Fogadj el! (Taekook)

35

35

– Olyan vagány autód van! Érthető, hogy miért imád ennyire a bátyám.

– Most úgy teszek, mintha nem mondtál volna semmit – mondta Taehyung Juyeonnak, aki éppen az autója műszerfalán lévő gombokkal játszott.

A rádió bekapcsolt, lassú zene töltötte be a járművet.

– Nyugodj meg, TaeTae! Viccelek. Mindketten tudjuk a valódi okát, hogy miért szeret téged Kookie.

Az idősebbik felnevetett, kíváncsi volt a másik álláspontjára.

– Rendben van akkor. Mi a valódi oka? A mosolyom miatt? Vagy talán a szemem lesz az?

– Semmi felszínes, Tae – jelentette ki Juyeon, mintha csak azt várta volna a másiktól, hogy ennél jobban is tudhatná. – Azért szeret, mert jó ember vagy. Törődsz vele és velem, anyával és még apával is. Soha nem állt mellette senki így, és miattad állandóan boldog, folyton mosolyog. De persze az se baj, hogy dögös vagy.

Taehyung gyengéden rámosolygott a kislányra, boldog volt, hogy ezt hallhatta Jungkook húgától.

– Édes vagy. És te tudod, hogy miért szeretem a bátyádat?

– Miattam, egyértelmű.

– Egyértelmű – értett egyet mosolyogva, és a fejével a zene ütemére bólogatott. – Nagyon okos vagy, Juyeon.

Az orvosi rendelőhöz vezető út gyorsan eltelt, még úgy is, hogy több mint egy órányira volt a Jeon háztól. Juyeonnal könnyű beszélgetni, hiszen mindig mindenféle témára van valamilyen megjegyzése. És Taehyung nagyon szeretett vele kettesben időt tölteni időről időre. Őszintén többnek látta, mint a szerelme kishúgának.

Taehyung barátként és testvérként tekintett rá.

Talán negyed órányi útra voltak az orvostól, hangosan énekeltek együtt a zenére, amikor Taehyung lehalkította a rádiót.

– Hangulatgyilkos! – kiáltott fel Juyeon, és már nyúlt is oda, hogy visszatekerje a hangerőt.

– Hé, állj! – nevetett Taehyung, és arrébb lökte a kislány kezét, miközben a szemével az utat figyelte. – A hátsó ülésre kell, hogy rakjalak, amikor visszafelé tartunk, ugye?

A fiatalabbik gúnyosan felhorkant és karba tette a kezeit.

– Nem vagyok kisgyerek, tudod.

Igen. Állandóan bebizonyította, hogy ő sokkal érettebb és tudatosabb, mint egy gyerek.

– Csak a vizsgálatról akartalak kérdezni – magyarázta az idősebbik, és visszarakta mindkét kezét a kormányra. – Ilyenkor mi történik?

– Igazából ez rutinvizsgálat. Megnézik a számokat. Vért vesznek. Megnézik, hogy Kookie veséje hogy viselkedik bennem. Tudod... ilyesmik. Ezek a vizsgálatok nem olyan gyakoriak, de az utolsó fertőzésem óta gyakrabban kell mennem.

Taehyung hümmögött válaszul, miközben sávot váltott. Belenézett a napellenző tükörbe és kissé komor arckifejezést látott meg Juyeon arcán. Ez nem jellemző rá.

– Ideges vagy? – kérdezte, miközben oda-vissza pillantott az út és a kislány között.

A fiatalabbik gyorsan összeszedte magát, megrázta a fejét és mosolygott.

– Én? Nem. Nincs miért idegesnek lennem. Ez egy egyszerű vizsgálat és egyébként is egészségesebb vagyok, mint valaha. Ne aggódj miattam, TaeTae. Inkább aggódj amiatt, hogy mit fogsz csinálni egy órán keresztül a váróban!