Asszem felcsináltak

~47~

-Vegyen mély levegőt-utasított a nővér vagy századjára.

-Hagyja már abba! Tudja maga milyen érzés szülni?-kiabáltam rá. A nő amolyan " nem látod a sok hájt? Szerinted az csak úgy ni lett? " nézéssel mért végig, mire befogtam a számat. Egyre hamarabb jöttek a fájdalmak és Aiden még mindig nem volt itt.

-Be kell vinnünk a szülő szobába.-mondta a nővér, mire tiltakozni kezdtem.

-Amíg nincs itt a férjem, a gyerekem ott marad a lábam között, még akkor is, ha Jézus Krisztus jön le a földre és követeli hogy toljam ki a kölyköt, én akkor sem fogom, mert nincs itt Aiden, érti?-üvöltöttem, miközben egyre nagyobb fájdalom hullám járt át. A tágra nyílt szemű nő hamar elhagyta a szobát, még mielőtt hozzá vághattam volna valamit, és helyette bejött Jenna és Naomi.

-Hol vannak?-néztem rájuk.

-Mindjárt itt lesznek, szívem-simította meg az arcom a nagynéném.

-Bírod még?-kérdezte Jenna.

-Nem, de nincs választásom.-dőltem hátra és nyögve tűrtem a feszítő erőt. Ekkor jött be az orvos és utasította a nővéreket, hogy vigyenek át, mert félig-meddig már kint van a fiam és nem lehet tovább halasztani. Visítottam, kiabáltam, hogy nem megyek, mire azt mondta a doktor, hogy Aiden csatlakozhat hozzánk a szülő szobában is.

-Ha megjön a két marha...-kezdtem a jelenlévő rokonaimnak és Jimmnek-akkor tekerjétek ki a nyakukat. Nem, csak Daniét. Aident majd elintézem miután szültem.-mondtam, miközben kivittek a teremből.

Nem tudom mennyi idő telt el, amikor egy védőruhában bebotorkált egy fiú. Aiden. Mosolyogva figyeltem ahogy közeledik, de aztán hirtelen sarkon fordult és belement a falba.

-Hogy kerültem ide?-kérdezte a földön fekve.-Hm, kecske. Milyen kis ari.-nevetgélt.

-Részeg vagy?-emeltem rá a tekintetem az orvossal együtt.

-Beeeeee-bégetett. Én Daniel lábára kötök egy kiló vasat és lekötött kézzel bedobom a tengerbe. Aztán ledobom Aident egy felhő karcolóról.

-Aiden-nyögtem, mire az nagy nehezen mellém támolygott. Amint megéreztem az ismerős illatot a keze után nyúltam és megszorítottam. A férjem mosolyogva figyelt.

-Te ki vagy?-kérdezte.

-Mi az, hogy ki vagyok?-visítottam.-Te hülye barom! Jó, hogy most jut eszedbe iszogatni!

-Jaj, a fülem.-kapott a szabad kezével a fejéhez.

-Daniel!-kiabáltam, mire a bátyám bedugta a fejét.

-Igen?-kérdezte ártatlanul.

-Nyomjon!-utasított a lábamnál ülő orvos.

-Csinálj valamit ezzel!-böktem Aiden felé, közben toltam, nyomtam mindent csináltam és éreztem, hogy szétszakadok.

-Aiden, ő a hamburger-mondta, mire annak felcsillant a szeme.

-Hambika-ölelt magához.

-Milyen hambi? Mi a faszom bajod van?-löktem el magamtól.

-Kéne egy kis ketchup.-elmélkedett hangosan.

-Már látszik a feje.-konstatálta az egyik nővér.

-Aiden. AIDEN! Én le foglak szíjazni és rétegenként szedem le rólad a bőrt, aztán megsózom az ízületeidet. HALLOD? Bassza meg de fáj!-csendben feküdtem és próbáltam kis csillámpónikra gondolni, akik a csokihegyen ugrabugrálnak. Gondolataimból az a marha tuszkolt ki a hülyeségeivel.