Fogadj el! (Taekook)

13

13

– Ha nem váratlanul jöttök, akkor maradhattatok volna tovább is – nézett rá Taehyung a három barátjára, amikor felkapta a rajzos kellékeit. – De most már órám van és mennem kell.

Hoseok, akinek a lába Yoongi ölében pihent, jobban kinyújtózott a kanapén.

– Soha nem találkozunk, Tae. Komolyan! Hiányzol nekünk.

Bűntudat áradt szét az említett fiúban. Tudta, hogy borzalmas barát mostanában, mert mindig csak a rajzolással törődik. Természetesen a barátai megértették, hogy el akarja hagyni a családját, és emiatt sosem bántották. De mégis... igyekezhetett volna jobban is.

Jin, aki a haját állította be a tükör előtt, hirtelen megszólalt.

– Csináljunk akkor valamit a hétvégén! Hogy hangzik a szokásos bár?
– Borzalmasan – motyogta Taehyung. Az a bár, amiről Jin beszélt, mindig tele volt arrogáns idiótákkal, akik csak részegre itták magukat.
– Ne már, nagyon jó piák vannak ott – próbált mentegetőzni Jin, de Yoongi közbe szólt.
– Szombat este lesz a versolvasó estem – mondta, miközben leemelte magáról a szerelme lábát. – Miért nem jöttök el arra?

Taehyungnak és Hoseoknak tetszett az ötlet, egyedül Jint lombozta le.

– Vagy mi lenne, ha elmennénk először az estedre, utána pedig a bárba?
– Miért ragaszkodsz annyira ahhoz a hülye bárhoz? – nézett rá gyanakodva Yoongi.

A legidősebb védekezően felemelte a kezét.

– Szerintem az egy nagyon jó hely, ennyi.
– Csak le akarod nyűgözni azt az új fiút – állt fel a kanapéról Hoseok. – Már az utolsó randitok is olyan volt, mint valami csöpögős dráma. Biztos, hogy elnyerted a szívét.

Taehyung vigyorgott magában, amikor rájött, hogy éppen Namjoonról beszélnek. Az alapján, amit Jungkook mondott neki, Namjoon nem olyan ember, akit nagyon érdekelt volna a luxus vagy a fényűzés. Az egyszerűbb és őszinte dolgok biztosan többet jelentettek a számára, mint ahogyan Jungkooknak is.

De természetesen ő nem gondolt így Jungkookra...

– Jin, hívd el a versolvasó estre Namjoont! Ott amúgy is többet tudtok beszélgetni, mint abban a hülye bárban.

Minden szempár Taehyungra szegeződött.

– Te honnan tudod a nevét? – kérdezte döbbenten Hoseok. – Én már napok óta könyörgök neki, hogy árulja el, és semmi.

Taehyung ránézett Jinre, aki nagyon sápadtnak tűnt.

– Ismerem Namjoon munkatársát.

Nagyon sok kérdése lett hirtelen Yoonginak és Hoseoknak, de a fiatalabbik nem mondott ennél több részletet. Jin merev tartásából ítélve nem úgy tűnt, mintha fel akarta volna fedni a bimbózó kapcsolatát. A miért-et nem értette Taehyung, de gyanította a választ.

Miután a szerelmes pár nem kapott válaszokat a kérdéseikre, nem sokkal később elmentek a lakásból. Megegyeztek abban, hogy szombaton újra találkoznak. Amikor bezárult az ajtó, Jin azonnal odafordult a fiatalabbikhoz.

– Honnan tudsz Namjoonról?
– Talán szégyelled, vagy mi van? – kérdezte tőle vádlón, és keresztbe tette a karjait. – Csak azért, mert munkásember, az nem jelenti azt, hogy te felette állsz!
– Soha nem mondtam ilyet! – fakadt ki Jin, de megjelent az arcán a bűntudat. – Namjoon nagyon különleges, de te is tudod, mit fognak mondani az emberek, ha megtudják, hogy mit dolgozik. Nem akarom már most kitenni ennek.
– Hoseok és Yoongi mindketten a barátaink, Jin. Ők értenék meg a legjobban. Akik meg nem... azok bekaphatják – ült le a kanapéra Taehyung, de továbbra is az idősebbiket nézte.