Fogadj el! (Taekook)

5

5

Kopogás hallatszott Taehyung lakása ajtaján és ez kiszakította a munkájából. Eltúlzott sóhajtással ledobta a ceruzáját, otthagyta a befejezetlen rajzát, amikor felpattant. Nem számított senkire ezen a csöndes szombat estén, ezért kinézett a kulcslyukon. Amikor meglátta, hogy ki áll ott, vívódni kezdett azon, hogy inkább úgy tesz, mintha, ha nem is lenne itthon.

– Hallottam, hogy idejössz az ajtóhoz, Tae – jelentette ki egy tompa hang. – Engedj be!

Most nem volt abban a hangulatban, hogy házigazda legyen, de kinyitotta az ajtót. Hülye lenne, ha visszautasítaná Min Yoongit.

– Tényleg a lecsúszott művész látszatát akarod kelteni? - kérdezte régi barátja, miközben végignézett rajta. – Még az arcod is koszos.

Taehyung hagyta, hogy az idősebb elegáns fekete öltönyében besétáljon a lakásába.

– Ez nem kosz, hanem szén. Éppen dolgoztam, amikor megzavartál.

Yoongi az asztalához sétált, majd megfogott egy fehér papírt. Hümmögött, miközben nézegette a gyümölcskosárról készült képet.

– Az emberrajzaid jobbak.

– Nahát, nem mondod! - felelte szarkasztikusan a fiatalabbik, miközben ő is ránézett a rajzra. Nem volt rossz, de hiányzott belőle a szenvedély.

– Utálok élettelen dolgokat rajzolni. Unalmasak és...

– Élettelen? – kérdezte Yoongi és lerakta a papírt.

– Igen – nevetett Taehyung. Elkezdte összeszedni az eszközeit, amúgy sem bánta, ha egy kis szünetet tart.

– Mit csinálsz itt?

Yoongi hitetlenkedő arccal nézett rá.

– Most csak viccelsz, ugye?

A fiatalabbik megrázta a fejét, mert nem tudta, hogy miről maradt le.

– Ma van a szüleid partija.

Taehyung halványan elmosolyodott.

– Ja, hogy az. Aha. Nem megyek.

Yoongi csak forgatta a szemét és bosszús arckifejezést öltött.

– De igen, jössz! Nem tűnt fel, hogy azért vagyok itt, hogy összeszedjelek? Ha nélküled lépek be a partira, levágják a tököm. És tudod, hogy ragaszkodom a golyóimhoz, Taehyung.

– Ha mindketten kihagyjuk, akkor már meg is vannak mentve. Ennyi, probléma megoldva – javasolta Taehyung hatalmas mosollyal az arcán.

– Hagyjuk ki a partit, és csináljunk inkább valami mást!

Az idősebbik nem adta be a derekát.

– Nem értem, hogy miért nem akarsz soha eljönni. Tök szórakoztatóak pedig.

Yoongi nem érthette, hogy miért van ekkora utálat Taehyungban a családja felé. Viszont Taehyung sem hibáztathatta érte. Sosem mondta el neki, hogy mi történt a Kim-házban. Nem akart többször ezekre a pillanatokra gondolni, mint ahányszor eszébe jutottak. Miért gondolna vissza folyton a múltjára?

Nem mintha vissza tudna menni az időben, és megmenthetné magát.

– Menj és készülődj, Tae! – kérte meg Yoongi néhány pillanattal később. A tekintete már-már könyörgő volt, ahogy ránézett a fiatalabbikra. – Elpakolom a cuccaidat, amíg letusolsz.

Taehyung kinyitotta a száját, hogy ellent mondjon, de Yoongi felhúzta a szemöldökét.

– Rendben – nyöszörögte, majd elsétált a fürdőszobájába, és hangosan magára csapta az ajtót.