Fogadj el! (Taekook)

19

19

– Még nem akarok hazamenni – jelentette ki Jungkook, amikor a hatalmas szemeivel Taehyungra nézett.

Nem tudott neki nemet mondani az idősebbik. Ő sem akart még elköszönni egyébként sem.

– Szeretnél elmenni a tóhoz? Mondod az utat?

Kis idő múlva leparkoltak a holdfényes víz mellett. Viszonylag csönd uralkodott a susogó szelet és néhány madarat leszámítva. Kellemes volt a hangulat, ami melengette Taehyung szívét. Azt kívánta, bár egy ilyen nyugodt helyen lakhatna állandóan.

– Nagyon tetszettek a barátaid – szólalt meg a fiatalabbik hirtelen, miközben a tóra pillantott. – Jó fejek, tényleg.

Taehyung rámosolygott és felidézte, hogy milyen jól kijöttek egymással.

– Nekik is szimpatikus vagy. Mostantól számíthatsz rá, hogy minden olvasó esten ott leszel.

Jungkook felé fordult a teljes testével és a fejét nekidöntötte az ülésnek.

– Ha egy bizonyos illető elhív rájuk, akkor ott leszek, természetesen.

– Biztos vagyok benne, hogy Yoongi meg fog hívni – kacsintott rá Taehyung, mire a tetovált fiú morrant egyet.

– Á, szóval Mr. Követelődzőnek már viccei is vannak?

Taehyung hangosan felnevetett és ugyanabba az ülő pozícióba helyezkedett el, mint a másik.

– Mit mondhatnék... kihozod belőlem, Kook.

Még mindig egymást nézték, de valami kimondatlan izzott a levegőben. Az idősebbik úgy érezte, mintha egy láthatatlan rántás húzná a mellkasát, és ha nem mozdul meg, túl sem élné. Ezért, hogy megőrizze a nyugalmát, hagyta magát Jungkook felé sodorni.

A távolság az ajkaik között egyre csak fogyatkozott, csökkent, aztán teljesen eltűnt. Mindketten szenvedélyesen csókolták egymást és áthajoltak a váltó fölött, hogy jobban egymás szájához férhessenek.

Jungkook kezei szorosan fogták Taehyung fejét, az ujjaival a hosszú és sima tincseibe túrt. Az idősebbik pedig a másik bicepszét szorította, a körmei belevájtak az izmokba.

A kidolgozott izmok a kezei között mámorítóan hatottak rá, így egyre szenvedélyesebben csókolta a fiút. Tökéletes harmóniában voltak, érzéki táncot jártak az ajkaik. Taehyung buzgón ráharapott Jungkook alsó ajkára, az ajkai közé szívta, majd húzta azt. Úgy érezte, nem tud betelni vele.

Egy mély sóhaj visszhangzott a száján.

– Tae...

A neve csengése a tetovált fiú szájából lángba borította a belsőjét. Az izmai megfeszültek, miközben manőverezett a fiatalabbik száján és a nyelvét is finoman végighúzta az ajkain. Jungkook megértette a néma kérését, ezért hagyta, hogy az ajkai elváljanak egymástól és érezhesse a másik nyelvét a szájában.

Ekkor halk nyögés szakadt fel Taehyungból és hirtelen túl távol érezte magát a másiktól. Még erősebben rászorított Jungkook karjaira, amint a nyelveik táncoltak, de ennél többet akart. Ezért gyorsan elszakította tőle a száját és ügyetlenül átmászott az ülésén, egyenesen az ölébe. A térdeit lerakta Jungkook dereka mellé.

A fiatalabbik vágyittas szemekkel nézett rá, a tekintete egyértelműen kérdő volt.

– Ez nem sok?

Taehyung felnevetett a kérdésen és hátra igazította a haját.

– Most másztam rád. Nekem kellene kérdeznem, hogy ez rendben van-e.