Asszem felcsináltak

~Aiden szemszöge~

        Az első dolog, ami eszembe jut, az az, hogy ma van május huszadika. Gyűlölöm ezt a napot. Sőt, amióta itt vagyok, mindegyik nap kész rémálom. Nem akarok felkelni és bájologni. Mellettem megmozdul valaki.

-Jó reggelt, Aideni-bújt hozzám a tegnapról itt ragadt csaj.

-Utálom ha becézgetnek-szedem le magamról és kikászálódom az ágyból. Felveszem a földről a szétdobált ruhákat és a lánynak dobom.-Öltözz fel, Kate.

-Nem is ez a nevem!-sipítja.

-Kibaszottul nem érdekel-vonok vállat és belökve a fürdő ajtaját, magára hagyom. Remélem érti, hogy a tipli ideje van. Nincs kedvem most hozzá. Könnyen jött, könnyen ment. Ennyi elég is volt.

Beállok a zuhanyzóba és magamra engedem a forró vizet. Tegnap még jó bulinak tűnt hazahozni és megdugni Tommy unokatestvérét, de be kell látnom, szar ötlet volt. Nem is tudom mit hittem. Ő sem teheti szebbé ezt a napot. Senki sem tehetné.

A csípőmre tekerek egy törülközőt és visszamegyek felöltözni. A szobában az ágyon ücsörög a csaj karba tett kézzel és magyarázatra vár. Na arra várhat. Figyelembe sem véve, odamegyek a szekrényemhez és ledobva a törülközőt, öltözni kezdjek. Minek takarjam magam, a csaj biztos nem az enyémet látta először.

-Mi a franc bajod van?-kérdezi a lány. Miután magamra kapom a pólómat is, hátrafordulok és a szemébe nézek.

-Figyelj, Kelly...

-Shtefania-szakított félbe.

-Nagyon drága vagy, de fogd fel, ennyi volt.-láttam amint arcát elönti a pulykaméreg és ettől jött, hogy nevessek, viszont nincs kedvem rendbe rakni a szobám miután ő mérgesen mindent hozzám vágott. Inkább csendben vártam, hogy végre lelépjen én pedig mehessek reggelizni.

-Velem te nem bánhatsz így!-pattant fel az ágyról erőszakosan.

-Éjjel még nem ezt mondtad-vigyorogtam el. A keze lendült, de én lefogtam mielőtt hozzám érhetett volna.

-Gyűlöllek!-ütött bele a mellkasomba. Jobb lesz mielőbb eltávolítanom innen, mert nincs most kedvem a "megértőt" játszani. Szerencsére nem is kellett, mert Shtefánia könnyezve kiviharzott a szobából. Azért, hogy a nagy hatás ne maradjon el, a bejárati ajtót jól becsapta maga után. Pff, tipikus kúrva. Lebaktattam a konyhába, ahol apám várt már rám.

-Már mondtam neked...-kezdett bele a napi papolásába. Annyi mindent mondott már meg nekem. Alig várom, hogy elmehessek innen, mert ha folyamatosan azt kell hallgatnom, hogy milyen vagyok és milyen kéne lennem, én megölöm és a hulláját elásom a kertben. Még a börtönt is elviselném, ha végre egyszer leszállna rólam.

-Figyelsz te rám?-kapta ki a kezemből a gabonapelyhet.

-Hogyne-vettem vissza a dobozt és a tejjel együtt helyet foglaltam az asztalnál. James leült velem szembe és lesajnálóan vizslatott.-Fostasd sak-mondtam neki teli szájjal.

-Mondtam, hogy ne hozz haza minden egy éjszakás kalandodat!

-Ahaaa.

-És azt is, hogy bánj velük finoman! Nem hiányzik most egy ajtó csere.

-Ahaaa.

-És... Nem is figyelsz, jól mondom?-ráncolta a homlokát.

-Ahaaa.-vigyorogtam szemtelenül.

-Miért nem tudsz olyan lenni mint a bátyád volt?-sóhajtozott.-Engedelmes, figyelmes, tisztelettudó?-olyan gyorsan álltam fel, hogy felborult a szék is. James dühös tekintettel pásztázott. Szó nélkül megfordultam és otthagytam. A szobámban felkaptam a táskám és elmentem. James nem kérdezett semmit, tudta, hogy elbaszta.