Asszem felcsináltak

~23~

 Apa kijelölte ki merre menjen. Jennáék jobbra, apáék a középső ösvényen, mi pedig balra mentünk. Egy ideig még láttuk egymást, így jót tudtunk beszélgetni, aztán ahogy beljebb mentünk, az ösvények is egyre jobban elágazódtak. Már nem hallottam Jenna kiabálását, vagy Naomi felvilágosító hablatyolását. Most már csak Daniel szipogását hallottam, ami enyhén szólva, kivágta nálam a biztosítékot.

-Hagyd már abba!-ordítottam.

-Most mi van? Csorog az orrom-panaszkodott.

-Akkor fújd ki!

-Nem hoztam zsepit-hangosan sóhajtottam egyet, majd a zsebembe nyúlva, adtam neki zsepit.

-Egyáltalán hoztál magaddal valamit?

-Ja, a telóm és a töltöm.

-És mégis hol a francba töltőd fel az erdő kellős közepén?-meredtem rá értetlenül.

-Itt is lesz valahol egy konnektor, nem?-értetlenkedett. Odamentem egy fához és elkezdtem beleverni a fejem. Hogy áldhatott meg az ég egy ilyen testvérrel? Ha nem hasonlítanánk mint két makk, simán letagadnám, hogy ismerem.

Hirtelen mocorgást hallottunk a bokrok felől.

-Baszki, Kota. Meg fogok halni!-bújt oda hozzám. Aztán előbújt a bokorból egy mókus.

-Jesszus, Dani, szégyellek!-toltam el magamtól és mentem tovább. Daniel szorosan mellettem jött, olyannyira, hogy folyton távolodtam tőle, de ő csak jött utánam. Mikor már nem volt hova arrébb húzódjak, ránéztem.

-Mi a franc bajod van?-megálltam egy helyben és türelmetlenül doboltam az egyik lábammal, miközben a mellkasom előtt keresztbe fontam a kezeim.

-Megfognád a kezem?-olyan ártatlanul kérdezte, hogy megesett rajta a szívem. Mondjuk, ezt csak Picipöttynek köszönheti. Ha nem lennék terhes, simán hagynám éhen halni. Megragadtam a kezét és magam után húzva mentem tovább. Bő egy órája mehettünk, mikor meghallottam a zúgást. Hamar kivirultam.

-Hallod?-rángattam izgatottan Daniel karját.

-Mit?-ráncolta a homlokát.

-A zúgást.

-Ja, biztos van itt egy folyó-legyintett.

-Egy folyó-ráztam meg. Amellé telepedjünk le-siettem előre.

-Mi van ha ott van medve?

-Akkor megszoptuk, de gondolj csak bele. A folyót követve kijuthatunk. Van nálam pénz, veszünk ki két szobát és reggel visszajövünk-lelkesedtem.

-Aha-értetlenkedett, de azért követett.

A folyóhoz érve, kivettem a táskámból a felsőket, gondoltam, hogy Daniel nem hoz, majd leterítve azokat, lefeküdtünk rájuk. Egy kis pihenés nem árt, mielőtt tovább mennénk. Jócskán besötétedett, ezért megpróbáltam tüzet csiholni.

-Daniel, hozz még fát!-utasítottam a bátyámat.

-Mégis honnan?-tárta szét a karjait tehetetlenül. Nem volt kedvem felvilágosítani, hogy egy rohadt erdőben vagyunk, ahol minden oldalról fák vesznek körül.

-Ott van egy csomó!-mutattam balra. Daniel nagy nehezen feltápászkodott és elindult, aztán már csak egy hangos csobbanásra lettem figyelmes és a bátyám kiáltozásaira. Odaszaladtam megnézni mi történt.

-Segítség, nem tudok úszni!- kapálózott. Sóhajtva levettem a szandálom s elindultam hozzá. Mikor mellé értem a kezemet nyújtottam.

-Basszus, húgi, te hogy hogy állsz a vízen?-ámuldozott.