Asszem felcsináltak

~31~

    -Mi a franc?-kiáltottam fel.

-Csssss, halkabban!-tapasztotta be a számat Naomi. Eközben Aiden is mellém ért és elkerekedett szemekkel nézte a két testet.

-Baszki, most honnan szerezzünk ásót?-kérdezte.

-Örülök, hogy neked ez a legnagyobb gondod-válaszoltam, miután nagy nehezen leszedtem Naomi kezét a számról.

-Ha kell ásó, akkor a közelben láttam egy non-stop-os barkátcs üzletet-állt meg Daniel Aiden mellett. Aztán lenézett.-A jó Adalbert szűz Jakab megváltó Krisztus! Mi ez a póló?-felháborodva ment oda az öregemberhez és vadul mutogatott a ruházatára.-Ilyen pólót keresek már vagy egy hete.-azzal elkezdte ráncigálni a felsőt, ami nehezen ment, ugyanis a bácsi holtan ( remélem tévedek ) feküdt a homokban.-A picsába! Ez nem fog egyedül menni. Aiden, jip-jip!-utasította, mire az emlííett lehajolt és egy marék homokot felmarkolva Dani blúza alá szórta.-Waaaa!!!-kiáltozott a bátyám és elkezdett körbe-körbe szaladgálni. Naomi, aki kezdett egyre idegesebb lenni, elgáncsolta Danit.

-Fogd be! Mindenkin marad a ruha. Még a fószeron is.

-Ha meghaltak, akkor nagyon sokat nem érnek vele-mondta Aiden. Mit sem törődve a többiekkel, odamentem a tetemekhez és közelebbről is megvizsgáltam őket. Fellélegeztem, amikor láttam, hogy mindkét férfi mellkasa egyenletesen emelkedik. Hosszan kifújtam a levegőt és Naomira néztem kérdőn.

-Mike-ot kikérdezem, a tata meg csak útban volt, oké?-tárta szét a kezét.

-Akkor miért mondtad, hogy meghaltak?-akadtam ki.

-Jobban hangzik. Te tényleg azt hiszed, képes vagyok bárkit is megölni? Ha gyílkolászni támadna kedvem, akkor biztos nem rájuk pazarolnám az időm-bökött a földre.

-Jó, és akkor most mégis minek vonszolod őket és miért alszanak?-méltatlankodtam. Eközben Dani elkezdett homokvárat építeni, Aiden pedig homokot szórt az áldozatokra, betemetve így őket. Remek, az egyik álom világban él és homokozik mint az ötévesek, a másik meg egy akció filmben érzi magát és embereket ás el. Naomival egy ideig értetlenül figyeltük a fiúkat, de aztán meguntuk.

-Figyelj, Kota! Te mindennél jobban szereted Jennat, igaz?-rázta meg a vállam.

-Azért ne túlozzunk. A csoki van az első helyen. Aztán a gumicukor, aztán a drazsé, és talán, mondom talán, Jenna foglalja el a nyolcvanhatodik helyet, közvetlenül a macis bögrém után.

-Jó, de nem ez a lényeg. Mit tennél ha Jenna egy olyan fiúval cserélne nyálat meg táncikálna, akiről azt sem tudjuk ki? Na, mit tennél akkor?

-Mint most? Ja, hát azt amit eddig is. Megnézném az Esperandat a tévében, felzabálnám a hűtőt, olvasnék, stb. Miért, te mit tennél?-kár volt megkérdeznem.

-Megvárnám míg elbúcsúzik Jennától, aztán amikor hazafele menne, leütném, a telefonjáról küldenék egy sms-t az anyjának, hogy kicsit késik, aztán áthurcolnám az erdőn a faházig, amit közvetlenül akkor béreltem ki, amikor megérkeztünk. Aztán odakötözöm egy székhez és kivallatnám. Hogy vannak-e illegális ügyei, hogy hány hónapos kezdett el járni, hogy hogy hívták az ükanyja legjobb barátnőit, stb. Amúgy semmit.-legyintett Naomi.

-Leütötted Mike-ot?-nézett fel az ásásból Aiden.

-Nem, dehogy. Honnan veszed?-pillantott rá ártatlanul.

-Oh, Istenem! És a tata mit vétett?-képedtem el, mert lelki szemeim előtt újabb jelenet meg, amiben Naomi leüti a bácsit, mert az megvette az utolsó bikini felsőt a közeli boltból, vagy valami.

-Meglátott. Aztán nem hagyhattam csak annyiban.-kérte ki magának.

-Félelmetes vagy.-öleltem át. Valójában azon a határon imbolyogtam, amiben nem tudom eldönteni, hogy most sírjak-e vagy nevessek.

