-Csókolom bácsika. Ne tessék megijedni-magyarázkodtam.
-Te meg ki vagy? Hol vagyok?-nézet körbe a tata.
-Én, öö izé, Loretta vagyok-hazudtam.
-Te vagy a bébiszitterem?-mért végig.
-Persze-bólogattam hevesen.-De ideje mennie, mert letelt az idő, már biztos várják.-tereltem kifelé. A bácsi engedelmesen ment is, de az ajtóban hitetlenül visszafordult.
-Egy pillanat. Nekem nincs is bébiszitterem.-háborodott fel.
-Persze, hogy nincs-állt meg előtte Naomi.-Maga csak álmodik. Ez csak egy álom-hülyítette.
-Igen, csak egy álom-bólogatott a transzba esett tata.
-Most haza megy és elfelejti ezt a napot.
-Hazamegyek és elfelejtem ezt a napot.
-Hülye vagy-etette tovább az öreget.
-De Naomi néni-tettem csípőre a kezem. Az oké, hogy mi most itt hülyítjük szegény embert, de azért ne tegyük nevetség tárgyává.
-Hülye vagyok.-értett egyet. Naomiból és Danielből egyszerre tört ki a nevetés.
-Bunkók.-duzzogtam. Aiden állt meg mellettem kezében a bicskával.
-Még megölhetjük-vetette fel az ötletet.
-Aiden, fogd már fel, ez nem egy akció film. Nem ölünk meg senkit.
-De gondolj csak bele. Eltesszük láb alól és utána elmenekülünk az országból, csapódunk valami maffiához és bűnözők leszünk.-ábrándozott.
-És tőled lesz gyerekem. Te jó Isten!-emeltem a tekintetem az égre.
A tata lassan kikullogott a házból és amint elhagyta a helyiséget idegesen néztem a jelenlévőkre.
-Most már hazamehetünk?
-Persze-válaszolta elégedetten Naomi.
-Köszönöm-morogtam.
Másnap Daniel ébresztett fel.
-Hallod, gyere már velem edzeni!-bökdösött.
-Dani, takarodjál már kifele innen!-vágott hozzá egy párnát Aiden.
-Jó jó, akkor jössz?-kérdezte tőlem. Ránéztem az órára. 7:00 mutatott.
-Anyád picsáját! Hagyj aludni! Gyere vissza akkor, ha majd lesz kedvem felkelni.-vágtam hozzá a telefonom. Nagy hiba volt, mert az elsuhant Dani mellett és nagyot koppant a földön.
-Balfasz!-kiáltotta a bátyám ezzel is segítve, hogy ne aludjunk.
-Mi az anyám kínjáért vagy te ilyenkor ébren?-emeltem fel az arcom dühösen a párnából.
-Mert Jenna berakta az ébresztőt, hogy megszopasson, sikerült neki, felkeltem, nem tudtam visszaaludni, elkezdtem unatkozni és most itt vagyok-vont vállat.
-Magasról leszarjuk, hogy unatkozol. Menj szépen barbie babázz.-nyögte Aiden.
-Á, öt perc után meguntam-legyintet. Erre Aiden is felkapta a fejét.
-Mit csináltál?-hitetlenkedett.
-Unatkoztam-mondta a bátyám értetlenül.
-Utána.
-Babáztam-válaszolta természetesen.
-Úristen, mikor fejlődött befele a farkad, ember?-akadt ki Aiden.
YOU ARE READING
Asszem felcsináltak
RandomNem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem nincs annál észveszejtőbb, mint itt ülni a pláza vécéjén egy terhességi tesztel a kezedben, tizenhét évesen, úgy hogy előtted az élet de te attól félsz, hogy mindent elcsesztél, ráadásul azt sem tudod k...