Asszem felcsináltak

~5~

Ki keres?-szólt bele a telefonba.

-Itt Dakota McWeard. Én, én csak tudni szeretném mi történt egy hónapja.

-Hogy ki?-kérdezte a fiú, aki "Pultos srác"-ként volt lejegyzetelve a lapra.

-Dakota. Aj, mindegy! Tudod mit? Felejtsd el!-már épp kinyomtam volna, amikor megszólalt.

-Ja, hogy te vagy az. A tomboló csaj. Már emlékszem-röhögött bele a telefonba-Te aztán nem vagy semmi, hallod-e?

-Ő, persze kösz. Én csak azért hívlak, hogy...

-Megtud mi történ egy hónapja. Értettem.

-Akkor tudnál segíteni pult...-kezdtem, mikor szembe jutott, hogy nem hívhatom pultos srácnak-Akarom mondani, izé...

-Caleb-segített ki, mint megtudtam, Caleb.

-Caleb.

-Persze, elmondom amit tudok, bár hamarabb vártam a hívásod-mondta vidáman.

-Hogyhogy?

-Figyelj, amikor találkoztunk már sík részeg voltál, így várható volt, hogy másnapra nem sok minden marad meg. Nyugi, nem te vagy az első aki így jár -"nyugtatott" meg.

-Mond, hogy nem csináltam semmi hülyeséget.-rágtam az ajkaimat idegesen.

-Hát, mondjuk az a tánc felejthetetlen volt.

-Milyen tánc?-Istenem, süllyedhetek én ennél lejjebb?

-Tényleg, nincs honnan tud-röhögött-Figyuzz, nekem mennem kell munkába és majd csak éjfélkor végzek. Ha bejössz a klubba akkor tájt, mindent elmesélek.

-Persze, bemegyek-bólogattam hevesen-Melyik klub is ez?

-A "Happy Night". Most leteszem. Szia-mielőtt bármit felelhettem volna, már le is rakta. Hát neked is szia Pultos Caleb srác.

A beszélgetés után, lementem a konyhába, mert farkas éhes voltam. A hűtőben kotorásztam, amikor megjött apa. Róla meg is feledkeztem. Mit mondjak neki? Egyre jobban kezdtem pánikolni, hisz mégsem lökhetem oda neki, hogy terhes vagyok. Nem, erre még nem készültem fel. Nem mondhatom meg neki, mert kitudja, a végén még az utcán kötök ki. Azt meg végképp nem akarom.

-Szia csillag-puszilt meg apu, mire én nagyot ugrottam.

-Apu, hát ööö, szia. Hát te?-dadogtam.

-Ma hamarabb végeztem és gondoltam hazajövök-vont vállat és a hűtőben kezdett el keresgélni.-Mellesleg jól vagy?-dugta ki a fejét-Olyan sápadnak tűnsz.

-Jó jól vagyok. Csak kicsit fáradt.

-Menjünk el orvoshoz?

-NEM!!-ordítottam. Annyi kéne nekem.

-Tudom, csillag, hogy félsz tőlük, de csak megvizsgálnak, felírnak gyógyszert és kész.

-Nem, nem mehetek orvoshoz-apa furcsán nézett rám-Vagyis-mosolyodtam el-nem szükséges. Alszom egy keveset és jobban leszek-kihátráltam a konyhából.

-Azért, ha estére rosszabb lesz, akkor felkeresünk egyet, oké?!-kiabált utánam.

-Persze apu. Szeretlek.

-Én is csillag, én is. De Dakota!-jött utánam.

-Igen...apu?-néztem rá nagy nehezen.

-Vettetek tejet?

-Öhm, igen, hogyne. Daniel nemsokára hozza-épp indulni készültem, amikor apám megint kérdezősködni kezdett.

-Nem együtt voltatok?-döntötte oldalra a fejét.