Asszem felcsináltak

~45~

       Otthon már javában folyt a buli, amit a kicsinek rendeztek, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy minden sarokba egy kamera volt helyezve, hogy apuék remekelését tökéletesen meg lehessen örökíteni. Tűkön ülve vártam, hogy feltűnjenek. Aztán megjelentek és rájöttem, hogy erre a látványra nem vagyok felkészülve. Daniel egy testhezálló bodyban és egy lila tütüben jött le a lépcsőn, míg apa egy térd alá érő szoknyában és lila kötött felsőben. Kiköptem a számban lévő sütit egyenesen Aidenre, aki annyira meglepődött a rokonaimon, hogy észre sem vette, hogy valami nyálas cucc ragadt a nadrágjába.

-3, 2, 1 és-intett a bátyám Tommynak, aki a laptop előtt ügyködött. Dani felkérésére elindította a zenét.

Mindenki tátott szájjal nézte a két csípőre tett, fenekét rázó emberkéket. Nem tudom, de nekem valahogy így jött le.

Ahogy Danie és apa elképzelte: a női zene ellenére megőrizték méltóságukat és a tánc egyáltalán nem ciki, hanem sokkal inkább szexi.

Ahogy én és mindenki más látta: Két idióta állat komoly képpel rázza a csípőjét úgy, hogy az egyik tütüt a másik meg nyanyás szoknyát hord.

Ahogy Dani és apa elképzelte: gyönyörű hangjuk belehasít a csendbe és mindenki üdvrivalgásba kezd.

Ahogy én és mindenki más látta: olyan szar, farcsali hangjuk volt, hogy megrepedt a kezemben tartott pohár és az egyik csaj a földhöz vágta a telefonját és befogott füllel rohant ki a lakásból.

Ahogy Dani és apa elképzelte: a fenékrázásuk minden lányt feltüzel a teremben és hirtelen fülledt levegő kezd terjengeni a helyiségben, ami kigyullasztja a függönyt.

Ahogy én és mindenki más látta: a két balek csücsörítve rázza a valagát, ami nem, hogy szexi nem volt, de fülledt levegőt sem hozott. Ellenben egy fiú elájult és Sátánka nyüszítve rohant fel az emeletre.

Ahogy Dani és apa elképzelte: a nagy alakítás után mindenki éljenezni kezd, ők pedig zenekart alapítanak és elmennek Las Vegasba.

Ahogy én és mindenki más látta: a zene végeztével mindenki a hozzá legközelebb álló tárgyat kezdte feléjük dobni, miközben vadul "fúj"-ozták őket. Aiden nemes egyszerűséggel behúzott egyet magának, mert nem hitte el amit lát.

Amit mindenki más csinált: elborzadva nézték a bátyámat és apámat vagy egyesek kirohantak a szobából, míg mások összeestek vagy a produkciót előadó embereket dobálták lámpákkal esetleg a kenyérpirítóval. Sajnos majdnem a hűtőnk is áldozatul esett, csak hál' Istennek a fickó nem bírta el.

Amit én csináltam: a telefonommal kameráztam a reakciókat, miközben röhögtem mint az állat és azt terveztem, hogy mi mindent kérjek apuéktól azért, hogy a videó ne kerüljön fel semmilyen közösségi oldalra.

Ennyit a fogadásról. Szeretek nyerni. Hm, nagyon is. Amúgy a "műsor" vége után apu átöltözött, de a bátyám nagyon is kényelmesen érezte magát abban a szerelésben ezért, nem tudom honnan, szerzett egy pálcát is és eljátszotta, hogy ő a tündérkeresztanya és sasszézva kiabálta, hogy "csiribi! csiribá!". Eközben Aiden a neten keresett elmegyógyintézetet fiataloknak, míg Naomi a bátyámat üldözte, hogy azonnal öltözzön át. Jenna pedig szomorúan álldogált a sarokban.

-Mi a baj?-öleltem magamhoz.

-Elmegyek.-suttogta.

-Tessék?-kérdeztem, mert mintha azt hallottam volna, hogy "elmegyek".

-Elmegyek.-ismételte meg.

-Hova?-képedtem el.

-New Yorkba.

-Mikor mész? Mennyit maradsz? Egy hét? Kettő?

-Ott fejezem be az évet.

-Micsoda? Miért? Nem mehetsz el.-mondtam könnyes szemmel.

-Figyelj, azt hittem jól vagyok de nem. Szorongásaim vannak. Az orvosom szerint nagyon érzékenyen érint minden, ami körülöttem történik. Ha van egy egyensúly az életemben, akkor abból nem billenthetnek ki. De engem kibillentettek és most muszáj elmenjek.-mondta sírva.-Nem tudom feldolgozni, hogy majdnem megerőszakoltak. Rémálmaim vannak, ahogy megrántja a karom, ahogy az arcomba ordít, ahogy felemeli a kezét, hogy megüssön.

-És az mivel jobb ha elmész?-zokogtam én is.

-Az, hogy szükségem van a váltózásra. Kell egy új egyensúly.

-Azt itt is megteremtheted.-mondtam neki a könnyeimet törölve.

-Nem tehetem meg. Sajnálom-mondta azzal sarkon fordult és elment. Mikor becsukódott utána az ajtó, úgy éreztem egy fejezet záródott le. Végleg. Egyáltalán nem így kellene ennek a napnak alakulnia. Egész nap apuékon kéne röhögnünk, és Jennának is vidámnak kellene lennie. Nem jelentené be hirtelen, hogy elmegy és a fenébe is! Arról sem tudtam, hogy szorongásai vannak! Milyen barát vagyok egyáltalán? Már a videó sem tudott felvidítani, amit legalább háromszor megnéztem, hátha jobb lesz, de semmi.Ennek a napnak már annyi.