Asszem felcsináltak

~30~

A temető bejáratánál álltunk és néztük ahogy a szél belekap a fákba, ahogy a csend rátelepszik a sírokra.

-Biztos be akarunk ide menni?-nyelt nagyot Aiden.

-Még szép-bólintottam.

-Ez totál para-húzta el a száját Dani.

-Mi az, beszartál?-bökte oldalba Bea.

-Nem, dehogy.

-Akkor induljunk-löktem be a rozsdás kaput, ami hangos nyikorgás közepette kitárult. Aiden megszorította a kezem, míg Daniel konkrétan rámászott Beára.

-Váljunk szét-javasoltam.

-Persze, hogy aztán a zombik felzabálhassanak minket egyenként. Gratulálok Kota, te sem láttál még horror filmet. Egységben az erő.-oktatott ki Daniel.

-Én benne vagyok-indult el jobbra Bea maga után húzva a bátyámat is. Mikor elhalt Dani hangja, Aiden felé néztem.

-Mehetünk?

-P...pe...persze.

-Miért félsz ennyire? Ez csak egy temető.

-A bátyám mindig azzal szívatott, hogy kivitt a temetőbe és otthagyott.

-Igen, de aztán csak érted jött nem?

-Persze és nem is volt ezzel gond. Egy idő után megszoktam.

-Akkor okvetlen a félelmed-ágaskodtam fel az arcához.

-Ezt mondta David is. Egészen addig, amíg meg nem ölték. Na és hol? Na, kitalálod? Egy temetőben.-szemeiben düh és gyász lobogott. Hirtelen már nem is volt jó ötlet idejönni. Tudtam, hogy volt egy bátyja, aki meghalt, de sose gondoltam volna, hogy egy temetőben ölték meg. Ha ezt tudtam volna, nem akartam volna ennyire ide jönni. Rossz ötlet volt az egész.

-Menjünk haza?-öleltem át.

-Jó lenne-vont vállat.

Kéz a kézben indultunk el megkeresni Daniékat. A csend hosszasan telepedett le közénk s kezdett nyomasztóvá válni.

-Tudom, hogy kérdezni akarsz-pillantott le rám Aiden.-Nem haragszom meg érte, amúgy is már rég volt.-kifújtam a levegőt amit eddig nem mertem és érdeklődve pillantottam felé.

-Mi történt? Mármint azon kívül. Ki tette és miért? Ott voltál? Ezért költöztetek el? Ez a valódi oka annak, hogy nem vagy jóban a szüleiddel? Téged okoltak?

-Öööööö, mi volt az első kérdés?-kérdezte zavartan.

-Hogy konkrétan mi történt.

-Ja, igen. Mint ahogy már mondtam, David szeretett ijesztgetni. Akkor este is a temetőbe vitt, amit én már egyre jobban élveztem, mert együtt lehettünk.-kezdte el mesélni, de amikor látta, milyen értetlenül is nézem, nagyot sóhajtott-David akkor volt kilenc éves és magántanuló. Ő volt mindaz, ami én nem lehettem, ezért apám mindent megtett, hogy jó neveltetésben részesüljön. A sok tanulnivaló elvette minden idejét, így velem sem játszott soha. Aznap amikor betöltöttem a hatot, nem jött el a szülinapi partymra sem, viszont azt mondta kérhetek tőle valamit. Én azt kértem, hogy szökjünk ki még egyszer utoljára a temetőbe ahogy szoktuk. Fáradtan ugyan, de belement és igazam volt. Tényleg az utolsó alkalom volt.-vont vállat szomorúan. Körülnéztem a sírok között és megpróbáltam úgy látni a világot, ahogy most Aiden látja. Az egyik sírkő mögül egy kisfiú dugta ki a fejét. Pimaszul rám nyújtotta a nyelvét és futásnak eredt. Vörös haja lobogott a szélben ahogy egyre messzebbre került. "David, várj meg!" hallottam a hátam mögül. Mellettem egy ugyanolyan vörös hajú kisfiú szaladt el vihar szürke szemekkel. Megdörzsöltem a szemem, mert én ezt nem látom csak képzelem. Mikor újra felnézek ugyanazok a szürke szemekkel találom szembe magam, amik aggódóan fürkésznek.

-Minden rendben?

-Persze, csak ne hagyd abba a mesélést-fogtam meg a kezét.

-Nincs már nagyon mit. Kimentünk a temetőbe, ahol szerencsétlenségünkre egy gyilkos bujkált. Csak a bátyám kétségbeesett kiabálását hallottam, hogy fussak, aztán egy puska lövést és ennyi.

Mielőtt megtudtam volna szólalni, Daniel feje bukkant elő egy bokorból.

-Hát ti?-kérdezte meglepődötten.

-Titeket kerestünk, de te mit csinálsz?

-Bujkálok.

-Ki elől?

-Bea elől. Az a csaj nem komplett. Amióta elváltunk, azt magyarázza, hogy hogy zabálja fel egy zombi az ember agyat.

-És ő most hol van?-kérdezte Aiden.

-Mit tudom én. Azt mondtam neki, hogy nézzen jobbra, mert ott egy hulla, mikor meg arra nézett elszaladtam.-mászott ki a bokorból miközben a nadrágját porolta le.

-Te állat, csak úgy ott hagytad?!-bokszoltam bele a karjába dühösen.

-Még szép hogy. Okos lány az, csak hazatalál.

-Ne legyél ilyen szemét, megkeressük-jelentettem ki.

-Francba!-kiáltották fel egyszerre a fiúk.

Két órát kerestük Beát sikertelenül. Tűvé tettük érte az egész temetőt, de nem találtuk meg. Fáradtan mentünk vissza a partra segítséget kérni.

-Az ott nem ő?-hunyorított Aiden. Mikor arra néztem amerre ő, megláttam Beát Blakeel táncolni.

-Azt a kurva! Engem megcsalt!-háborgott Dani.

-Ne légy nevetséges, nem is voltatok együtt.-romboltam le a lelki világát.

-Ja, tényleg.

Hirtelen nyögéseket hallottunk nem messze tőlünk. Mikor odafordulok látom, hogy Naomi néni vonszol valakit.

-Mindig is tudtam, hogy egy kegyetlen gyilkos-fehéredett el Aiden.

-Sziasztok-kocogott oda Bea mosolyogva.

-Te hol a francba voltál?-támadtam rá.

-Itt-válaszolta ártatlanul.

-Szóval itt. Nem zavar, hogy két órát veszítettünk az életünkből csak azért, mert téged kerestünk?

-Arik vagytok, de nem vagyok gyerek. Kitaláltam magamtól is.

-Azt látom-morogtam és elindultam Naomi felé.

-Neki mi baja?-hallottam Bea hangját a hátam mögött.

-Anyád picsáját, Bea, az a baja!-oktatta ki Aiden és elindult felém.

-Most akkor mi van?-értetlenkedett.

-Hát, drágaságom az van, hogy ne is kerülj a szemem elé! Miattad lemaradtam a Barátok közt következő részéről. Kösz szépen. Most nem tudom meg ki ölte meg Robit a saját esküvőjén.-hagyta ott mérgelődve Daniel.

-Naomi néni, mit csinálsz?-álltam meg a lihegő nagynéném mellett, aki ha jól láttam két tetemet is vonszolt.

-Igazad volt, Kota drágám. Az öreg fószer, akit mondtam, hogy megnézem éle-e még. Hát kiderült, hogy nem.

-Hogy mi?-kaptam a szívemhez.

-És ez még csak a kisebbik gond-bökött fejével az egyik test felé. Hát igen, Mike volt az.

gw