Asszem felcsináltak

Bónusz fejezet

-America, nem hozhatod magaddal a szekrényed!-mondja Aiden a lányunknak, aki már öt bőröndöt is telepakolt.

-De, akkor honnan tudom, hogy mikor mit vegyek fel?-nyavalygott hisztérikusan.

-Pff, lányok-forgatja a szemeit az öccse, David.-Egy hétre magatokkal hoznátok egy egész ruhás boltot.

-Fiam, te sem hozhatod a videojátékaidat-bökök a nagy kupacra. A fiam elsápad és kétségbeesetten néz körül.

-Apa!-visítja-Anya nem engedi, hogy hozzam a videojátékaimat.

-Micsoda??-jön ki Daniel a konyhából.-Dakota, soha ne mond azt a gyerekednek, hogy nem hozhatja a játékait! Gondolkozol te egyáltalán? Szerinted én mit fogok csinálni egész héten, he? Ülök és nézlek titeket? Ráadásul hatalmas traumát okozol ezzel a gyereknek is-mondja Dani. Ekkor Jenna lép ki America szobájából mérgesen.

-Majd engem nézel, megértetted?! Ne merészeld megint megcsinálni azt, amit a múltkor!-figyelmezteti és Dani meglapul, de látom, hogy titokban eltesz egy videojátékot. Aiden még mindig a lányával veszekszik. Sehogy sem jutnak dűlőre.

-America, egy bőröndöt hozhatsz. Semennyivel sem többet-szögezem le neki és ő fújtatva elvágtat. Aiden hálásan pillant rám.

-Hol van Osten?-kérdi, mert mindjárt indulnunk kell.

-Megnézem-mondom és elindulok az udvarra.

-Nem, én szeretlek jobban-hallom meg a legidősebb fiam hangját, aki a kert végében ül, a telefont pedig a füléhez szorítja.-Dehogy is, én sokkal jobban szeretlek-magyarázza mosolyogva. Gyorsan kikapom a kezéből a telefont, még mielőtt szivárványt kezdenék el hányni.

-Lily, mindketten nagyon szeretitek egymást, de most mennünk kell-mondom és Osten elsápadva néz rám.

-Ki az a Lily?-kérdi egy lány a telefonból és én értetlenül nézek Ostenre.-És maga kicsoda?-kérdi a lány felháborodottan.

-Az, aki most leteszi-felem és kinyomom a telefont. Kérdőn nézek Ostenre.-Hol van Lily?

-Ő most következett volna-feleli a fiam vállat vonva.

-Te csalód a barátnődet?-kérdem hitetlenkedve.-Nem így neveltelek. Aiden! Aiden!-kiabálok a férjem után, aki rémülten szalad ki a házból.

-Igen? Mi történt?

-A fiad csalja a barátnőjét-mutatok a fiúnkra szégyenkezve.

-Helyes fiam, nagyon helyes. Ne ragadj le egynél-veregeti hátba Aiden Ostent. Tátott szájjal nézek rájuk.

-Te tanácsoltad neki?-háborodom fel.

-Nem, én csak azt mondtam neki, hogy amíg nincs miből választania, honnan tudja melyik az igazi? Nem igaz, fiam?-kérdi Ostentől, aki vadul bólogat.

-Erről hallani fog Naomi néni is-figyelmeztetem és mindketten elsápadnak. Van, ami változik és van, ami nem. Naomi néni America példaképe, de a fiaim rémálma. Szóval, ha valami nagyon csúnyát akarok mondani a fiúknak, akkor csak bevetem Naomi nénit és egyből nyert ügyem van.

Otthagyom az elsápadt férjemet és fiamat az udvaron, hadd gondolkozzanak valami mentségen, ami talán kihúzza őket Naominál, de ezt kötve hiszem. A házban azonban káosz van. Jenna és Daniel veszekednek, mint mindig, bár még most sem tudom, hogy kerültek a házamba, America toporzékol, David sírva ölelgeti a játékait. Végül nagy nehezen helyrehozom a káoszt. Americának segítek kiválasztani a ruhákat, amiket hozni fog, Daviddal megegyezem, hogy három videojáték és nem több, Jennát és Danit pedig kizavarom, mondván, ők nem itt laknak, ne rontsák a levegőt. És aztán háromnegyed órával később, végre valahára a kocsiban ülünk, indulásra készen. Hálát rebegek az ég felé, hogy végre el tudunk indulni, de túl hamar jelentettem ki a dolgokat, mert a gyerekeim veszekedni kezdenek, hogy ki hol üljön. Osten azzal érvel, hogy ő a legidősebb, neki van először joga választani. America szerint ő lány, ezért neki kell a legkényelmesebb helyet kapnia. David meg csak annyit mond, hogy ha nem ülhet oda ahova akar, megmondja a testvéreit az anyjának, azaz nekem. Eközben az sem segít, hogy Sátánka kettő, a megboldogult Sátánka utódja rajtuk mászkál át, hogy övé legyen a legtöbb hely.