Fogadj el! (Taekook)

2

2

– Nincs valamilyen más munka, amit csinálhatok, Joon? Bármit elvállalok.

– Sajnálom, Kook – mondta Kim Namjoon, miközben megrázta a fejét. – A mostani beosztásod mellett nincsen más olyan projektem, amit feltudnék ajánlani.

Jeon Jungkook fáradt kezével végigsimított a haján az izzadt tincseit igazgatva.

– Sehogy sem tudnád átrendezni a beosztásomat?

Erős kéz veregette meg a hátát.

– Te is tudod, hogy ez az épület a fő elfoglaltságunk most. Itt van rád szükségem és nem arra, hogy össze-vissza ugrálj.

Hónapokkal ezelőtt helyezték ki Jungkookot és csoportvezetőjét, Namjoont ehhez az építkezéshez. Új egyetemi csarnokot építettek az ország egyik legnívósabb egyetemén. Naphosszat dolgoztak, kifáradva abban, hogy a határidőket betartják. Kimerítő és fárasztó volt, de a fizetés jobbnak tűnt mindentől, amit Jungkook mostanában talált.

– Rendben – mondta Namjoonnak, aki idő közben közeli barátja lett, azóta, hogy nagyjából egy éve csatlakozott a munkálatokhoz. – Ha bármi megváltozik, kérlek, szólj!

– Szólni fogok, Kook. Ha szorult helyzetben vagy, jelentkezz pultosnak. Az a kávézó, ami az egyetem mellett van és amit annyira kedvelünk éppen keres valakit – ajánlotta Namjoon.

Jungkook bólintott, elraktározta az információt későbbre. Egy tökéletes világban az otthonához közel talált volna, de akkor bármit elvállalt, amit tudott. Ha további bevétel forrásról volt szó, nem utasított vissza semmit, amennyibe a jelenlegi anyagi helyzetén segített.

– Miért nem mész most?

Jungkook összezavarodva nézett Namjoonra.

– Menj és jelentkezz a pultos állásra most! – tette hozzá Namjoon egy barátságos mosollyal az arcán.

– Amúgy is itt van a szüneted.

– Tényleg? Szuper! – kiáltott fel a fiatalabbik, és végigfuttatta a kezét a ruháin. Ettől le is fagyott.
- Ó. Majd talán később. Most nincs nálam semmi, ami nem koszos.

Namjoon intett neki, hogy kövesse a teherautójához, ahol elkezdett kotorászni a hátsó ülésen. Egy hosszúujjú, szürke felsőt húzott elő, és Jungkook felé tartotta, aki egy ideig nézte a ruhát miközben elmosolyodott.

– Minek van egy építőmunkás autójában ilyen király felső? Köze van ahhoz, hogy lilára festetted a hajadat?

– Bármihez is van köze, örülj neki, haver! Ez a felső fog hozzásegíteni egy másik munkához.

Namjoon előhalászott egy kis táskát is és odaadta a fiúnak.

– Keress egy zuhanyzót és frissülj fel! Az izzadtságod az utolsó, amit a kávézó akar.

Jungkook kissé félénken elindult a könyvtár felé a narancssárga biztonsági mellényében és a kopott farmerjában. Az egyetem diákjai nagyrészt jómódúak voltak, a legújabb táskákat és márkás ruhákat hordták. Amíg sok diák ösztöndíjjal tanulhatott a tehetsége miatt, néhányukat a családjuk vagyona juttatott be.

Ők lenézték azokat, akik nem gazdagok. Ő már csak tudja. Elvégre ő is ide járt.

Nyilvános zuhanyzó volt a könyvtárral szemben, eléggé távol a híres kávézótól. Jungkook belépett, és lerakta Namjoon táskáját a pultra, majd kinyitotta. Különféle ápolószereket talált benne: dezodort, törlőkendőket, parfümöt és egyebeket. Jungkook érezte, hogy mindenre szüksége lesz most.