Vágyaink csapdájában | Befejezett

9.

❤️

Chris továbbment az úton én pedig bebotorkáltam a házunkba. Igen, a küszöbben megbotlottam és épphogy úgy estem be az ajtón, ráadásul még be is ütöttem a könyökömet, ami eléggé fájdalmas dolog. A ház kihalt volt az eredeti nagycsaládos feelinghez képest, anyuék dolgoztak, a többiek suliban. Kivéve Aront. Aki a konyhában csinált valami kaját, gondolom hogy ne haljon éhen. Csak köszöntem és felsiettem ő pedig nézett de igazából már megszokta az antiszoc életemet. Bedobtam a szobám ajtaján a táskámat és a fürdőbe siettem. Bezártam az ajtót, a mosdókagylónak támaszkodva farkasszemet néztem a tükörben magammal. Ma viszonylag elviselhető voltam. És a szöszi elhívott sétálni, ami azt jelenti hogy randim lesz. Kicsit nehéz elképzeltem két meleg srácot sok heteró gimis fiúval teli parkban, de ha Chris velem lesz akkor nem lehet gond. Őt szeretik és mindenkivel jóban van. A fürdő ajtaján kopogtak, kezdett elegem lenni hogy mindig követnek ha ide jövök.
- Vendi jól vagy?
- Persze. - Válaszoltam szűkszavúan és megkeresve a gyógyszereimet megnyitottam a csapot.
- Mit csinálsz? - Kopogott újra a bátyám én pedig lenyeltem a bogyókat és kinyitva az ajtót a tesómba botlottam.
- Semmit. Bevettem a gyógyszereket. - Forgattam meg a szemem és felemeltem a kezeimet olyan ártatlan stílusban. Kikerültem és a szobámba lépve levettem a pólóm. A szekrényből egy elnyűtt fekete bandáspólót kaptam elő és vettem fel, de Aron megállított. Szótlanul húzta végig az ujját az egyik már beforrt hegemen a bordámon és lehunyta a szemét. Szerintem elszámolt ötig én pedig eltolva a kezét rendesen belebújtam az anyagba.
- Gyere le enni. A kedvencedet csináltam.
Összehúztam a szemeimet. Nem is tudja mi a kedvencem, csak azt akarja, hogy egyek. Nagyot sóhajtottam és követtem le az emeletről. A pulthoz ülve figyeltem, majd elém rakott egy tálat meg a másik oldalra is és felült  velem szembe.
- Milyen volt a suli? - Kezdeményezett gyanúsan méregetve.
- Jó. -Biccentettem. - Már sokkal jobb.
- És ki volt az a fiú aki hazakísért? - Húzta fel a szemöldökét vigyorogva és beleboxolt a vállamba. Leraktam a szendvicset és ittam pár kortyot.
- A suliból egy srác. - Vontam meg a vállam, mintha nem lenne érdekes. Nem vagyok közlékeny az ilyen dolgokban, annyira fura hogy a bátyjaimnak mind csaja van. És ha egyszer lesz pasim akkor majd hozzam haza? Egy normális életben a lányokat szeretném és mindenki megbámulná hogy milyen dögös. De így senki se fog majd irigykedni rám. Már ha lesz kire.
- Igen, biztosan jelentéktelen. - Rajzolt a levegőbe az ujjaival macskakörmöket.
- Nem azt mondtam. - Motyogtam, és a félig megevett szendvicsemet leraktam a tálra. - Szimpatikus. Neked is tetszene. Meg talán még apunak is.
Sóhajtott.
- Vendi. Ugye tudod, hogy apa így szeret ahogy vagy és nem zavarja ha a fiúkat szereted. Mindenki más. Te legalább tisztességes vagy. - Nevetett fel aztán elkomolyodott. Felnéztem, egyenesen a szemeibe, érezte hogy ez most jól esett. Nem tudok apám szemébe tökéletes lenni, tudom hogy szeret... De én nem szeretem magam. Talán emiatt látom így a dolgokat.
