Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli az intimitást.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
🐭
-Ha annyira nem akarod, hogy bekedvelje a posztodat, akkor tiltsd le.
-Ahh, de nem akarom! Már így is megbántottam, hogy tilthatnám le? - sóhajtok, és a párnámba fúrom az arcom.
Matias is csak sóhajtani tud, aztán mikor meghallom egy aprócska zacskó recsegését, újból felkapom a fejem.
Matias a közöttünk heverő porcelántálra önt az apró kis kavicsokból egy adagot, majd fogja a bankkártyáját, és elkezdi porrá törni. Fogja, rásöpri egy egydollárosra, kettőbe hajtja a papírt, és újból törni kezdi a kártyával, amíg teljesen por nem válik a kokainból. Aztán szép, négy egyforma csíkba igazgatja a tányéron, és feltekeri az egydollárost.
-Ha tudnád mennyire hiányoztál amíg Görögben voltál! - mosolygok ahogy átveszem tőle a feltekert pénzt, és felülve a kezembe veszem a tálat.
-El tudom képzelni. - forgatja meg a szemét gúnyosan.
Végre rávette magát hogy átjöjjön hozzám, aminek eredményéül neki is elmeséltem, hogy mi történt itthon, ő pedig hozott nekem szuveníreket, és persze a mi kis kedvenc szerünket, hogy beállva beszélgethessünk. Ahogy Charlottenak sem, neki sem volt sok hozzáfűznivalója az Austinos ügyhöz, csak hallgatni tudott, és támogatni a döntésemben, miszerint távol kell magam tartanom a fiútól, bármennyire is nehéz. Csak beszívezte a képemet az Óceánról, én pedig ennek hatásara is már krízisbe estem.
Egy szippantásal felszívok egy csíkot, majd szipogva megdörzsölöm az orrom, és már szívom is a következőt.
-Ahh! - dőlök hátra az ágytámlámnak, és becsukott szemmel, szipogva várom a jóleső hatást, remélve hogy kifüstöl minden gondolatot a fejemből
Csak egy pillanatra...egy pillanatra elfelejteni őt.
Matias kikapja a kezemből a pénzt, és rutinosan felszívja a másik két csíkot.
-Nem gondoltam, hogy a görögök ilyen jó cuccot árulnak. - bólint elismerően, miközben keresztbe fekszik az ágyamon.
-Mégis hogy tudtad áthozni a határon?
Matias kérdésemre csak vállat von, és kábán a plafonomra mosolyog.
-Megvannak a módszereim.
Nincs kétségem efelől, tekintve, hogy ő a mi kis dílerünk már két éve.
Felnézek a plafonomra, az vissza rám. Laposakat pillogtatva nyújtom ki a kezem az égbe, és az ujjaimat kezdem el megfigyelni a beszűrődő napfényben. A színek összemosódnak, a szívem gyorsabb tempóba kezd, és hirtelen jóval energetikusabbnak érzem magam, mint eddig. A drog hatására vigyorogni kezdek, úgy érzem ha akarnék még a Holdra is fel tudnék rohanni ebben a pillanatban, és visszatérő vendégként köszöntöm ezt a hiányolt és jóleső érzést.
