Fogadj el! (Taekook)

38

38

Egy héttel később Taehyung a szerelme ágyán feküdt.

 Éppen az alvó Jungkookot rajzolta le, akit az utóbbi napok súlyosan kimerítettek, lelkileg és fizikailag is. Taehyung végignézte, ahogyan a tetovált fiú mindenét beleadja abba, hogy segíthesse a családját, állandóan túlórázott, és vigyázott a húgára, amikor az anyjuk kimerült. Jungkook sohasem panaszkodott emiatt, de Taehyung látta, hogy mennyire kimerült és stresszes.

Ezt mindenkinek nehéz lenne átélni.

Ő is besegített, amivel csak tudott, szinte már beköltözött a Jeon házba. Minden éjszaka ott aludt, segített Jihonak a házimunkában, és szórakoztatta Juyeont, ha éppen arra volt szüksége a lelkének. És amikor éjszaka egy legyengült és fáradt Jungkook beesett az ágyba, akkor elárasztotta a szerelmével és a törődésével.

Ritkán maradtak kettesben, de ez nem befolyásolta a kapcsolatukat. Ha valamit, akkor azt megtanulták, hogy együtt milyen jól tudják kezelni az élet adta nehézségeket. Megtanultak egymásra támaszkodni mindenféle szégyenkezés nélkül, megértették, hogy csak erősebbek lesznek attól, ha megnyílnak a félelmeikről.

És persze, ki voltak éhezve a fizikai intimitásra is. Nem igazán tudtak kettesben maradni. Amikor mégis, akkor túl fáradtak voltak mindketten, és csak egymás karjaiban feküdtek. De ez rendben volt. Az érzelmi kötődésük mindennél jobban kielégítette őket. Majd ha kissé nyugodtabb napjaik lesznek, akkor fordítanak időt másra is.

Most a szomorú és esős szombati napon, Taehyung befejezte a rajzát a szerelméről. Jungkook ebéd után elaludt, a feje pedig a kedvese combján pihent. Az ajkai kissé elváltak egymástól, aranyosan festett, ahogyan vette a levegőt.

A művészfiú mostanában sok időt fordított arra, hogy a végső beadandó rajzait tökéletesítse, és mindig más portrét rajzolt Jungkookról. Hamar rájött, hogy akkor szereti a legjobban lerajzolni, amikor alszik. Volt valami tiszta és földöntúlian szép az alvó Jungkookban, minden feszültsége kiszállt belőle.

Amikor befejezte az újabb arcképet, arrébb rakta a kellékeit, majd beletörölte az ujján maradt szenet a nadrágjába. Aztán óvatosan megérintette Jungkook haját, simogatni kezdte, és hallgatta az eső hangját. Lassan lehunyta a szemét, és ő is álomba merült.

Nem sokkal később egy hangos és éles hang ébresztette fel őket a békés álmukból. Taehyung gyorsan felült és keresni kezdte a csörgő telefonját. Tapogatta az ágyat, amikor Jungkook felé nyújtotta. Az ajkait lebiggyesztette és látszott a szemén, hogy nagyon fáradt még.

– Ne haragudj, Kookie! – szólalt meg Taehyung, amikor megfogta a telefonját. – Nem némítottam le... Hé! Ez a kórház!

Jungkook lényegében felpattant az idősebbik öléből, és gyorsan mellé ült. Megfogta a combját és bátorítóan a szemébe nézett.

A fiatalabbik még mindig nem szokott hozzá a gondolathoz, hogy Taehyung odaadja a veséjét a húgának. Mindig elmondta neki, hogy mennyire hálás emiatt, de azt is hozzátette, hogy szinte hányingere van a gondolattól. Elmondta, hogy mennyire durva volt Juyeonnak is átesnie ennyi fájdalmon és szenvedésen, és egyszerűen nem akarta, hogy Taehyung is átélje ezt.

De azt elfogadta, hogy ez a szerelme döntése. És igaz, hogy sokszor beszéltek róla, és megértette Taehyung az álláspontját, de ennek ellenére rendíthetetlen maradt.

Ha alkalmas donor lesz, akkor minél hamarabb át fog esni a beavatkozáson.

És most egy héttel a vizsgálatok után, ideje volt megtudni ezt. Nagyon sok érzelem cikázott bennük egyszerre, de nem tudták megnevezni őket. Ezért Taehyung csak mély levegőt vett és fogadta a hívást.