Asszem felcsináltak

~6~

-Lám, lám, Dakota-ölelt meg Caleb, ami azért is volt furcsa, mert elméletileg most látom másodjára.-Gondolkoztál már azon, hogy tánccal keresed a kenyered?

-Khm, hát majd elgondolkodom rajta. Most pedig...

-Persze, mindent elmondok, csak egy nyugisabb helyen-csuklón ragadott és bevezetett egy teremfélébe, amiben akkora ablak volt, hogy az egész klubbot látni lehetett. Láttam az embereket, amint vadul rázzák magukat valami zenére, ami nem hallatszott be a hangszigetelt falakon keresztül. Hosszan legeltettem a szememet mindenen, aztán leültem egy székre Calebbel szemben és magyarázatot vártam. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, a telóm hangos pityegtetésbe kezdett.

Jenna: "Hol vagy?"

Én: "Calebbel beszélgetek"

Jenna: "Oksa. Ha nem bánod, én addig körülnézek itt."

Én: "Nyugodtan. Írok ha kész vagyok."

Jenna: "Rendben. Ha baj van szólj és rohanok hozzád"

Én: "Mindenképp :)"

-Khm-köhögött illedelmesen Caleb, jelezve, nem ér rá egész este.

-Bocsi. Hallgatlak.

-Na, szóval nem tudom mi történt mielőtt ide kerültél, de mikor odajöttél a pulthoz, már nem voltál józan.

-Esetleg nem mondtam semmit arról, hogy mit csináltam azelőtt?-próbálkoztam.

-Nem, viszont azt szépen leírtad mennyire jó az ingem meg minden-húzta ki magát ültében.

-Te jó ég!-fogtam meg a fejem.-Ugye mi nem? Tudod. Nem csináltuk azt.

-Nem.

-Hál' istennek-öleltem meg Calebet nagy örömömben, aki nem értette mi van velem, de azért visszaölelt.-Aztán mi történt?

-Látod azt a színpadot?-mutat az ablakon túlra.-Na, oda felmentél és bemutattad fantasztikus tánc tudásodat. Annyira jó voltál, hogy hat férfi is meghívott egy italra, amit te örömmel el is fogadtál.

-Megyek elásom magam-hogy lehetek ekkora hülye? Az életben nem akarok alkoholt látni.-Esetleg valamelyik pasival el is mentem?

-Majdnem. Az egyik felhívott magához, te viszont válaszképpen lehánytad-röhögött ki Caleb.-Életem legemlékezetesebb visszautasítása volt, amit valaha láttam-csapkodta fulladozva a lábát. Egy ideig néztem őt, aztán kezdtem megelégelni, hogy rajtam nevet, ezért modortalanul jól a vállára csaptam.

-Áú!-nézett rám sértetten.

-Nem csodálnám ha ezután, soha senki nem állna velem szóba, sőt ezek után ki lehetne ragasztani a képem is a bejáratra,"elkerülni" felirattal-folytattam.

-Már van is-vágta rá kapásból.

-Hogy micsoda?-kaptam fel a fejem aggódva, de mikor láttam, hogy mosolyog, a kezébe bokszoltam...megint-Hülye!

-Csak vicc, nyugi. Nem kell folyton megütni!-háborgott.-Amit még viszont láttam, hogy a takarítónak magyarázol valamit, miközben feltörli a hányásodat.

-Itt van ez a bizonyos ember?

-Nem, ma reggel szívrohamot kapott.

-Úr Isten, én nem...-kaptam a kezemet a számhoz, de aztán unottan forgatni kezdtem a szemem. -Megint hazudtál, igaz?

-Hát, nagyon elcsépelt humorom van, az már biztos.-vont vállat.-Ha Joe bácsit keresed, biztos valamelyik mosdót takarítja éppen.

-Köszi még egyszer a segítséget, Caleb. Én most megyek megkeresni Joe bácsit-álltam fel és kirohantam a teremből.