani egy egészséges gondolkodásmódot az intimitásról. Úgy akarta felfogni a testiséget, mint a felhatalmazást és a gondoskodást, egy olyan döntést, amit magától hozhat meg.

El fog jutni ide.

De ma egy teljesen más dologra fókuszált.

Megérkezett a Jeonok házához, kopogtatott az ajtón és türelmesen várt. Izgatott mosoly ült az arcán, szinte fel-le ugrált a lábain.

A bejárati ajtó kinyílt és meglátta Juyeont, aki szuperhős jelmezbe öltözött.

– TaeTae!

– Hello! – mondta, miközben leguggolt és ölelésre nyitotta a karjait. – Hogy van a kedvenc kishölgyem?