- Na és mit kell róla tudni? - Váltott vissza a témához.
- Aranyos.
- Randi?
- Pénteken. - Vontam meg a vállam szégyenlősen és elpirosodtam.
- Woaa. Öcsi végre bepasizik. Csak megtalálja az önbizalomhiányos lélek az igazi Kinny vért. - Ujjongott és elvett tőlem egy szenyót mire elé toltam az egész tálat és felálltam a székről. - Ettől függetlenül nem ettél semmit. - Sóhajtott fel.
Csak elmosolyodtam és felmentem a szobámba. Az ágyon elterülve belegondoltam a helyzetbe. Mi lesz majd pénteken velem? Nem akarok bunkó lenni de mégis csak gyógyszerek szabályozzák az érzéseimet és félek. Eddig sohasem voltam ennyire közel egy fiúkhoz, akivel kialakulhatna köztünk valami plusz. Nem akarom elrontani.
Csütörtök egyet jelent a duplatörivel így hát fel kellett kelnem, elővenni a törifüzetemet és nekiállni tanulni. Közben anya is hazaért és a többiek, de nem nagyon zavartak meg, igazából végig izgultam és elkalandozott a gondolatom. A következő nap szerintem gyorsan el fog telni még péntekig. Matekot is átnéztem, csak hogy tudjam legalább hol tartunk, de az idegennek tűnő számok elriasztottak és túl bonyolultnak tűntek. Mégis eltelt két óra a szinte semmivel és életjelet se hallottak ma még rólam úgyhogy lebotorkáltam. Anya a vacsit melegítette, Eric és Dorothy valami filmet néztek.
- Szia kincsem, miújság? - Kérdezte anya rutinszerűen, sose fogja megunni ezt a becenevet. Utálom, olyan lányos. - Ezt viheted is oda. - Nyomott a kezembe egy nehéz tepsit ami teljesen meleg volt.
- Ááá. - Csúsztattam le az asztalra és a fájós karomat rázni kezdtem. - Baszki...
- Mi történt? - Jött oda Aron és felkapta az edényt egyszerűen én pedig megsemmisülten álltam ott. Ennyit nem tudok megtenni. Egy idióta vagyok, aki a szétvagdosott kezével annyit se bír mint a húga félkézzel. De tudtam jól, ha nehezet emelek akkor fájnak a sebek, mégis csinálom. Szánalmas vagyok.
- Semmi baj, menj ülj le te is. - Lökdösött anya az asztal felé ahol már csak minket vártak. Mindenki mesélt a napjáról, ahogy általában a vacsi közben szokott lenni. Mindig én ülök szótlanul és eszek egy kis keveset de ma be lettem árulva a szüleimnek, ráadásul kétszer, szóval terror van. Aron tehet róla, mivel panaszkodott hogy nem eszem semmit, csont és bőr vagyok már. Úgyhogy anyu egy jó adagot kipakolt a tálamra a rakottkrumpliból és kötelezően meg kellett ennem. Nehezen küzdöttem le a falatokat, de a tudat hogy máshol éhezés van nekem meg ennyit ideraknak szomorú volt, így hát megküzdöttem vele. Talán a szervezetem egy hétig hálás lesz ezért.
- Péntekig nem is eszel többet. - Vihogott Eric én pedig lefagytam és felpillantottam, de késő volt már.
- Majd a randi éltet. - Árult be Aron én pedig legszívesebben eltűntem volna apróra zsugorodva a krumpliban. Mocorgás támadt mikor mindenki felfogta.
- Milyen randi?
- Az öcsi bepasizott.
Nekem már mindegy volt, innentől kezdve szétcincálják a magánéletemet. Inkább halkan kisurrantam inni és hallgattam ahogy boldogan beszélgetnek rólam. Szeretnek. És ezért legalább hálás vagyok.

'16.03.06.