Vágyaink csapdájában | Befejezett

47.

Sziasztook! c:
Teljesen elvesztettem a történetet fejben mostanában és nem megy az egész..
Jó olvasást! ❤️

Utolsó hét a suliból. Voltunk osztálykiránduláson, ahol sátraztunk és szalonnát, pillecukrot sütöttünk a tanárokkal. Aztán jött az a rész, mikor éjjel leszöktünk a folyópartra és kicsit ittunk meg egymást szívattuk a sötétben. Addig volt vicces, míg az egyik lány tényleg bepánikolt és fél órán keresztül nyugtattuk, legalábbis én részt vettem benne, mert tudom milyen érzés. Teljesen kimerültünk és a hazaút már csendesebben telt a tanárok pedig nem vették észre a kialvatlanságtól fájdalmasan meredő diákokból áradó piaszagot. Talán ők is az üveg aljára néztek vagy már nem volt kedvük ezzel foglalkozni.

Aztán megismerhettem a suliban gyakran emlegetett versenynap csodás szabályait és vetélkedőit, ami annyira átlagos, hogy már jól érzed magad közben. Sosem gondoltam volna, hogy valaha a menőkkel lógok, de ezt is bepótoltam, ugyanis a kosaras srácok a szárnyuk alá vettek. Nick örült, hogy nem lesz egyedül, aztán lerendeztük a napot, mikor a tanárok nem figyeltek inkább csak elhülyéskedtük az egészet. Ez az idióta osztálykirándulásukon eltévedt és a fél napjuk arra ment rá, hogy őt keresték, ez persze az egész sulit feldobta. Én is jót röhögtem rajta miután megtalálták. Amúgy pedig nem igazán vártam a nyarat, mert egyedül semmit sem fogok tudni csinálni. Egyre inkább hiányzik Chris és úgy vagyok vele, hogy most elindulok és elgyalogolok hozzá egyhuzamban, de sajnos ez nem lehetséges. Pedig vicces meg romantikus lenne. Szegényem túl sokat dolgozik, viszont jól fizet neki és ez volt a célja. Annyira hiányzik. Szinte minden nap látom skype-on, de az mégse olyan, mint amikor átölelhettem vagy megcsókolt. Tűkön ülve vártam vissza.

Viszont kihasználtam a szabadidőmet és Austinnal lógtam egy csomót, ő pedig a barátainak mutatott be, mint egy régi ismerőst.

- Nézd meg ezt. – Nyújtott felém a srác egy papírt, amin valami mandala volt felvázolva és eszméletlenül jól mutatott. Elképzeltem a karomon tetkónak, pont ott mutatna rohadt jól, mint Zaynnek, de túl merész.

- Tudod, hogy az összes tetszik és ezzel csak kínzol. – Sóhajtottam, mire felnevetett és bólogatva visszarakta a többi közé. Kaptam külön egy mappát azokkal a vázlatokkal, amit rajtam szeretne látni. Rákattantam a tetkókra, mióta Austin megmutatta mivel is foglalkozik és bevezetett a titkos részletekbe a szakmájával. Illetve még nem tetováló ugyanis van két éve hátra a művészeti suliból a rendes szakmáig, de már most beásta magát a körökbe és elég profi ismerősöket szerzett. Nagyon durva miket el nem lehet érni hatalmas akarattal, tizennyolc évesen nagyot számító neveket nevezhet haverjának.

- Most egy különlegesen dolgozom, valahogy úgy érzem ez igazán személyes lesz. – Biccentett a szalon másik végébe, ahol az asztala feküdt és rajta a cuccai. A tulajjal jóba vannak ezért engedett neki egy saját helyet, ahol kibontakozhat és ezekben a körökben szerezhet tapasztalatot, plusz éjjel nappal itt lóghat, még saját kulcsa is van az üzlethez.

- Megnézhetem? – Csillant fel a szemem.

- Majd ha végeztem vele. – Vigyorodott el. A földön ültem egy fekete üvegű asztalnak döntve a hátam és a helyet bámultam. Szeretek itt lenni, ők mind teljesen máshogy ismernek már, nem úgy, mint Nick vagy Bonnie. Itt csak a tetkóimádó jófej srác vagyok és szeretem a másik énemet magam mögött hagyni délutánonként. Csak Austinnal meg a srácokkal. – Annyit elárulok, hogy neked terveztem. Tudom, hogy tetszeni fog, érzem. – Felém nyújtotta a dobozt én meg kivettem belőle egy szál cigit és rágyújtottam. Csak néha, nem rendszeresen.

- Akkor igyekezz.

- Igényes munkához idő kell és ez jó lesz. – Mondta magabiztosan és elmosolyodott magában. Ilyenkor tudni lehet már, hogy ütős lesz a munkája. Beleszívtam a cigibe és kibámultam az ajtón. Már sötétedett, de többet nincs suli és teljes kimenőm van. Illetve akkor, amikor Chrisszel vagy Nickkel vagyok, de senki sem fog belém kötni ezen a napon. Megszállt valami magabiztosság, amitől lepereg rólam a többi dolog.