-Aiden, a fejüket azért ne temesd be!-szólt rá Naomi, mivel Aiden annyira belejött ebbe a hulla temetésbe, hogy már az egész testük a homok alatt volt, csak a fejük látszott ki.

-Akkor most nem is kell őket elásnom?-szomorkodott.

-Nem, sőt, kezd el kikaparni őket onnan, mert el kell vinnünk a kis házba.

-De kár.-biggyeztette le az ajkait és elkezdte leszedni róluk a homokot.

-Hihihihi-nevetgélt lányosan Dani, aki előtt egy hatalmas homokvár emelkedett.

-Daniel, azonnal állj fel onnét, és viselkedj a korodhoz illően!-oktatta ki Naomi.

-Nem akajok-nyávogta a bátyám és igen, tényleg azt mondta, hogy "akajok".

Fél óra múlva már magam mögött vágtam be az ajtót Naomi bérelt lakásában. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Igaz, hogy ezért a nyugodtságért tartozom Danielnek egy homokvárral, mert megígértette velem, hogy holnap építünk egyet. Naomi lehúzta a redőnyöket, Aidenék pedig Mike-ot kötözték egy székhez. A bácsi a kanapén kapott helyet. Mire egyet pislantottam, a nagynéném épp egy vödör vízzel öntötte nyakon Mike-ot, aki azon perc felébredt.

-Mi a...-kerekedett el a szeme, amikor meglátott minket. Aztán a bácsit is észrevette s torkából hatalmas visítás tört elő. Nem üvöltés, hanem visítás. Rossz pont. Daniel Mike elé állt és lekevert neki egyet.

-Áúú!-jajdult fel.

-Itt te nem szólalhatsz meg!-tette csípőre a kezét Aiden.

-Most csak én beszélhetek.-húzott elé egy széket Naomi és leült vele szemben. Rá kellett jönnöm, hogy olyan emberek vesznek körül, akik mind azt hiszik ők most egy filmben játszanak. Egy elcsépelt, borzalmas filmben.

-Mond csak Mike, hol születtél és mikor?-tette fel az első kérdést a nagynéném.

-199..-kezdte Mike, de Naomi közbevágta a következő kérdéssel.

-Milyen iskolába jártál? Váltottál sulit valami miatt? Mi miatt?

-Én...

-Hogy hívták édesanyád? Mivel foglalkozott? És apukád?

-Juli...

-Mivel foglalkozol? Van neked egy biztos állásod egyáltalán? Mert ha nincs, nem mehetsz Jenna közelébe? AIDS-es vagy? Volt már kapcsolatod? Kivel? Hányszor?

-Én...

-Van nemes vér az ereidben? Ha nem, akkor azzal sok pontot veszíthetsz. Mit szeretsz Jennában? Szőke vagy barna?

-Bar...

-Hányas a lábad? Milyen méretű nadrágot hordasz?

-41-est és...

És ez így folytatódott. Naomi Mike-ot bombázta a kérdéseivel, miközben a kezében tartott noteszbe jegyzetelt. Mike meg sem tudott szólalni, egy, mert nem volt rá ideje, kettő, mert félt a két fiúktól, akik gyilkos szemekkel figyelték a vallatást. Aiden előhúzta a zsebéből a bicskáját és a kés részét nyitogatta fel-le. Én leültem a bácsi mellé a kanapéra.

-Tudja bácsika. Most nagyon irigylem magát. Nyugodtan alszik, mit sem törődve azzal, hogy ha a nagynéném nem ütötte volna le, akkor most nyugodtan nézhetné a kis sorozatát. Vagy amit maguk szoktak csinálni. Néha belegondolok, hogy ha megszületik a gyerekem, akkor kik mellett kell felnőjön, és ilyenkor összepakolnám a cuccaimat és elhúznék jó messzire. De aztán rájövök, hogy itt ülök és magához beszélek. Ráadásul, amíg én kiöntöm a lelkem, maga úgy horkol mint egy dinoszaurusz. A szájszaga meg egy rothadt sajthoz hasonlóan frissíti a levegőt.

Amíg én jól elbeszélgettem magammal, addig Naomiék befejezték a vallatást és elengedték Mike-ot, aki se szó se beszéd, kirohant az ajtón.

-Milyen bunkó, még az ajtót sem csukja be maga után-háborgott Dani.

-Tetszik nekem ez a fiú.-ábrándozott a nagynéném.

-Meg sem szólalt.

-Pont ezért. Minden nő álma. Egy csendes és mindent eltűrő férfi.

-Mi a ménkű?!-hallatszik a hátunk mögött. A tata felébredt. Remek.