Fogadj el! (Taekook)

4

4

Yang professzor túlságosan izgatottnak tűnt, amikor Taehyung belépett a tanterembe. A tanára elégedetten vigyorgott magában. Viszont az óra előtti öt percben már nem kérdezett rá.

Miközben szépen elrendezte az eszközeit a festőállványon, a professzor bemutatta az új modellt. Taehyung nem várta a mai órát, azt szerette, ha valami bonyolultat és érdekeset kell lerajzolnia. De kételkedett abban, hogy a mai modell ilyen lesz.

Amikor a tanár elindította az első harminc másodpercet, Taehyung felnézett, hogy felmérje a terepet. Meglepetten hümmögött, amikor meglátta az izmos hátat, a karcsú derekat és a formás feneket. Úgy tűnt a professzor végre talált egy érdekes testalkatot, amit lerajzolhatnak.

Felvázolta a körvonalakat, amik nem voltak bonyolultak, hiszen egyszerű és kiszámítható pózt választott a modell. Kis terpeszben megállt, a karjai nem látszottak. Valószínűleg keresztbe tehette őket a mellkasa előtt. Bár az ilyen beállások általában pokolian idegesítették Taehyungot (mert meddig tartana beállni egy érdekesebb pózba?), most legalább valami újat rajzolhatott.

Izmokat.

Izmok borították be a srácot, a lábain, a fenekén és a hátán. Taehyung még nem látta őt szemből, de biztos volt benne, hogy kockahasa is van.

Homályos vázlata lett a fiúról, amikor a professzor kérte a következő beállást. Semmin sem változtatott a modell, szimplán az egyik kezét csípőre tette, míg a másik rejtve maradt. A testtartása kissé megváltozott, és a fenekén megfeszültek az izmok. Nagyon esztétikus látványt nyújtott, és Taehyung igyekezett megörökíteni azt.

Még három rövid beállás maradt hátra és a modell mindegyikben mozdulatlanul állt. Mivel túlzottan megfeszült a háta és a pózai kiszámíthatók voltak Taehyung úgy vélte, hogy először csinálhatott ilyet.

Ekkor kezdett kialakulni egy történet a fejében.

Elképzelte, hogy a srác sportoló, aki ide jár az egyetemre és valamilyen fizikailag nagyon megterhelő sportot űz. Biztosan elvesztett valami fogadást, amikor hulla részegre itta magát. Azt a feladatot kapta a bugyuta barátaitól, hogy menjen el aktmodellnek.

Taehyungnak őszintén tetszett a kis történet és felnevetett magában.

Amikor az utolsó rövid póznál jártak, a modell jobbra fordult. Ekkor látta meg Taehyung.

A karját.

Színes tetoválások díszítették a bőrét egészen a vállától a csuklójáig. Olyan minták voltak, amiket nem tudott pontosan kivenni ilyen távolságból és nagyon feltűnőek voltak a modell napbarnított bőrén. A tetoválások végig haladtak a bicepszén és az alkarján, nem hagytak túl sok üres helyet. Mindenhol látszottak, külön-külön, de mégis összekapcsolódva.

Taehyung ámulatba esett, a szénceruzájáról teljesen megfeledkezett. Közelebbről akarta látni a tetoválásokat és egyenként felfedezni őket. Nem voltak idegenek a számára az ilyen fajta testdíszítési elemek, de az ismerettségi körében senkinek sem volt. A szülei és azok beképzelt barátai az alacsony sorban lévő emberekkel kötötték össze, úgy vélték, hogy giccses és nem igazi művészet.

Taehyung sosem gondolt bele komolyabban, de ebben a pillanatban megértette, hogy tévednek.

Ezt a tetoválást valódi művészetnek látta.

A pillantása folyamatosan fel-le cikázott a fiú karján, miközben teljesen megfeledkezett az eredeti feladatáról. Yang professzor hangja, miközben további beállásokat kért, egészen távolinak tűnt, majd elnémult, beleolvadt a teremben szóló zenébe. Taehyung nem tudta, hogy mennyi pózról maradt le, de nem is érdekelte.