Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli az intimitást.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
🦔
A koncept kurva egyszerű: Dahlia még sosem volt tapasztalt pasival.
Vagy nem tudták, hogy hogyan bánjanak vele, vagy egyszerűen nem volt céljuk, hogy ő is élvezze a dolgot, és ez sokmindent megmagyaráz.
-Vegyünk sorra mindent. - dőlök Dahlia nemesi nagyságú ágytámlájának, és innen nézem őt, ahogy a sminkes asztalánál fésüli a félszáraz haját - Azt mondtad, a legelső alkalommal azt hitted, hogy normális a fájdalom, és ez részben igaz is. Izgultál, ez volt az első, egyikőtök sem tudta, hogy mit csinál.
Nem szól, csak a tükörből rám pillant, és egy aprót bólint, mielőtt folytatná a fésülködést.
-A második alkalommal nem akartad, de belementél, mert azt hitted, hogy ez így működik egy kapcsolatban. Nekem ez annyit mond, hogy nem álltál még készen rá.
-De akartam...
-Akartad, mert azt hitted, hogy ez így van rendjén. - nevetek humortalanul, Dahlia zavartan összepréseli az ajkait - Összejössz valakivel, és lefekszel vele, nem az élvezet miatt, hanem mert szereted, és meg akarsz felelni neki. De ez nem jelenti azt, hogy kívánod is őt.
-Úristen! - teszi le a fésűt a kezéből, és az asztalra könyökölve a tenyereibe temeti az arcát - Ez most...ez nagyon kínos.
-Kínos, mert igaz, ugye? - ülök fönnébb, és bármennyire is látom, hogy kényelmetlen neki a téma, tudom, hogy hallania kell - Szóval már ez az első két szar élmény is elég volt neked ahhoz, hogy egyáltalán ne akarj belőle többet. Nem tudtad élvezni, mert nem kívántad sem őt, sem a szexet vele. És szenvedtél egy darabig, amíg azt nem érezted, hogy nem bírod tovább. Ő meg otthagyott, és ez mély sebet hagyott benned.
Elgondolkodva a tenyerére támasztja az állát, és elnéz a fürdőszobája irányába. Az előtte levő hatalmas tükrön látom, hogy szomorú a tekintete, alsó ajkát lebiggyesztve vesz egy mély levegőt.
-Kétségbe estem, hogy ez továbbra is így lesz. - motyogja, és érzem, ahogy a szívem millió darabra törik érte.
-És idegenekhez fordultál. - hangom lágy, ugyanakkor tisztán érthető, és tárgyilagos - Csak tudod, az a baj az idegenekkel, hogy kurvára nem ismerik a tested, nem tudják hogyan bánjanak veled, mert vagy tapasztalatlanok, vagy csak a saját élvezetük hajtja őket.
Mély levegőt vesz, sóhajtva felemeli a fejét, és teljesen felém fordul a székén. Arca égő piros, szemei zavartan cikáznak köztem és a szoba padlója között, és meg szeretném őt ölelni, de itt most nincs helye annak, amit én akarok.
Azt kérte magyarázzam el, hát így teszek.
-Volt, aki értette a dolgát... - von vállat zavartan - Csak éppen mindvégig az járt a fejemben, hogy most sem fogom élvezni.
