Fogadj el! (Taekook)

43

43

Melegség.

Sötétség.

Csönd.

Ez egy jó hely.

Hol is van most?

Taehyung kinyitotta a szemét és felnézett a szép mennyezetre.

A francba, hihetetlen hányingere van. Miért van ilyen hányingere? Összeszorította a szemeit, mélyen beszívta a levegőt és erőteljesen kifújta a száján keresztül. Ez segített rajta kicsit, ezért ezt a folyamatot ismételgette.

Miután alábbhagyott az a késztetés, hogy összehányja magát, újra kinyitotta a szemét és végignézett a szobán. Az ágyán kívül csak egy kanapé volt a sarokban pár székkel, és mellette néhány orvosi gép, amikhez hozzákötötték. A nyitott ajtó beengedte a járókelők megkülönböztethetetlen beszélgetéseit, hangjuk kissé elnémult, amikor elhaladtak a kórterme mellett.

– Szervusz! Nézd csak ki ébredt fel! – lépett be a szobába egy vidám ápolónő, valamilyen papírral a kezében. – Hogy érzed magad?

Néhány pillanatba beletelt, mire Taehyung felfogta az ápolónő kérdését, de elmosolyogta magát, miután a kábult fejével megértette.

– Jól. Azt hiszem?

A nő kuncogott rajta, majd feljegyzett pár dolgot a papírjaira. Elindult, hogy Taehyung néhány csövével és vezetékével babráljon, és közben magában hümmögött.

Taehyungnak még sosem volt műtétje, még csak kórházban sem járt komolyabban, ezért minden újnak és érdekesnek bizonyult számára. Ezért kíváncsiságból oldalra fordult, hogy láthassa, hogy mit csinál a nő, de gyorsan meg is bánta a döntését.

Kínzó fájdalom tört ki az egész oldalából, forró, szúró érzés, amitől majdnem elájult.

– Áhh! – nyögte, és automatikusan odanyúlt a hasához. Ez szintén rossz döntés volt. – Ó, basszameg!

Mélyen belélegzett ezután és próbált erre fókuszálni a fájdalmon kívül. De úgy tűnt, hogy pillanatról pillanatra rosszabb lett minden.

– Mindjárt adok még fájdalomcsillapítót, várj egy kicsit! – szólalt meg az ápolónő, miközben az infúziós zsákokkal babrált valamit. – Tessék, kész is van. Néhány perc múlva hatni fog.

– Köszönöm – suttogta megnyugodva Taehyung, hálás volt mindenért, ami enyhíthet a fájdalmán. – Mennyi az idő?

A nő ránézett az órájára, ami olyan okosóra volt, ami manapság nagyon divatos. Taehyung a régimódi órákat kedvelte, aminek a nagy része bőr és látszanak a mutatói. Majd félre fog tenni egy olyanra, ha lesz rá elég pénze.

– Pont fél négy van – mosolygott rá az ápolónő bátorítóan. – A műtéted rendben lezajlott. Az eredeti tervekhez képest tovább tartott, de mind a négyen jól vagytok.

A jó hírek örömére már nem is érzett akkora fájdalmat a hasában. Vagy ez, vagy a gyógyszer kezdett hatni.

A műtét előtt, amikor azt gondolta, hogy biztos nagyon ideges lesz, meglepődve tapasztalta, hogy nyugodt. Azt érezte magában, hogy minden rendben lesz. És az alapján, amit a nő mondott, tényleg minden rendben van.

De aztán néhány másodperc múlva, belécsapott a felismerés. Az idő.

Fél négy?

Ez biztosan nem igaz... Hát nem dél körül kellett volna végeznie?