Asszem felcsináltak

~20~

   Aidennel hamar bevásároltunk, aztán sietnünk kellett az orvoshoz. Amíg én levetkőztem, Aiden kényelmetlenül álldogált. Az sem segített, hogy az orvos méregette.

-Szóval te lennél az-nézett végig rajta, miközben a hibákat kereste.

-Ööö, igen, örvendek-intett.

-Szintúgy, szintúgy-már köntösben feküdtem a székben, de az orvos továbbra sem figyelt rám.

-Elvégezhetnénk végre a vizsgálatot?-türelmetlenkedtem.

-Persze-jött zavarba az orvos.

Aiden érdeklődve figyelte, amint a doktor megvizsgál.

-Minden remek-mondta végül, mire megkönnyebbültem és Aidenre néztem. Ő viszont továbbra is a monitort nézte álmélkodva.

-Ő lenne a mi...?-kezdte mire az orvossal összenéztünk és elmosolyodtunk.

-Igen, ő az-veregette hátba a doktor-jól gondolom, hogy kell egy fotó róla?-aprót bólintottam.

Mikor felöltöztem kiráncigáltam Aident, aki továbbra is a kis képet bámulta.

-Már nem is olyan kicsi a mi Picipöttyünk-ölelt át.

-Nem, de remélem azért nem nő túl nagyra, mert az is biztos, hogy akkor képtelen leszek világra hozni.

-Hm, olyan leszel mint a hálaadási pulyka. Lesz rajtad egy bazi nagy lyuk-röhögött.

-Jó, akkor, hogy ne rontsam az imidzsed, nincs több szex. Sem tipi-tapi-közöltem durcásan. Aiden mosolya lehervadt és félve nézett rám.

-Mi az, hogy nincs több? Tudod mióta mi csak egyszer...-kezdte, de aztán inkább nem fejezte be a mondatót.-Mégis meddig?-remegett.

-Amikor majd lemegy a hasam is, szülés után-köptem a szavakat.

-NEEEEEEEEEEEE!!!

Az utcán mindenki minket nézett. A lányok elmosolyodtak, amolyan "így kell ezt csinálni", viszont a hím neműek sajnáló pillantásokat lövelltek Aiden felé, amolyan "szörnyű időszak következik, haver". Aiden viszont nem hagyta ennyiben. Elővette a telefonját és tárcsázott.

-Halló, Daniel? Csá, haver. Hallod, a húgod szünetet fújt-mondta elcsukló hangon, mire én csak a szemeimet forgattam, ellentétben a bátyámmal, aki a telefonba szörnyülködött-Persze, átmegyünk-tette le.

-Hova megyünk?

-Apádékhoz.

-Remek. Egyáltalán mióta vagytok ti ekkora spanok Daniellel?-vontam fel a szemöldököm.

-Mindig is azok voltunk. Szerinted honnan tudtam, hogy 8 évesen bepisiltél?-kérdezte vigyorogva.

-Mi? A bátyám mondta el neked?-képedtem el, mire Aiden csak vigyorgott.-Akkor ő mondta el azt is, hogy leestem a bicikliről négy évvel ezelőtt?-ő csak továbbra bólogatott.-És azt is, hogy beszakadt alattam a jég? Tőle tudtál minden cikis sztorit rólam, amivel a suliban szívattál?

-Hát, maradjunk annyiban, hogy megbízható forrásom volt-veregette meg a vállam.

-Ezt nem fogom annyiban hagyni-csörtettem el mellette.

Tudtam, hogy ha átmegyünk, három férfival kell szembenézzek, akik minden áron megvédik egymást. Ezt nem hagyhattam. Főleg, hogy mostmár tudom, hogy Daniel sejtette Aident, hogy a napjaim a suliba pokollá váljanak és én ezt nem fogom szó nélkül elfogadni és elfelejteni. Elővettem a telefonom és azonnal tárcsázni kezdtem.