Asszem felcsináltak

~44~

        Amikor hazaértem nem volt otthon senki. Aiden még nem ért haza, Daniel elment bulizni, apa dolgozott, Jenna pedig otthon pihent. Egyedül lenni egy hatalmas házban olyan elszomorító volt. Olyankor eszedbe jut, hogy milyen egyedül vagy, annak ellenére, hogy nem vagy, de te úgy érzed. Előtör megannyi emlék és nem tudod, hogy mit tehetnél ez ellen. Mielőtt eluralkodott volna rajtam is a rossz érzés, leültem tévét nézni. Unottan kapcsolgattam az adók között, amikor kopogtattak.

-Megyek-kiáltottam és felállva elindultam az ajtó felé. Meglepődve láttam, hogy apu kuporog zsebre dugott kézzel.-Hát te?-engedtem be. Ő felém fordult és megölelt.

-Olyan jó gyerek vagy-suttogta a fülembe.-Annyira örülök, hogy én lehetek az apád. Büszke vagyok rád és Danielre is.-nem tudom, hogy volt képes rá, de szemeimből patakokban kezdett el folyni a könny és hiába próbáltam vissza fogni magam, nem ment.

-Minden az én hibám.-zokogtam.

-Oh, kicsi csillag. Gyermek vagy még.-nevetett halkan apu. Kezével a hátamat simogatta.-Semmi nem történik valaki miatt. Minden amit látsz, azt okkal látod. Mindenki, aki az életed része, az azért az, mert annak kell lennie. Történjen bármi, az nem miattad van, vagy Daniel miatt, vagy más miatt. Az ember felelős a saját tetteiért, nem más. Ne sírj!-mondta mosolyogva.-Süt a nap, süt, süt.-kezdte énekelni, mire nevetnem kellett-Mit süt, süt, süt? Bacont süt, süt.

-Milyen bacont süt, süt?-énekeltem én is a kitalált dalunkat.-Finomat süt, süt.-fejeztük be egyszerre.

-Szeretem ezt a dalt.-tette csípőre a kezét apu.

-Én nem. Olyan bugyuta.-törölgettem meg a szemeim.

-Szerintem is-szólalt meg valaki a hátam mögül. Mikor kíváncsian hátrafordultam, Danielt láttam meg.-Jobban szeretem azt a dalt, hogy Csóró vagyok, csóró vagyok, nincsen semmi pénzem.-kezdte énekelni.

-Hagyd abba.-szólt rá apu. Utálta a dalt ahogy én is. Ráadásul a bátyámnak olyan fancsali hangja van.

-Most mindenki! Mert a nézésem, meg a sírásom, meg a kezem "kéremre" tárom.-rázta a csípőjét.

-Én megyek. Ezt nem hallgatom tovább.-indult el apu.

-Vigyél engem is!-mentem utána.

-Ne már gyerekek.-sóhajtott Daniel.

-Inkább hallgass. A hangod eltörte az ágykeretem.-jelent meg Jenna az előszobában. Kikerülve minket a konyha felé vette az irányt, majd lazán levágta magát a kanapéra és zabálni kezdett.

-Beszóltál Laposcsoda?-morgott rá Dani.

-Igen bazdmeg, beszóltam!-vágta rá a barátnőm. Apu kihasználva, hogy azok ketten veszekednek, elcsente a távirányítót és berakott egy dokumentum filmet. Boldogan néztem végig rajtuk. Tudom, hogy csak miattam jöttek és az, hogy egy szót sem ejtenek a temetésről vagy anyuról, az nagyon jól esik.

Este betoppant Aiden is, aki elképedve nézte a váratlan vendégeinket.

-Biztos vagyok benne, hogy Daniel megette az epres joghurtomat.-hunyorított a bátyám felé, aki próbálta minél jobban összehúzni magát.

-Jenna volt!-mutatott barátnőmre Dani.

-Ebből már nem mászol ki.-vetette rá magát Aiden és ők játékosan kezdtek el bunyózni.

-Buzulás van mi?-állt meg mellettem Jenna. Én csak vállat vontam mire ő kérdő tekintettel vizslatott aztán megölelt.

-Anyu üzeni, hogy ha akarod örökbe fogadunk.-simogatta meg a hátam.

-Nem kell, köszi. Azt hiszem felmegyek lefeküdni. Jó éjt!-búcsúztam el a többiektől.

-Álmodj a szexi testemről!-kiáltott utánam Dani. A fejemet rázva feküdtem be az ágyba, majd elaludtam.

A következő egy hónapban próbáltam az érzéseimet elrendezni. Hiába mondtam azt mindenkinek, hogy nem érdekel, mert ez nem igaz. Nagyon is érdekelt. Fájt és nehéz volt kiheverni, de egy hónap kellett hozzá, hogy minden hiányzó alkatrész a helyére kerüljön és visszatérjen az a vidám lány, aki voltam. Na basszus. Mintha egy regényben lennék. A lényeg az, hogy most itt ülök a már elég jól látható pocakommal és a monitort nézem, ahol a gyermekem volt.

-Szeretnék megtudni a nemét?-kérdezte az orvos.

-Igen!-vágtuk rá mind a heten. Igen, mind a heten, ugyanis az én szeretett rokonaim és Jenna, na meg persze Jim, tegnap este elkezdtek fogadni arra, hogy milyen nemű lesz. A jól megszokott hármas, azaz Aiden, apu és Dani a fiúra tették le a tételüket, míg Jenna, Naomi és Jim a lányra. Mondjuk azt sem szabad kihagyni, hogy Jim csak Naomi miatt mondta a lányt, mert amikor döntenie kellett, akkor a nagynéném nőiesen imitálta mit tesz vele, ha nem azt mondja. Maradjunk annyiban, hogy a férfiasságáról volt szó. Én meg persze a győztes oldalra állok. Ha fiú, akkor majd azt mondom, hogy én megmondtam, ha meg lány akkor szintúgy. Hahah, anyai előny. Mindenki az orvost bűvölte és vártuk, hogy kimondja végre.

-Lány? Mondja, hogy lány, mert ha fiút mer mondani, kihajítom az ablakon-rángatta meg a gallérjától fogva a doktor urat Naomi-Egy kisebb vagyonom a tét.

-Fiú-suttogta az orvos félve.

-Kurva anyátok, megmondtam!-kiáltott fel Dani és elkezdet kacsatáncolni. Erről jut eszembe. Apuék a mai bulin fogják megmutatni remek tánc és ének tudásukat.

-Én csináltam!-ugrabugrált Aiden.

-Éreztem. Én éreztem!-mondtam. Az igazság az, hogy franc meg tudta mi lesz, de nem akarok vesztes lenni.

-Megyek a picsába!-indult el Jenna. Miközben Naomi az orvost fejét kiabálta le, addig Jim is örömtáncba kezdett.

-Amit nem lát, nem fáj neki.-suttogta nekem.

-Jim! JIM!-rikácsolta a nagynéném.-Csinálj valamit, vagy elveszted a hajód!

-Micsoda?!-kerekedett el a szeme.-Mond, hogy nem volt a tétben.

-De, úgyhogy most csinálj valamit!

-Doktor úr, átlehet plasztikáztatni a picit? Még mielőtt megszületne?-kérlelte Jim.

-Maguk betegek!-rohant ki a doktor a vizsgáló teremből.