Fogadj el! (Taekook)

Epilógus

Öt évvel, kilenc hónappal és huszonkét nappal később.

Borult és szeles reggel volt. Mindenki figyelte az időjárást az utóbbi időben, azt remélve, hogy ma igazán napos és meleg lesz.

Most úgy tűnt, hogy nem az lett.

De még mindig korán volt és Taehyung nem hagyta, hogy ez az apróság lelombozza. Az időjárás úgyis mindig változik és úgy érezte, hogy szépen kisüt majd a nap mire a ceremónia elkezdődik.

Még volt két szabad órája, mielőtt oda kellett érnie a tóhoz, ezért addig befejezte a rajzát Juyeonról, amit néhány hete kezdett el. Gyönyörű, szellemes és nagy dumás fiatal nő lett, épp most ünnepelték meg a tizennyolcadik születésnapját múlt hétvégén. Az egyik ajándék gyanánt Taehyung felajánlotta neki, hogy rajzol neki valamit, amit szeretne.

Természetesen egy portrét akart.

A művész mosolyogva fejezte be a rajzát, figyelte, hogy Juyeon szemei és a mosolya mennyire hasonlít Jungkookéhoz. A húga valóban figyelemre méltó személyiség, akit a korai harcok azzá a bátor nővé formáltak, aki ma lett belőle. Minden nap szednie kellett a megfelelő gyógyszereket a szervátültetése óta, de egészségesebb volt, mint valaha. Szép kilátásai voltak. Hosszú életet élhet, dialízis nélkül.

A család még mindig mérhetetlenül hálás volt azért, amit Taehyung évekkel ezelőtt tett, hogy beleegyezett a páros vesecserébe azért, hogy Juyeon teljes életet élhessen. A művészfiú néha el is felejtette, hogy megműtötték, de a Jeonok nem tudták. Soha nem fogják elfelejteni.

Jaewoo a mai napig felemlegette, hogy senkinek sem szólt a műtétjéről és ilyenkor játékosan birkózni kezdett a fiúval, vagy csak beletúrt a hajába. Taehyung mindig hagyta, hogy az idősebbik kiszórakozza magát, titokban imádta ezt a játékos civakodást és a figyelmet, amit kapott. Az egyik ilyen vicces pillanatban, amikor Jaewoo erősen megszorította, akkor Taehyung száján kicsúszott az, hogy „Engedj már el, apa!".

Attól a pillanattól kezdve a Jeon szülőket anyának és apának szólította.

Ahogy telt az idő, sok változás állt be az életükben. Egyrészt, Taehyung és Jungkook kiköltöztek az egyetem közelében lévő lakásból. Amikor Jungkook megszerezte a fotográfus diplomáját, két évvel azután, hogy visszatért a tanulmányaihoz, akkor átköltöztek egy hangulatos, városszéli lakásba. Még mindig közel maradtak a szülőkhöz és ahhoz is jó helyen volt, hogy bármikor hamar beérjenek a belvárosba. Kényelmes is volt, mert Jungkook és Taehyung is a város szívében dolgozott.

A diplomázása után Jungkook természetfotósként dolgozott egy ideig, olyan híres magazinokkal is együttműködve, mint például a National Geographic. Emiatt elég sokat kellett utaznia és mindig úgy időzítette ezeket, hogy a vőlegénye vele tarthasson. Ketten új országokat és kultúrákat fedeztek fel, mindenhol örömteli és kalandos élményeket szereztek.

Mostanában azonban Jungkook szabadúszóként kezdett el dolgozni. A fotóit néhány területen már a kritikusok is elismerték, és több fotókiállításra is meghívták - mind a saját munkáiból. Innentől kezdve sok emberrel találkozott. Vásárlókkal és kiállításszervezőkkel, akikkel később is tartotta a kapcsolatot.

Taehyung karrierje is szépen ívelt felfelé. Még mindig annál a cégnél dolgozott, ahol a diplomázása után elhelyezkedett, de már nem tervezőként. Idővel tervezési és innovációs igazgató lett belőle, és ezt a szerepet meglepő módon a teljes szívével szerette. Teljesen más lett ahhoz képest, amit mindig elképzelt magának, de ez rendben van. Az álmok változhatnak. Ez a szerep, egy egész szervezet víziójának irányítása, minden egyes nap örömet okozott neki.