Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli az intimitást.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🐭
Oh, milyen szép is szerelmesen ébredni!
Milyen rég volt már, hogy pillangókkal a gyomromban keltem ki az ágyból, a "pasim" jó reggelt üzenetét olvasva, mosolyogva néztem a fürdőszobám tükrébe mosdásnál, vagy hogy jó étvággyal, és energiától dobogó lábbal fogyasztottam el az elém rakott reggelit, nem a perceket számolva, hogy mikor húzhatok el a szüleim közeléből.
Anyával továbbra sem állunk szóba egymással, de elkaptam a kíváncsi pillantását két falat között, és a személyzet egyik tagja, Franceska, is elismerően bólintott, mikor összeszedte az üres tányérokat. Apa nyilván üzletelt ezalatt a telefonján, úgyhogy ebből semmit sem vett észre.
Reggeli után sietősen bedobom magam a zuhany alá, jó alapos bőrradír, borotválkozás, és tusfürdőzés után a hajamat veszem kezelés alá, majd mikor mindezzel végzek, és gőzfüggöny kíséretében kiszállok a zuhanyzókabinból, jöhet az arcápolás.
És hogy mire fel ez a szokatlan nagy jó kedv és készülődés?
Austin randira visz.
Legalábbis olyasfélére, mert hogy mi nem vagyunk együtt, csak valami hasonló, úgyhogy a randit sem a nevén neveztük, hanem csak valami olyan programnak, amivel meg szeretne lepni.
Tökmindegy, a lényeg, hogy szétvet az öröm és izgalom!
A tegnapi medencézés...
Abbahagyom a sminkelést, és a nyakamra nézek a tükörben. Végigvezetem az ujjaim ott, ahol Austin ajkai jártak, az arcomon, a számon, a nyakamon...lélegzetem már az emléktől is elakad, mikor a melleimhez érek. Ahogy hozzám ért, ahogy egy levegőt szívtunk, ahogy uralta a testem minden porcikáját, és ahogy felnyögtem a jóleső érzéstől a lábam között. Bőröm bizsereg, a szívem zakatol, mintha most, ebben a pillanatban csókolt volna olyan hevesen, és vöröslik az arcom, mintha még most is az ágyamon ülne mögöttem, és onnan nézne rám azokkal a mindent tudó, veszélyes sarki fény szemekkel.
"-Akkor idővel bármire képes leszek."
Az ágyra pillantok, amin persze Austinnak hűlt helye, csupán csak a gondosan megvetett, elszomorító látvány fogad, és megcsóválom a fejem, ujjaim elveszem a melleim közül.
Egyszerre uralja az elmém, a szívem, és a testem, ami egyre inkább arra késztet, hogy bízzak abban, amit mondott.
Hogy helyre tud hozni.
Elkészülök a sminkkel, beszárítom hullámosra a hajam, majd a gardróbomba veszem az irányt. Megcsörren a telefonom, amint a ruhán méláznék, és nem tudom elrejteni a mosolyom, mikor Austin neve jelenik meg a képernyőmön.
-Mi újság? - kérdezi azonnal.
-Éppen azon gondolkodom, hogy mégis mit vegyek fel a meglepetés programodra. - teszem csípőre a kezem a felakasztott koktélruháimra nézve, aztán megforgatom a szemem, és tovább állok.
