Félúton lehettünk, amikor eszembe jutott, hogy én éhes vagyok.
-Basszus!-kiáltottam fel. Aiden rémülten nézett rám, hogy "te jó ég, lehet hányingere van, aztán még a végén tönkre teszi az ülést" nézéssel.
-Álljak meg?Jön a baba?-rémüldözött.
-Hogy a francba jöhetne? Csak a második hónap közepén vagyok.-néztem rá szemrehányóan.
-Jól van na, csak bepánikoltam-hadonászott az utat nézve-Mi a baj akkor?
-Éhes vagyok!-hisztiztem.
-Van kaja a hátsó ülésen-nézett rám értetlenül.
-Jó, de én most vattacukrót akarok enni!-magyaráztam.
-Mi a bajod?-vonta össze a szemöldökét.-Honnan szerezzek neked vattacukrot?
-Mit tudom én! De nekem az kell!
-Oké, nyugodj meg Aiden! Ez csak azért van, mert terhes! Nem dobhatod ki az útszélére és hagyhatod ott! Nyugodj meg!-nyugtatgatta magát.
-Héj! Ezt ne csináld!-kértem ki magamnak.
-De annyira idegesítő, amikor neked ilyen-olyan elérhetetlen kaja kell!-kérte ki ő is magának.-Van fogalmad róla, hogy én min megyek keresztül ilyenkor?
-Van fogalmad róla, hogy én min megyek majd keresztül, amikor a kölyköd kijön belőlem?-háborodtam fel.
-Ott a pont-vallotta be kelletlenül.-Meglátom mit tehetek igényeid kielégítésében-mondta végül.
-Köszönöm-dőltem hátra az ülésen és felraktam a lábaimat a műszerfalra.
-Nincs mit-forgatta a szemeit, aztán rám nézett-Veszed le a patáidat onnan!
-Nem!-vágtam rá szemtelenül.
-Mi az, hogy nem? Az én kocsim-háborgott.
-Na és? Én meg terhes vagyok-használtam ki az adu ászt-Vagy azt akarod, hogy Picipöttynek kényelmetlen legyen?
-Te sátánfajzat. Nyugi kisöreg-fordult a hasamhoz-miután megszülettél, anyut elvisszük egy bolondokházába.
-Te barom!-öklöztem bele a karjába. Peckemre, Aiden meg sem érezte, sőt még volt mersze rám nyújtani a nyelvét. Mint valami kisgyerek.
-Ha Picipöttynek is ezt fogod mondogatni, akkor elhagylak-durcáskodtam. Aiden nevetve nyomot egy gyors puszit az arcomra, a szemét továbbra sem levéve az útról.-Ezzel akkor sem teszel jóvá semmit!
-Az én puszijaim mindent jóvá tesznek-felelte pimaszul.
-Álmodozz csak!
Már nagyon untam magam. Kezdett sötétedni, de mi még mindig úton voltunk és mg mindig nem kaptam vattacukrót.
-Unatkozoooooom- nyavajógtam.
-Aludj!
-Már aludtam.
-Akkor egyél!
-Az is megtörtént.
-Akkor hallgass!
-Az nem fog működni.
-Mit akarsz, mit csináljak az autópálya kellős közepén?-fordult felém fáradtan és dühösen.
-Sétáljunk-találtam ki.-Már sajog a fenekem.-Aiden sóhajtott egyet, de azért a következő fordulónál lefordult egy kis település felé. Valami ünnep lehetett, mert rengeteg bódé sorakozott még több emberrel.
YOU ARE READING
Asszem felcsináltak
RandomNem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem nincs annál észveszejtőbb, mint itt ülni a pláza vécéjén egy terhességi tesztel a kezedben, tizenhét évesen, úgy hogy előtted az élet de te attól félsz, hogy mindent elcsesztél, ráadásul azt sem tudod k...