Taekook fanfiction. Fordítás!
*Azt mondják, az emberi test a legjobb ábrázolása az emberi léleknek. És az ő teste maga a műalkotás. Akkor milyen lehet a lelke? *
Kim Taehyung feltörekvő képzőművész hallgató az egyetem utolsó évében. Már csak egy tá...
Péntek este, Jungkook éppen a kanapén pihent, amikor Juyeon belépett a nappaliba. Az anyjuk találkozott az egyik barátjával, ezért Jungkook vigyázott a húgára. Egyáltalán nem bánta. Minden napját vele töltené, ha ez kellene.
– Ki az a Kim Taehyung? – kérdezte tőle a kislány, miközben felmutatott két papírt.
Jungkook azonnal felismerte a tegnapi rajzokat, az egyik a hegy volt, a másik pedig a portréja. Miután tegnap együtt vacsoráztak Taehyunggal, megkérdezte tőle, hogy megkaphatja-e a rajzokat. Az idősebbik beleegyezett, de csak akkor, ha ő is elkérheti a róla készített fotókat.
Így történt, hogy a fiatalabbik elküldte neki a képeket, Taehyung pedig aláírta a rajzai hátulját.
– Nem is így nézel ki – folytatta Juyeon, miközben rácsodálkozott a rajzra. – Sokkal jobban nézel ki ezen a rajzon, mint az életben. Soha nem láttam az arcodat ennyire ámulatba esve.
– Mit mondtam a szobámban való kutakodásról??? – förmedt rá Jungkook a másikra, majd elkezdte kergetni a testvérét. – Add azokat vissza rögtön!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Mekkorák a szemeid! És a szád...! – tört ki a nevetés a húgából futás közben. – Komolyan, Kookie, úgy nézel ki mintha életedben először néznél a csillagokra!
Jungkook a kezeivel gyengéden megfogta a húga derekát, majd egyhelyben tartotta. Kivette a rajzokat a kezéből, de figyelt rá, hogy nehogy összegyűrődjenek.
– Megengedtem neki, hogy lerajzoljon.
Juyeon kimászott a keze közül.
– Ezért jöttél haza ilyen későn?
A tetovált fiú nem akarta elmondani, hogy újabb munkát szerzett. Nem akarta pluszban stresszelni a kislányt, így csak bólogatott.
– Ha még egyszer lerajzol, mondd meg neki, hogy legyen pontosabb! És ne vágj ilyen képet!
Ezután az elképedt Jungkookot otthagyta a nappaliban és elszaladt, valószínűleg a szobájába. A bátyja már hozzá szokhatott volna a stílusához, de valahogy mindig meglepte, hogy milyen szabadszájú a húga.
Ránézett a portréjára és felidézte Taehyung szavait arról, hogy nem szépíti ki az embereket a rajzain. Hogyha ezt komolyan gondolta, akkor úgy látta őt, ahogy mások nem?
Egyébként Juyeonnak igaza van az arcával kapcsolatban. Ámulatba esett és tényleg le volt nyűgözve attól, amire nézett. Hiszen Taehyungot figyelte.
A művészfiú igazi rejtély a számára, olyan kirakós, amihez nincs meg minden darabja. Színes és érdekes, de mégis sötét és titokzatos. Nyilvánvaló, hogy sok rejtett oldala van. Olyan ajtók, amiket ki akart nyitni, hogy megérthesse, milyen ember is valójában Kim Taehyung.
