Asszem felcsináltak

~38~

    Egész este arra panaszkodtam, hogy milyen fáradt vagyok. Mikor aztán négy után mindenki elment, hirtelen kiment az álmosság a szememből és feltöltődtem energiával.

-Csináljunk már valamit!-nyafogtam a kiskutyussal az ölemben.

-Én mentem lefeküdni.-ásította Jenna.

-Várj, én is jövök-ment utána Naomi.

-Jó éjt!-búcsúzott el apu.

-De nyomik vagytok! Mindenki megy lefeküdni.-nyávogtam. Daniel is fel ment, Aiden pedig alapból nem jött le Sátánka miatt. A franc, kezd rám ragadni a név.

Jobb dolog híján felmentem a szobámba. Mikor benyitottam Aident az ágyon találtam körülötte körömlakokkal.

-Mit csinálsz?-ültem le mellé.

-Megmostad a kezed miután fogdostad az a dögöt?-méregetett. Nem válaszoltam, helyette rá ugrottam és megcsókoltam. Aiden szorosan magához húzott, de aztán elengedett.-Szép kis trükk. Na menj szépen kezet mosni!-terelgetett. Mikor visszamentem hozzá, hallottam, hogy a kiskutya nyüszítve kaparja az ajtót. Odamentem és beengedtem.-Wááá!-mászott Aiden az ágy legtávolabbi részére. Sátánka amint meglátta a gazdáját, felugrott az ágyra és odabújt hozzá. -Na jó, de csak most az egyszer-enyhült meg Aiden és megsimogatta.

-Úr Isten, még nem haltál bele?-dramatizáltam.

-Egész édes vagy, Sátánka.-vette fel a kutyát.

-Csá gyerekik, mit csináltok?-nyitott be Dani kezében a guminővel.-Remélem nem baj, hogy magammal hoztam Rosalindát is.

-Kit?-vontam össze a szemöldököm.

-Rosalindát.-mutatott a babára.

-Te minden játékodnak nevet adsz?-forgattam meg a szemeimet. Daniel rémült arccal befogta a baba nemlétező "füleit".

-Ne is hallgass rá, Rosi, csak féltékeny.-nyugtatta a bátyám.-Hú, mennyi színű lakk.-ugrott rá az ágyra. Dani válogatni kezdett a színek között és ami tetszett neki, azt félre rakta. Aidennel eltorzult arccal figyeltük, ahogy a bátyám, akár egy profi, szelektál.-Ez nem megy a szememhez-dobta félre.-Ez szép szín, de nincs mit felvegyek hozzá.-az ágy végében egyre nagyobb kupac gyűlt-Hm, ez nem is rossz. Azt hiszem betettem a pont ugyan ilyen cipőm.-tette le maga elé az babarózsaszínt-Ez Aiden színe.-Aiden elképedve figyelte a haverját, akiről mint kiderült, nagymértékben kislány.

-Ember, neked van babarózsaszín cipőd?-kérdezte rémülten.

-Igen, meg azt hiszem ingem is van.-vont vállat Dani. Én eközben turkálni kezdtem a félretett színekből.

-Aj, ez tök szép szín-vettem magamhoz egyet, aztán még egyet és még egyet. Végül aztán, inkább magamhoz vettem az összeset. Aiden hol rám, hol a bátyámat nézte tátott szájjal.-Ni!-nyomtam elé egy pávakék körömlakkot.

-Ez szép-vette ki a kezemből.-Van sötétkék?

-Igen, azt hiszem van.-tettem magunk elé a kupacot és válogatni kezdtünk.

-Én maradok a rózsaszínnél, Kota, segíts már rákenni a kezemre. -összevont szemöldökkel figyeltem Danit. De aztán vállat vontam és elkezdtem festeni a körmeit.-Te hogy nem mész ki a vonalból?-bújt bele a fejembe eltakarva ezzel az összes fényt.

-Gyakorlat kérdése-toltam el magamtól.-Kész.

-De jó-ugrándozott egy helybe.

-Mutasd!-hajolt oda Aiden. Mellette Sátánka békésen aludt. Míg a fiúk kicsodálták magukat, én befestettem a körmöm bordóra.