Asszem felcsináltak

~48~

                Mikor Dani elment tőlünk, a szemem sarkából láttam, hogy elteszi az egyik lakáskulcsot. Aidennel úgy tettünk, mintha észre sem vettük volna és Ostent pesztráltuk. Kicsit segíteni akartam a bátyámnak, ezért a kiságy mellé tettem a babahordozót, kabátot, sapkát, mindet. Sőt, még két üveg anyatejet is odaraktam. Mire elkészültem, Aiden megfürdette a picit és lefektette, majd mi is elkezdtünk készülődni. Épp egy felsőt vettem ki a szekrényből, amikor Aiden hitetlenkedve nézte a mozdulatom.

-Te mit csinálsz?-kérdezte.

-Ő, előkészítem a ruhám?-kérdeztem vissza.

-Nem, nem, nem.-vette ki a kezemből-Szerinted Daniel nem szúrna ki egyből, ha úgy megyünk, mintha az utcán sétafikálnánk?-már épp rá akartam vágni, hogy az a hülye gyerek semmit sem vesz észre magán kívül.-De, szóval ezért...-nyújtott felém egy zacskót-hoztam ezeket.

-Most komolyan? Kitől szereztél ilyen ruhákat?-böktem a kendőre és a kopott darabokra.

-A nagyszüleimé volt. Most mi ők leszünk-magyarázta. Sóhajtva szedtem elő a fejkendőt, amikor Aiden kikapta a kezemből.

-Figyelj, Kota. Ha el karunk tűnni az érdeklődő tekintetek elől, akkor azt jól kell csinálnunk-mondta komolyan a szemembe nézve.-Vagyis te leszel férfi ruhában én meg a nőiben.-Meg kellett volna lepődnöm, de valahogy nem ment. Szem forgatva vettem el a nadrágot és a kikeményített inget és elkezdtem átöltözni. Aiden felhúzta a térdig érő szoknyát és egy bokáig érő zoknit, aztán a fehérneműim között kezdett el turkálni.

-Mit csinálsz?-vontam fel a szemöldököm, de talán jobb lett volna ha meg sem szólalok, ugyanis Aiden elővette a fekete melltartómat, amit akkor vettem, amikor hirtelen megnőttek a melleim.

-Ez jó lesz-vette fel a csupasz mellkasára és egy öt perc szerencsétlenkedés után, be is csatolta. Aztán leszaladt és mikor visszajött már egy-egy narancs volt mindkét kosárban. Arra felvett egy fekete bő felsőt, majd befeküdt az ágyba.-Remélem sötétben nem látszanak a melleim-húzta fel az orra hegyéig a takarót. Én felvettem egy felsőt az ing fölé, hogyha netalán a bátyám benéz hozzánk is, ne higgye, hogy bunkó paraszt módjára, ruhástól fekszünk le.

Mivel egyikünk sem akart elaludni, elkezdtünk kő-papír-ollózni.

-Kő, papír, olló-kezdtük és közben mutattuk az adott dolgot. Én a végén a követ mutattam, de Aiden még hamar rávágta, hogy "szuper ragasztó", ami eredetileg nincs benne a játékban, de ő vadul állította, hogy nyert. Halkan kezdtünk vitatkozni a szabályokról, amikor meghallottuk a bejárati ajtó nyílását. Hamar lebuktunk és Aiden hátulról átkarolt, ahogy minden lefekvéskor. Bár azt meg kell vallani, hogy a bátyám olyan hangosan trappolt fel az emeletre, hogy ha aludtunk is volna, felébredünk.

-Ez hülye-súgta Aiden a fülembe, mire halkan kuncogni kezdtem, de utána kővé dermedtem, mert halkan nyílt az ajtó.

-Pfúj, de nyálasak.-alig bírtam megállni, hogy ne vágjam hozzá az éjjeli lámpát, de szerencséjére hamar ki is ment. Nyitott szemmel figyeltünk és vártunk. Mikor beszűrődött az ajtón Osten halk nyafogása, majd az autó motorja, hamar kipattantunk az ágyból és felhúzva az első cipőt, amit találtunk rohantunk az autóhoz.

-Te vezetsz-dobta a kulcsokat Aiden és miközben a kendőt kötötte a fejére, beszállt az anyósülésre. Mikor én is beszálltam és beindítottam a kocsit, a gázra lépve indultunk Dani autója után. Kissé lemaradva követtük. Az út során Aiden elővette a táskámból a szájfényt és kikente magát. Aztán keresgélt szemtus vagy valami után, de mondtam neki, hogy azok otthon vannak, mert ritkán használom őket. Puffogva dőlt hátra, mert nem tudott tökéletes alakot varázsolni magából és emiatt "elbasszuk az egészet".