Asszem felcsináltak

~24~

   Az út további része hangulatosan telt, legalábbis addig, amíg apu le nem húzott az útról.

-Miért állunk meg?-vettem ki a fülhallgatókat a fülemből.

-Elfogyott a benzin-szált ki apu a kocsiból.

-Mi az, hogy elfogyott a benzin? Milyen sofőr vagy te, hogy nem teszel oda tartalékot?-hüledezett Naomi.

-Volt, de azt már felhasználtuk-ekkor ők veszekedni kezdtek. Apa a telefonal a fülénél ordibált egyszerre a nagynénémre és a vontató céggel.

-Jó. Egy óra amíg ideérnek-sóhajtott apa.

-Jól látom, hogy ott van egy ház?-mutatott előre Aiden. Igaza volt, egy ház állt magányosan tőlünk vagy ötven méterre.

-Ott már évek óta nem lakik senki-legyintett apu-csoda, hogy még nem dózerolták le.

-Menjünk nézzük meg!-kiáltott fel Jenna. Daniel egyből futásnak eredt. Jenna szaladt utána, mi meg Aidennel lassan követtük őket.

-Óvatosan!-szólt utánunk Naomi.

A ház két emeletes volt. Az ablakok be voltak törve, az ajtó hiányzott és mindent vagy nyolc réteg por lepett. Ahogy átléptük a küszöböt, észrevettem egy képet a padlón. Mikor felvettem láttam, hogy egy kislány van rajta, aki a maciját szorítja magához és úgy vigyorog akár a tejbe tök. Nem értettem miért hagyták hátra a képet, hisz mindent elvittek, de a kép itt maradt. Lehet, hogy csak megfeledkeztek róla. Felmentem az első emeletre, ahonnan több szoba nyílt. Az elsőbe belépve egy fürdőt láttam. A második egy üres szoba volt, ahogy a harmadik is. A negyedikben viszont minden megvolt. Egy gyerekágy rózsaszín lepedővel, paplannal és párnával. Az éjjeli szekrényen egy halom plüss, a falon lovas poszterek. Benéztem a szekrényekbe is, ahol molyrágta kislány ruhák voltak. Mindent elvittek csak a kislány holmiját nem s ennek a porból ítélve, jó pár éve lehetett. Miért? Biztos sokan jártak előttünk is ebben a házban, de nem tűnik úgy, hogy ők vagy bárki más elvittek volna valamit. Elfogott a rossz érzés a szobával kapcsolatban úgyhogy, inkább kimentem onnan magam után jól becsukva az ajtót. Mielőtt felmehettem volna a következő szintre, Daniel hangját hallottam magam fölött és nem sokkal később ő is megjelent.

-Nézzétek meg mit találtam!-rohant le a padláshoz vezető lépcsőn a kezében egy... tolószékkel. Elképedve mentem le az egykor nappalinak használt helyiségbe, ahol a bátyám épp a székkel bajlódott.

-Ez az!-kiáltott fel miután szétnyitotta. Beleült és rugózni kezdett benne, hogy lássa nem-e törik le. Mikor látta, hogy nem, boldogan kivitte a ház elé-Ki jön?-nézett végig rajtunk.

-Úh, úhhhh, én!-ült bele Jenna. A bátyám rám nézett.

-Nem kösz.

-Aiden?-nézett Daniel feléje is.

-Nem-vette elő a rezgő telefonját és elment beszélni az anyjával.

-Na, Kota, légysziiii-könyörgött Jenna.

-Jó, de ha leszakad alattunk, te meghalsz-ültem be a barátnőm ölébe. Daniel elkezdett minket tolni egyre nagyobb sebességgel. Eleinte nehezen ment neki, de aztán sikerült. Aztán hirtelen irányt váltott, egyenesen Aiden felé, aki a telefonba magyarázott. Mikor megfordult, esélye sem volt arrébb menni, mert Daniel elütötte, így egyenesen beleesett az ölembe. Csak azzal nem számolt a hülye sofőr, hogy egy dombon van a kicseszett ház. A tolószéket már nem kellett hajtani ahogy gurult lefelé, mert az ment magától is. Daniel felugrott a székre és előre hajolva nagyobb lendületet vett. A fák, az út kezdett elmosódni. Hajamból kiesett a hajgumi.

-De jó móka!-kiáltott fel Daniel.

-Anyád picsája móka!-kiáltottam vissza. A hülye tolószék akkora sebességgel ment, hogy képtelenség lett volna megállítani. Mellettem Jenna felvisított örömében, Aiden pedig megkapaszkodva a kéztartókban szitkozódott mint egy kocsis.

-Ha ezt túlélem te baromarc, én megfojtalak!-kiáltotta. A bátyám kacagott én meg biztos kezdtem benne lenni, hogy ezt a hangok hallom utoljára életemben. Így száguldottunk le mi öten, egy kibaszott dombról egy tolószékkel, ami Isten tudja kié volt egykoron. Vagy kétszáz méter után kezdett lassítani. Mikor végre valahára megállt, Aiden kipattant az ölemből én pedig lendülettel behúztam a bátyámnak egyet. Az nyögve fenékre esett. Megrázta a kezem és miután ököl pacsiztam Aidennel, elindultunk vissza a házhoz. Jó fél órába telt míg a kocsihoz értünk, ahol a vontató épp megtöltötte a tankot. Fáradtan rárogytam az ülésre és bealudtam. Még a távolból hallottam ahogy Naomi megkérdi mi történt.

-Annak a szőke kölyöknek, soha ismétlem soha ne adjatok tolószéket a kezébe-válaszolta Aiden mérgesen.