Asszem felcsináltak

~39~

  Reggelizés közben vigyorogva néztem apura, aki nem értette mi a bajom. Ekkor én Jimre és Naomira böktem, akik evés közben is folyamatosan egymásra pillantgattak. Apa kiköpte a kávéját, amikor rájött mire célzom. Összehúzott szemekkel figyelte a gerle párt.

-Khm, Jim-vonta magára a figyelmet.-Mesélj, hogy állsz a lányokkal.-támasztotta a kezeire az állát. Naomi arca megfeszült, de próbálta palástolni az érzéseit.

-Sehogy, barátom.-törölte meg a száját egy szalvétával-Még keresem az igazit.-pillantott Naomi felé, aki pirulva folytatta a reggelijét.

-Akkor miért nem megyünk el esete bulizni? Te kapitány vagy, biztos tudsz jó helyet, nem?-folytatta apu a diskurzust. Nem tetszik ez így nekem.

-Éppenséggel de-vakargatta a fejét Jim.

-Remek!-tapsolt kettőt.-Akkor este nyakunkba vesszük a várost.

Mindenki csendben folytatta a reggelizést. Aidennel összenéztünk. Telepatikusan üzentem neki.

Én: Nem tetszik ez nekem. A gerlepárnak most pár nyugodt óra kéne, hogy összejöjjenek.

Aiden: Majd a bulin kivonjuk őket a forgalomból.-mondta ördögi vigyorral az arcán.

Én: Remek. Bezárjuk őket a vécébe.

Aiden: Vagy a kocsiba.

Én: Most komolyan?

Aiden: Most miért? A hátsó ülésen történik minden jó dolog.

Aiden nem tudta letörölni a képéről azt az idegesítő vigyort. Ráadásul az én fantáziámat is beindította. Mielőtt hirtelen ötlettől vezérelve, leteperném a barátom itt mindenki előtt, Jennára néztem. Összehúzott szemöldökkel méregette aput.

Jenna: Apád mindent tönkretesz.

Én: Ne aggódj, megoldjuk.

Daniel: Kota, megehetem a pirítósod?

Én: Neked most nem osztottak lapot. Húzz kifele a telepatikus beszélgetésünkből.

Daniel: De akkor megkapom a pirítósod?

Én: Vegyed, csak menj már innen!

Dani boldogan kezdett el a tányéromban kotorászni, én pedig észrevettem, hogy Naomi és Jim egymás kezét fogja az asztal alatt. Jim észrevette, hogy nézem őket, ezért egy hatalmas vigyorral a fejemen, alig láthatóan mutattam fel a hüvelyk ujjam. Naomi vérvörös arccal kezdte tanulmányozni az ételét. Apára néztem, aki tanúja volt az eseményeknek. Ültemben elkezdtem rázni a csípőm jelezve neki, hogy nem sokára táncikálni fog. Bosszúsan vonta össze a szemöldökét és elfordult.

Estefele eldöntöttük, hogy elmegyünk egy húszas évek példájára épült klubba. Jim kivett egy páholyt, messze a dübörgő zenétől és csapkodó emberektől. Jenna most kivételesen tartózkodott a kiöltözéstől. Nadrágot és egy toppot vett fel. Daniel felvette a babarózsaszín ingét-nem mintha nem ebbe parádézott volna egész nap, de mindegy-, ami tökéletesen passzolt az ugyanolyan színű körmeihez. Aiden szokásához híven, maradt a farmer-ing stílusban, ahogy apa és Jim is. Naomi viszont egy gyönyörű nyári ruhát húzott magára. Még sosem láttam ilyen szépen felöltözni. Remek. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nyerésre állok. Jómagam pedig, egy virágmintás ruhát vettem fel, hogy ne érezze magát a nagynéném egyedül. Sátánka szomorúan csóválta a farkát. Megvakargattam a fülét majd otthagytam.

A klub csodálatos volt. Tág térrel, sok ablakkal és füst elszívóval rendelkezett. A szobánkba be sem szűrődött semmiféle zaj. Nem volt benn cigaretta füst sem és remek kilátást adott a színpadra is. Míg én a narancslevemet szürcsölgettem, a többiek elbeszélgettek mindenféléről. Nagyokat kezdtem pislogni.

-Jól vagy, manó?-szorította meg a kezem Aiden. Ásítozva ölelésre emeltem a karom, mire Aiden, akárcsak egy pihét, átemelt a fotelből és az ölébe ültetett. Lábam lelógott a karfáról, fejemet pedig mellkasára hajtottam.-Pihenj kicsit!-csókolt homlokon.

Mikor felkeltem Aidenen kívül senki más nem volt a páholyban.

