Fogadj el! (Taekook)

27

27

Volt valami különleges abban, ha annak a személynek a karjai között ébredsz fel, akit szeretsz, és aki téged is viszont szeret. Olyannyira különleges, hogy Jungkook nehezen talált rá szavakat. De amikor kinyitotta a szemét és ránézett a mellette alvó fiúra, a szíve is megtelt nyugalommal.

És ez mind amiatt történt, mert Kim Taehyung szerette őt.

Az egyik legerősebb, legfigyelmesebb, legkedvesebb és basszus, leggyönyörűbb ember őt szerette. Mit tehetett, hogy ezt kiérdemelte... ezt a hihetetlen mennyiségű boldogságot... nem tudta. De nagyon hálás volt.

Kibaszottul hálás.

Egész éjszaka összebújva feküdtek és beszélgettek, mindketten kicsattantak a szerelemtől és a vidámságtól. Szédítő izgatottság lengte körbe őket, ami sok hátralévő ígéretet és utazást hordozott magában. A jövő már nem tűnt olyan zordnak, mint egykor. Most már bátran tudott előre tekinteni.

És ha egyszer el is jár fölöttük az idő, soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor Taehyung azt mondta, hogy szerelmes belé. Először ledöbbent, amikor ott ült a konyhájukban az idősebbik, és nem kisebb emberrel társalgott, mint az édesapja. Az egész helyzet meglepetésként érte. Aztán ott volt Juyeon, aki csöndre intette azonnal, mikor a mutatóujját a szája elé rakta. Ezek után Taehyung büszkén kiejtette azokat a szavakat és nagyon megnehezítette Jungkook dolgát abban, hogy csöndben és nyugton maradjon. Legszívesebben ráugrott volna a kedvesére, hogy elmondhassa neki, hogy ugyanígy érez.

Mert így érzett...

Jungkook végtelenül szerelmes volt Kim Taehyungba.

Igazából nem tudja megmondani, hogy mióta érzett így. Nem volt egy kifejezett pillanat, amikor felkiáltott volna, hogy „Á, ez az!". Úgy tűnt, hogy lassan és egyszerre esett szerelembe, mint aki tudta, hogy ez lesz és nem érte meglepetésként.

Egyszer csak úgy ébredt fel, hogy már tudta.

Talán az álomba merüléshez tudta hasonlítani ezt a csodálatos érzést. Alázuhant egy olyan világba, amely fölött nincs hatalma, ahol a tudatos gondolkodását átvette a tudat alattija. Bármilyen eddigi ereje elhagyta, de ez nem ijesztette meg őt kicsit sem, sőt. Ez szabadította fel.

Egyszerűen és tisztán szerelmes volt.

És amennyire tervezgette a szerelmi vallomását Taehyungnak, mégis nagyon boldog lett a végkifejlet miatt. Így még őszintébbnek tűnt az egész, jobban illett hozzájuk. Mellesleg, ez ütötte Jimin ötletét is, aki azt javasolta, hogy csináljon egy flashmob-ot az építkezésen a többi munkással.

– Min mosolyogsz? – zökkentette ki a gondolataiból egy rekedtes, mély hang.

– Csak ránk gondoltam – felelte Jungkook, és belenézett Taehyung szemeibe.

Az idősebbik szemét eltakarta a rakoncátlan haja, ezért hátraigazította a tincseit és adott egy puszit a homlokára.

– Nem talált – csettintett a nyelvével a művészfiú, és csókra tartotta a száját.

– Ó, hadd próbáljam meg újra!

Ezzel végigcsókolta Taehyung arcának mindkét oldalát és kiélvezte a bőre puhaságát. De a száját szándékosan elkerülte.

– Mindent nekem kell csinálni? – sóhajtott fel az idősebbik drámaian, és gyorsan a tetovált fiú fölé kerekedett. Föléhajolt, a mellkasuk összeért és a szájuk csak pár centire került egymástól. – Csókolj meg normálisan, most!