Fogadj el! (Taekook)

20

20

Két hét telt el Yoongi versolvasó estje óta és végre kezdtek jól alakulni a dolgok Jungkook számára.

Az első és legfontosabb: Juyeon jobban érezte magát. Az orvosai változtattak a gyógyszerei dózisán és két hét pihenés után kezdett visszatérni az energiája. Még mindig távolinak tűnt a régi énje, de látványos volt a javulás.

Ezen kívül az édesapjától is jó hírek érkeztek. Igaz, hogy egy távoli gyárban dolgozott, de a fáradhatatlan munkája meghozta a gyümölcsét, mert kisebb fizetésemelést kapott. Az extra juttatások a Jeon házban csökkentették a Jungkookon lévő nyomást. Így már nem kellett másik munka után néznie, miután otthagyta az aktmodellkedést.

Visszautasította Taehyung ajánlatát is, aki felajánlotta, hogy többet fog fizetni az órájukért. Amikor először megegyeztek, akkor világosan megbeszélték az órabérét. Ragaszkodott ehhez a számhoz, ami már így is túlságosan nagylelkűnek bizonyult és nem tudott volna többet elfogadni. Taehyung sem erőltette, de biztosította róla, hogyha bármi megváltozik, akkor áll az ajánlata.

Az otthoni változásoknak köszönhetően Jungkooknak több szabad ideje lett, mint valaha.

És ezt a szabad időt egy bizonyos Kim Taehyunggal töltötte.

Az utóbbi két hétben a két fiú több randira is elment egymással. Jungkook először moziba vitte Taehyungot, ahol igazi tinédzsernek érezte magát, amikor az utolsó sorban csókolóztak. A következő hétvégén pedig az idősebbik vitte magával fényképészeti kiállításra. Nagyon különleges élmény volt számára és boldoggá tette, hogy együtt lehetnek egy ilyen rendezvényen.

Kisebb séták az egyetemen és gyors ebédek a helyi kávézóban is beépültek a napi rutinjukba. Úgy tűnt, nem tudtak távol maradni egymástól, mindig egymás társaságára vágytak. Egyikük sem panaszkodott, mindketten boldogabbnak érezték magukat, mint hosszú idő óta bármikor.

Habár sok időt töltöttek kettesben, semmi komolyabb fizikai intimitásra nem került sor. Jungkook be akarta bizonyítani a másiknak, hogy tiszteletben tartja a határait és nem a teste miatt van mellette. Ezt a tetteivel is megmutatta a szavakon kívül, mert sosem kezdeményezett semmi többet csókoknál és nem tapogatózott olyan helyeken, ahol nem kapott rá engedélyt.

Nem volt vak, mostanra rájött, hogy Taehyung keresztül ment valamin... De azok alapján, amit már tudott róla, tudta, hogy majd meg fog nyílni előtte, amikor készen áll rá. És ameddig ez nem történt meg, addig lelkesen folytatta a művészfiú kiismerését. Minden apróságot tudni akart róla.

Egy másik dolog, ami szintén nem változott meg, az a közös rajzórájukon való vetkőzése. Csak a pólóját engedte Taehyung levenni, mert azt mondta, hogy még a mellkasát sem tudja jól lerajzolni és időre van szüksége, mielőtt tovább léphetne. De Jungkook látta a rajzokat és az idősebbik már réges rég tökéletesítette a felsőtestét.

De ennek ellenére nem incselkedett vele úgy, ahogy talán az első alkalommal. Tudta, hogy a hezitálása a múltjából fakad és azért, hogy kiépüljön közöttük a bizalom, tiszteletben tartotta Taehyung ezen döntését.

Ráadásul neki is előnyös volt, hogy nem kellett levennie a nadrágját. Csak azért, mert nem csináltak semmi túl intimet, attól még az egyszerű csókok, amiket rajzolás közben lopott tőle a rajzoló fiú, maximálisan felizgatták. Állandóan úgy érezte magát, mint egy kanos tini fiú. Mégis hogyan tudott megkeményedni néhány csóktól? De így legalább az önfegyelmet is gyakorolhatta.

Kétség nélkül tudta, hogy egyszer úgyis eljutnak a szexig. Taehyung egyre jobban megbarátkozott az érintéseivel és többször kezdeményezett öleléseket is. Minden alkalommal, amikor átléptek egy határt, mert most már Taehyung kulcscsontja és a háta is szabad terület volt, Jungkook azt hitte, hogy az arca leszakad az állandó mosolygástól.