Asszem felcsináltak

~1~

    Eszembe jutott, hogy van nekem egy telefon nevű tárgyam, ami segítségével hamar kiderülhet mi is folyik itt. Körülnéztem a szobában, hátha megtalálom azt a nyomorult masinát, ami sosincs meg, ha kéne az embernek. Felkutattam érte az egész házat, míg végül a hűtőben találtam rá. Nem tudom, hogy és mikor került az oda, de az óvszeres incidensnél nem lehet rosszabb. Na meg legalább a telónak se esett semmi baja a 0 fokos hütőszekrényben, szóval egy jó pont a mai napban. 

A számokba mentem, hogy megtaláljam Jenna számát, mert ahol én vagyok, egész biztos hogy ő is. A szemem egyre több olyan számon akadt meg, ami eddig nem volt meg. Pultos srác, Szépfiú, Natasha, Takarítóbácsiiiii(???), Body goard, Sztriptízfiúúú. Mi a bánat? Kik ezek? Egyre több és több ismeretlen névre bukkantam rá, míg megtaláltam Jennaét. Azonnal tárcsáztam.

-Halló??-szólt bele egy álmos hang.

-MI. A. JÓ. BÁNAT. TÖRTÉNT. TEGNAP?!-ordítottam kétségbeesetten a telefonba.

-Héj, nyugi van kislány!-ripakodott rám a barátnőm-Ja, amúgy nem t'om. Én hamar leléptem. Miért mi a baj?

-Hogy mi a baj? HOGY MI A BAJ?? Hahahahaha! hát ez jó. Mi a baj? Hahahaha, szakadok! Mi a baj. Érted? Mi a baj-röhögtem.

Síri csend.

-Abbahagytad?

-Aha.

-Biztos? Mer' ha nem, akkor nyugodtan folytasd én meg addig megyek enni-mondta unottan.

-Nem, megvagyok-válaszoltam.

-Jó, akkor most szép lassan. Mi történt?

-Mikor reggel felkeltem egy óvszert találtam a földön és...- hadarta egy szuszra, de még mielőtt befejezhettem volna, Jenna már válaszolt is.

-Nem a tiéd. Vagyis nem volt benned, ha érted mire gondolok.

-Fúúúú, jaj de jó-fújtam ki a levegőt megnyugodva.-Habár, nem is baj ha lefeküdtem volna valakivel, mert ugye védekeztünk meg minden. Mondjuk kicsit gáz, hogy reggelre a fiú nevére sem emlékeztem volna.

-Vagy a lány nevére. Kitudja-vágta rá nevetve.

-Hülye. De akkor kié?

-Mi?

-Az óvszer, mi más? Egyáltalán figyelsz te rám?-háborogtam, mert az egy dolog, hogy nem az enyém az a fehér izé, ami azóta is a padlómon hever, használtan meg minden, de azért jó lenne tudni kié, és hogy mégis, hogy került az ÉN padlómra.

-Persze, figyelek. Na hát az van, hogy azt az óvszert én, vagyis mi használtuk.

-Mi? Ki az a mi?

-Én és, hát hogy is mondjam? Na jó, nem cifrázom. Én és Daniel használtuk-mondta kicsit sem szégyenkezve, hogy az a micsoda, ami nemrég még benne járt, most a padlómon hever.

-Milyen Daniel? És mit keres az óvszeretek az alvóhelyemen? De kezdésképpen az is jó lesz, ha elmondod, mi a francot kerestetek a házamban?!-ordibáltam.

-Hát a khmm...szóval a partnerem is abban a házban él-gondolkoztam, hogy vajon kiről is beszél. Aztán rájöttem. A felismerés, olyan megalázó és fájdalmas volt, hogy azt hittem ott esek össze helyben.

-Te lefeküdté az APÁMMAL? Te állat, hogy tehetted ezt?-a sírás határán álltam, de azért igyekeztem tartan magam.

-Nem az apáddal, a bátyáddal.-a telefonon keresztül is éreztem, hogy forgatja a szemeit.

-Ja, úgy más. Amúgy milyen volt?-váltottam hangsúlyt.

-Hát nem mondom, a bátyád nem kispályás-dicsekedett Jenna.

-Helyes, helyes. Az én rokonaim mindenben pengék. Tanulásban, főzésben, szexben. Azt azért mond el, hogy került a tudod mi a padlómra?

-Ott csináltuk.

-MI VAN? Normálisak vagytok ti egyáltalán? Én megértem, hogy Daniel szobája olyan akár egy pöcegödör, meg büdös is van, de az én szobám tabu.

-Nem direkt volt-védekezett.-Mondtam már, hogy hamarabb eljöttem, mert egy, sík részeg voltam, kettő, Daniel felhívott hozzátok. Nem mondom, hogy ő nagyon józan lett volna, legalábbis asszem nem volt annyira részeg mint én, és hát felfele tartottunk a lépcsőn, aztán azt hittük, hogy jó szobában vagyunk. Persze, amikor hajnalban bebotorkáltál és befeküdtél közénk, azt ismételgetve, mennyire de mennyire szereted a mosógépeteket, rájöttünk, hogy rossz szobában vagyunk.

-És ott kell hagyni a bizonyítékot? Milyen betörök lennétek ti?-persze, hogy nem arra kérdezek rá, miért voltam segg részeg, hanem arra, miért nem tudták kidobni az óvszert.

-Annyira megijedtünk, hogy hamar elhagytuk a helyszínt, megfeledkezve a bizonyítékról is. Ne haragudj.

-Jó, megbocsátom, ha fél óra alatt itt teremsz és segítesz kideríteni, mi történt velem tegnap este.

-Megbeszéltük. Felöltözöm és rohanok-azzal kinyomta a hívást én pedig egyedül maradtam az egyre csak aggódó gondolataimmal.