Fogadj el! (Taekook)

18

18

Megérinthetsz, ha szeretnél.

Ez a mondat visszhangzott Taehyung fejében, amikor Yoongi olvasó estjére tartott. Őszintén szólva, azóta a csütörtök este óta rengetegszer gondolt erre. Kölcsönös beleegyezéssel megérinteni valakit és nem határokat átlépni teljesen újnak bizonyult számára.

Rövidre fogva, még sohasem érezte magát ennyire megbecsülve és akkora biztonságban, mint Jungkookkal. Ez a fiú megkérdőjelezett benne mindent, amiben eddig hitt.

Mert az utóbbi tíz évben, csak két igazság létezett számára:

Megérinteni valakit önzőség, mert azzal ellopsz a másiktól valamit és uralkodsz valami felett, ami nem a tiéd. Az pedig, ha megértenek, fájdalmas, lekicsinyítő és megfoszt téged minden értékedtől.

De most úgy érezte, hogy ez a két igazság mégsem annyira valódi.

Amikor megérintette Jungkookot, akkor nem úgy tűnt, mintha szenvedne a másik. Túlérzékenyen figyelte minden egyes rezdülését, figyelte, hogy nehogy kellemetlenül érezze magát abban a helyzetben, ami történt. De Jungkook minden értintése után megnyugtatta, hogy élvezi és jól esik neki. Minden sóhaja és apró nyögése élvezetből és izgalomból fakadt, nem pedig félelemből.

Tényleg nem érezte úgy, hogy a kezei bármilyen módon is ártanának Jungkooknak. Helyette elindult egy olyan úton, hogy megbecsüljön és tiszteljen valakit, aki nagyon fontos a számára. Igaz, hogy az érintése felfedező és intim volt, de ez mégis más... Engedélyt kapott arra, hogy így érhessen hozzá.

Minden a beleegyezésen és a tiszteleten alapult. És bíztak egymásban. Lehet, hogy ezek az érintések nem voltak nagy dolgok más fizikai cselekedetekhez hasonlítva, de neki már ez is óriási betekintést nyújtott abba, hogy hogyan működnek a dolgok.

Az utóbbi tíz évet abban a hitben töltötte, hogy örökké egyedül fog maradni. Sosem vágyott arra, hogy megérintsék vagy hogy megöleljék újra. Elhatározta, hogy ugyanolyan megrontott és megtört ember marad örökké, akit tönkretettek a múltbéli tapasztalatai.

De többé már nem akart ez az ember lenni.

Olyanná akart válni, aki képes arra, hogy átölelhessék anélkül, hogy meghátrálna, hogy simogathassák a bőrét anélkül, hogy hányingere lenne. Ezek a dolgok most még lehetetlennek tűntek, de elkezdődött a változás. Végtére is, Jungkook csókjai és a keze a csípőjén teljesen tűrhetőek voltak... Ugyan már, több volt, mint elviselhető. A teste teljesen pozitívan reagált ezekre az érintésekre.

Felidézte a merevedését, és persze Jungkookét is, amitől pillangókat érzett a hasában. Ez a csütörtök este volt a legelső este, amikor erőszak nélkül izgult fel, és most még jobban fel akarta fedezni az intimitást.

Ha jobban belegondolt, minden egyértelművé vált... Érezni akarta Jungkook többi testrészét is. Hallani akarta a hangokat, amiket kivált belőle. Örömet akart okozni neki.

Talán az lesz a legjobb, ha az ösztöneire hallgat. Ha valamit helyesnek érez az adott pillanatban, akkor talán nyitott lesz arra, hogy felfedezzen újdonságokat, ahelyett, ahogy azonnal nemet mondana. Tényleg nem akarta ellökni magától Jungkookot.

Csak gyógyulásra vágyott, és arra, hogy tovább léphessen.

Mielőtt azonban tovább gondolkodhatott volna, megérkezett az első úticéljához.

Meleg éjszaka volt, amikor kiszállt az autójából, és odament az ajtóhoz. Magabiztosan kopogtatott, majd mozgolódást hallott meg bentről. Kis idő múlva már Jungkookkal nézett farkasszemet.