Asszem felcsináltak

Osten novella: 3. rész

-Oké-fordulok Margo felé.-Talán az lenne a legjobb, ha most megkeresnénk őket. Margo egyetértően bólogat.

-Váljunk szét-indul el az ajtó felé.-Én hozom Andrewt, te a többieket-hadarja és már rohanna is, de én megragadom a derekától fogva és visszahúzom.

-Ne is álmodozz róla, Hableány.-morgom.-Nem láthatod Andrewt meztelenül.

-Miért?-kérdi és nekem elakad a szavam. Összevont szemöldökkel gondolkodom, hogy miért is nem.

-Csak-felelem frappánsan, ahogyan ő is tette a szobában.

-Csak?-vonja fel a szemöldökét.-Csak nem féltékeny vagy?-kérdi vigyorogva.

-Nem járunk-forgatom a szemeim. Oh, bassza meg! Ne mutasd, hogy igaza van, ne gondolj arra, hogy milyen puhák is az ajkai. Nagy levegő. Oké. Most fordulj felé.

-Nem?-kérdi Margo lebiggyesztett ajakkal és nekem hevesen dobogni kezd a szívem.

-Te járnál velem, mi?-kérdem sármosan és gondolatban lepacsizom magammal.

-Talán-feleli és kikerülve engem kimegy a folyosóra. Megragadom a csuklójától és magamhoz húzom. Lassan lehajolok hozzá és megcsókolom. Ha, de menő vagyok! Anya büszke lenne rám.

-Egy talán nekem nem elég-felelem és magára hagyom. Elindulok az udvarra Andrew után és nem sokkal később megjelenik az oldalamon Margo is. Át sem gondolva mit teszek, megfogom a kezét. Hál' istennek nem ellenkezik.

Az udvarra leérve, körülnézek a szobatársamat keresve, de semmi.

-Látod valahol?-kérdem Margotól, aki csak a fejét rázza. Elhaladunk a szökőkút mellett is, ahol megtalálom az alsóját.-Bleee-húzom el a számat. Margo felvesz egy faágat és azzal kiemeli a vörös darabot. Értetlen képemet látva, elvörösödve néz rám.

-Nem hagyhatjuk itt, vágod? Ha egy tanár megtalálja, könnyen kiderítheti, hogy pár diák lerészegedett, és mit gondolsz mennyi idő amíg rájön, hogy a 140. szobában "lazultak" a fiatalok-magyarázza. Elképedve nézek rá.-Még nem rúghatnak ki az egyetemről. Hisz még el sem kezdődött.-háborog, aztán dühösen csörtet tovább. A fejemet vakarva követem. Ez a lány egyre jobban hasonlít az anyámra, pedig még csak nem is ismerik egymást.

Végigjárjuk az egész udvart. Halkan kiabáljuk Andrew nevét is, nehogy a felügyelőtanár megtudja, hogy hajnali háromkor mi kint lófrálunk, de mind hiába. Senkit nem találtunk meg. Hirtelen fiús kuncogás csapja meg a fülünket. Margo a szemével jelez egy fa irányába, én pedig komoly arccal bólintok. Lefekszem a földre és hason kúszni kezdek. Margo értetlenül néz. Én intek neki, hogy tegye ugyanazt, amit én, de ő csak a fejét rázza. Ezért felállok, odamegyek hozzá és óvatosan lenyomom a földre. Vissza hasalok és elindulok a fa irányába. Margo egy helyben fekszik, aztán szem forgatva ő is elindul.

-Nem, én szeretlek jobban-kuncogja Andrew. Intek Margonak, hogy ő menjen az egyik oldalra, én meg a másikra. Lassan bólint, aztán szépen csendben körbevesszük a meztelen fiút.-Jaj, anya, én jobban szeretlek!-nevetgél Andrew és én tágra nyílt szemekkel nézek rá.

-Andrew!-kiabálom halkan.-Mi a faszomat csinálsz?-nyúlok a telefonja felé, de ő ijedten felpattan és szaladni kezd. Ekkor ugrik elő Margo és csukott szemekkel hasba vágja. Endru nyikkan egyet, aztán tovább szalad. -Azonnal gyere vissza!-suttogom és utána eredek.-Takard el a szemed!-utasítom az egyetlen jelenlévő lényt, aki dühösen néz rám.-Csináld!