-Jó reggelt álomszuszék.-csókolt meg Aiden.

-Mennyit aludtam?-dörzsöltem a szemem.

-Egy órát körülbelül.

-A többiek?

-Szétszéledtek. Naomi és Jim elment táncolni, apu pedig ment figyelni őket. Daniel háromnegyed órával ezelőtt ment a vécére, azóta se látta senki, ezért elment utána Jenna.

-Hölgyeim és uraim!-hallatszott a színpadról. Aidennel odanéztünk, ahol egy kis tömzsi alak konferált fel valami táncosokat.-Fogadjuk nagy szeretettel őket!-intett és amint befejezte a mondatot és lement a színpadról felcsendült a zene és azzal a táncosok is megjelentek. Pontosabban a táncosok és Daniel. A lányok egy sorban jöttek ki előbb a jobb, majd a bal lábukat emelve a magasba. A hülye bátyám pedig köztük ugyanazt csinálta vigyorogva.

-Te jó ég.-képedtem el. Aiden annyira meglepődött, hogy meg sem tudott mukkanni. Ekkor Jenna rontott a színpadra.

-Daniel McWeard, egyszer a kezeim közé kerülsz és akkor megfojtalak!-fenyegette a barátnőm, majd elindult felé. Dani kiszabadította magát a táncosok közül és futásnak eredt. Jenna pedig a nyomában. A táncos lányok értetlenül figyelték az eseményt de aztán folytatták a műsort. A zene véget ért és újra megjelent a műsorvezető.

-Most pedig következzen Jim Panel. Nagy tapsot neki!

-Jól hallottam, hogy Jim nevét mondta?-képedtem el.

-Én nem tudom, de ezt nem hagyom ki-azzal felkapott és lerohant a színpadhoz. Jim állt a színpadon.

-Szeretném megkérni Naomi McWeardot, hogy jöjjön fel a színpadra.-szólt a mikrofonba. Tekintettemmel a nagynénémet kerestem, akit hamar megtaláltam, mert nem messze tőlünk állt elfehéredve. Jim is őt kereste s mikor meglátta elmosolyodva nyújtotta felé a kezét.-Naomi kedves, kérlek csatlakozz hozzám!-az említett nehezen, de felocsúdott és elfogadta a kezet. Jim magával szembe fordította, de nem engedte el a kezét.

-Több mint tíz éve figyellek a háttérből megbújva és álmodozva. Emlékszem, amikor elsőéves egyetemista voltál és folyton táncoltál a folyóson. Amióta ismerlek, mindig mosolyogsz és megnevettetsz másokat. Tíz éve készülök arra, hogy megkérjem a kezed, tíz éve vágyok arra, hogy az enyém lehess. Naomi, megtisztelnél azzal, hogy a világ legboldogabb férfiává teszel?-térdelt le elé. Elengedte a kezét, hogy ki tudja halászni a kis dobozt a zsebéből, amiben egy apró gyémánt gyűrű lapult. Minden lány egy hangon sóhajtott fel beleértve engem is.

-Fú, baszki de nyálas.-állt meg mellettünk Dani s hangja a csendben visszhangzott. Minden szem rá szegeződött.

-Mi az, hogy nyálas?-állt meg előtte csípőre tett kézzel egy lány.

-Igen, mit tudsz te a szerelemről?-csatlakozott hozzá egy másik.

-Na bazdmeg!-mondta a bátyám, azzal elrohant nyomában egy rakás lánnyal.

-Igen-hallatszott Naomi hangja, mire újra mindenki rájuk figyelt. Jim hitetlenül elmosolyodott, felhúzta menyasszonya ujjára a gyűrűt, aztán szenvedélyesen megcsókolta. Mindenki tapsviharban tört ki. Apát vettem észre a bárnál karba tett kézzel. Arcán boldog vigyor tükröződött. Mikor tekintetünk találkozott, ő csak vállat vont. Közben az ifjú jegyesek lejöttek a színpadról és fogadták a jókívánságokat. Odabaktattam hozzájuk és szorosan megöleltem őket.

-Gratulálok! Váratlan volt ez az egész, de azért örülök nektek.

-Köszönjük.-suttogta a nagynéném, mint aki el sem hiszi ami most vele történik.

-Miért érzem úgy, hogy nem véletlenül hajóztál errefelé?-ölelte meg fiúsan Aiden Jimet.

-A facebook sok mindent elárul.-mondta sokat sejtetően.

-Pajtás, előre sajnállak! De tudd, hogy nem is választhattál volna jobbat.-veregette vállon apu.

-Tudom cimbora, tudom.