Asszem felcsináltak

~22~

   Miután végre valahára vége lett a vacsorának-Jenna megígérte, hogy holnap elkísér a tornára- Aidennel elindultunk haza. Mikor végre valahára otthon voltunk-még mindig fura, hogy azt a házat nevezem otthonnak-fáradtan rogytam le a kanapéra. Aiden az ölemben pihentette a fejét, miközben a csatornák között keresett valami filmet.

-Szar ebből a szögből nézni a tévét-sopánkodott. Szó nélkül felálltam és vártam amíg kényelmesen elhelyezkedik, aztán elé ültem s a fejemet a mellkasának döntöttem. Ő védelmezően átkarolt és nézte a filmet.

-Mit szólnál ha elmennénk valahova kirándulni vagy valami hasonló? Amíg még te is bírsz mozogni-javasolta.

-Jó ötlet. És mit jelentsen az, hogy amíg tudok mozogni?-csaptam rá a vállára.-De visszatérve a témára, mi is beszéltük apuval meg Daniellel, hogy idén elmehetnénk a tengerre. Merthogy tavaly a hegyekben voltunk nyaralni és nem sok szép emlékkel gazdagodtunk-húztam el a számat az emlék hatására.

-Akarom én tudni?-kérdezte saját magától.-Persze hogy akarom tudni!-válaszolta meg a kérdést egyben.-Mi történt?

-Maradjunk annyiban, hogy Daniel felhalmozott egy csomó kaját a sátrában, köztük szalonnát meg nyers kolbászt is, és valamikor éjfélkor meglátogatott minket, pontosabban őt egy éhes medve.-elevenítettem fel azt a csodás éjszakát.

-És a bátyád még él?-csodálkozott Aiden.

-Én sem hittem el, de a szerencsétlen halottnak tetette magát-nevettem.

-Az mindig jó ötlet-nevette el magát ő is.

-Ja, csak aztán meglátta, hogy a maci az ő szalonnáját eszi és azt már nem hagyhatta. Felugrott és megragadva az ételt, elkezdte kirángatni a medve szájából.

-Muhahahaha! Ahelyett, hogy elszaladt volna.

-Khm, hát igen! De végül jó let minden, mert apu fel volt készülve az ilyen esetekre is és volt nála altató injekció. Belelőtte a medvébe az meg bumm, oldalra esett és mély álomba merült-hadonásztam.-De Daniel sátra gallyra ment, ahogy a hétvégénk is, ugyanis Daniel nem volt hajlandó a sátron kívül hagyni bármiféle eledelt is, és annyira felhúzta apát, hogy már másnap hazaindultunk.

-Mondjuk Danielnek nem nehéz felhúznia az embert.

-Hát igen. És ezért gondoltunk arra, hogy idén a tengert válasszuk. Danielt odatesszük homokozni, mi pedig élvezhetjük is a napsütést.-Aiden a hasát fogva nevetni kezdett.

-Mintha valami idegesítő kisgyerekről beszélnétek.

-De hát Daniel az is. Csak túl nagyra nőtt-magyaráztam.-Akkor hívjuk apuékat is?-fordultam felé.

-Persze. Daniel nélkül amúgy sem megyek sehova-jelentette ki.-És legalább lesz kin szórakoznom.

-Miért érzem úgy, hogy öt jobban szereted?-háborodtam fel.

-Mert így igaz. Miután megszületett Picipötty, elvesszük tőled és majd mi ketten felneveljük.

-Mindig is tudtam!-tettem a sértődöttet.

-Figyel, manó!-emelte fel az állam, hogy a szemébe nézhessek.- Nekem Daniel az igazi. Őt képzelem el gyermekeim anyjaként-vont vállat. Ennyi volt, nem bírtam tovább.

-Mi olyan vicces?

-Képzeld el a bátyámat tütüben-röhögtem-meg kis köténykében-ekkor már Aiden sem bírta tovább.