Fogadj el! (Taekook)

17

17

Csak az ajtó állt Jungkook és Taehyung között. Taehyung ajtaja, hogy pontosak legyünk.

Amikor Jungkook az építkezésen dolgozott, egyszerűen nem telt az idő. Még a szokásosnál is lassabban múltak el az órák. Akárhányszor nézte meg, mindig csak tíz perc telt el, vagy még annyi sem. Egész nap nyugtalankodott. Várta, hogy végezzen és elmehessen tusolni, majd találkozhasson Taehyunggal.

Abban a pillanatban, amikor Namjoon elengedte, már rohant is az egyetemi öltözőkhöz, hogy lezuhanyozhasson. Magával hozott egy nagyon jó illatú tusfürdőt, és még a hajára is extra időt fordított. Jól akart kinézni, amikor újra találkoznak. Nem mintha szégyellte volna a munkáját, de azt gondolta, jobb lesz, ha nem leizzadva megy át hozzá.

Őszintén... csak le akarta nyűgözni Taehyungot.

Most, hogy már az ajtaja előtt állt, sietősen kopogtatott. Amikor lépéseket hallott meg, máris gyorsabban vert a szíve, és idegesen elkezdte mozgatni a kezeit.

– Szia! – szólalt meg, amikor Taehyung kinyitotta az ajtót, és végignéztek egymáson. Hirtelen felnevetett. – Az egész arcod maszatos.

Taehyung elkezdte törölgetni az arcát a kezével, és próbálta lesöpörni róla a szenet.

– Még mindig?

Jungkook bólintott, majd belépett a lakásba, amikor a másik elállt az útjából.

– Még rosszabb lett.
– Akkor töröld meg!

Miután levette a cipőjét és lerakta a táskáját, odafordult a maszatos fiúhoz.

– Ez parancs, Mr. Követelődző?

Taehyung válasz helyett csak mosolygott rá.
– Gyere ide! – kérte meg a tetovált fiú, és elakadt a lélegzete, amikor az idősebbik elindult felé.

Felemelte a kezét Taehyung arcához, és az ujjaival törölgetni kezdte a szürke foltokat. Ezzel csak még jobban elmaszatolta őket, de ez sem gátolta meg abban, hogy ne fogja meg a művészfiú arcát mindkét kezével.

– Jobb már? – kérdezte mély hangon Taehyung. A tekintete égető volt, amikor belenézett a fiatalabbik szemébe.

Jungkook mindkét hüvelykujjával simogatni kezdte az arcát. Az, hogy ilyen gyengédséggel tarthatta a kezei között, összeszorította a mellkasát. Csak arra tudott gondolni, amiről tegnap óta álmodozott.

Ezért megtette.

Óvatosan megcsókolta a szénfoltos fiút, és szüntelenül simogatta az arcát. Taehyung lélegzete elakadt, amikor összeért a szájuk, de nem lépett hátra. Helyette ő is megfogta a fiatalabbik arcát, és gyengéden cirógatni kezdte.

Jungkook hátrahúzódott, mielőtt még túllépett volna egy határt. Igaz, hogy az idősebbik elmondta, hogy vonzódik hozzá, de ez nem jelentette azt, hogy bármikor kihasználná és ráerőltetne bármit is.

Taehyung rosszallóan nézett végig a kezén, ami tiszta szénfoltos lett.

– Most már a te arcod is ilyen.
– Akkor töröld meg! – vágott vissza vigyorogva a másik, az ismerős szavakat idézve.
– Ki is Mr. Követelődző most? – gúnyolódott Taehyung, és visszavezette a kezeit a fiatalabbik arcához.

Abból ítélve, hogy milyen mozdulatokat csinált az arcán, egyértelmű volt, hogy szándékosan összekoszolja.

A tetovált fiú felnevetett és megfogta a másik csuklóit.

– Jól van, elég! Most már az egész arcom olyan lett.

– Majdnem – vigyorgott rá Taehyung, azzal a téglalap alakú mosolyával, ami után Jungkook állandóan sóvárgott. Ezután gyorsan megcsókolta, nem túl hosszan, majd hátra hajolt.