Vágyaink csapdájában | Befejezett

31.

Chris péntek délután lemondta a szombati találkozást, ami nem is lett volna gyanús, ha Nick két perc múlva nem hív, hogy bandázzak velük. Mármint a kosaras haverjaival.

- Tudod hol van Chris, ugye? - Néztem rá, miközben alaposan bezártam magam után a kapu ajtaját.
- Tudom. - Mondta Nick, rájött, hogy nincs értelme tagadnia. Egyébként két pulcsit viselt, dideregve indult el mellettem, de nem kérdeztem rá miért nem öltözik rétegesebben. Neki jó ez így.
- Ha esetleg elmondanád, kevésbé lebegne a szemem előtt, ahogy megcsal. - Néztem rá szikrát szóró szemmel. Megrázta a fejét.
- Nem csal meg.
- Mégse mondjátok el mi van!
- Meglepetés! - Zárta le ennyivel, aztán hagytam is, mivel rossz kedve volt. Most nem mosolygott, nem nevetgélt és hagyta a hülye beszólásait. Kicsit tartottam a mai programtól, ha ő itt befordul, akkor nekem nem lesz kivel lennem és kínos egyedül álldogálni egy hangos társaságban.
- Nick, várj már! - Szóltam rá, mivel meggyorsította a lépteit én pedig közben kezdtem lemaradni. - Mi a bajod? - Kérdeztem a karja után kapva és magam felé fordítottam nagy lendülettel. A tekintetét kerestem, azokat a gyönyörű, nagy, csillogó szemeit, de elnézett mellettem. Elengedtem a kezét.
- Egyszerűen csak fura a hangulatom oké? - Csattant fel, mire megdöbbentem. Ez eléggé kikívánkozhatott már belőle.
- Jó, felfogtam. - Vontam meg a vállam, rájöttem, most fog feszülten eltelni az út másik fele. Elindultam, hogy minél előbb odaérjünk, de most az én karom után kaptak.
- Ne haragudj. Csak otthon áll a cirkusz és nagyon kivagyok. A saját szobámba megőrülök és ez nem jelent túl jót. - Hallottam a hátam mögül a kétségbeesett szavakat, ami összeszorította a szívem. Visszafordultam a barnahajú sráchoz.
- Ennyire rossz a helyzet? - Kérdeztem. Mély levegőt vett, szaggatottan kifújva válaszolt.
- Igen. Nem tudom mit csináljak.
- Aludj ma nálunk. - Ajánlottam fel szomorúan elmosolyodva, szerencsére én nem tudom milyen, mikor a szülők balhéznak, de megértem a gyerek hátrányát.
- Danny már felajánlotta, náluk alszom a héten. De azért köszönöm, ha jövőhéten is ez megy, elfogadom az ajánlatot. - Vigyorodott el, látszólag jobb lett a kedve, amitől megnyugodtam.

A park kosárpályáján az ismerős arcok már messziről intve köszöntek nekünk, mikor odaértünk egy labda repült Nick felé. Ügyesen elkapta, aztán rohant is a palánkhoz, hogy cselezgetve bedobja és ezzel boldogan kiáltson fel. Két srác is utána futott, ők hárman bemelegítettek, míg a többiek figyelték őket, vagy beszélgettek. Lassan odasétáltam hozzájuk, mikor felismertek boldogan pacsizgattak le velem is a múltkori után, aztán bevontak a beszélgetésbe.
- Na és most sem szeretnél beállni? - Kérdezte a legmagasabb srác, de nem tudom a nevét.
- Nemigazán. - Vontam meg a vállam.
- Jó buli lesz. Ketten hiányoznak, az egyik helyett beállhatnál. - Néztek rám boldogan mindannyian, mire elbizonytalanodtam.
- Nyugi, óvatosak leszünk. - Nevetett az egyik a magasságomra célozva. Kelletlenül elmosolyodtam, körbenézve jöttem rá, hogy a legtöbb fiúnak a válláig érek, talán csak Chris akkora, mint én. Meleg srácok összetartanak. Haha.
- Emlékszel, mikor múltkor edzésen összementetek véletlenül Wennel és eltörött a bordája? - Nevetett fel az egyik, barna tüsis hajjal, a többieknek is eszükbe jutott az emlék, mire röhögni lezdtek.
- Még mindig fáj, ha oldalt fekszem. - Szólt közbe az említett fiú is.
- Ne haragudj. - Húzta el a száját Steve, akinek emlékszem a múltkoriról a nevére. Ő a csapatkapitány legjobb haverja, majdnem hogy együtt vezetik a csapatot is. Azt hiszem Nick már említette valamikor.
- Na jöttök? - Kiálltott Danny, mikor megunta, hogy csak hárman vannak a pályán. - Játszani jöttünk, nem?
- Bandázni, de mindegy. - Szólt Alex, elnyomta a cigijét és elfutott kidobni a kukába. Pár pillanatig tehetetlenül álltam, aztán én is elindultam a helyemre, csak nem tudtam az hol is van. Lecövekeltem a szélén, lehetőleg ahol a legkevesebbszer vesznek észre, de egyből megtaláltak. Talán bebújok egy magas mögé, bőven választhatok az emberekből.
- Vendi, te itt leszel. - Irányított előre Steve. Francba. A félelem kiült az arcomra, pont középen kell lennem? El tudom képzelni, hogy ez Chris helye a csapatban, mert biztosan ő ilyen gyors. Most mit csinálhat? Elmondhatná, nem balhézom ha mással találkozik, tudom, hogy szeret és nem csal meg. Csak fura ez a helyzet.
- Kapd el! - Kiálltotta felém valaki, mivel a gondolkozásban elbambultam. Pedig a játék lassan három perce tartott, csoda, hogy eddig egyszer sem kaptam labdát. A hangot felismerve fordítottam az irányába a fejem, a szöszi elkerekedett szemmel bámult és mutatta, hogy forduljak meg. Hamar meg is éreztem miért. Valaki a labdát nekem akarta passzolni, de jól vállontalált a figyelmetlenségem miatt. Feljajdulva fordultam vissza a többiekhez, akik egyből kiáltozva kérdezték, hogy jól vagyok-e. Kábultan bólogattam, de közben Christ figyeltem, ahogy jön felém mosolyogva és a fejét csóválva.
- Ne haragudj, erős volt? - Jött oda hozzám a srác, aki dobta a labdát.
- Az volt, de semmi bajom. - Nyugtattam meg.
- Legyen szünet, nincs kedvem játszani. - Jelentette ki valaki, mire mindenki egyetértően hagyta el a helyét.
- Chris, egyből elvonod a srác figyelmét, pedig még csak most jöttél. - Szóltak neki nevetve, mire vigyorogva bemutatott nekik.
- Csak annak lehet, aki eleve nem is figyelt. - Válaszolta, aztán lepacsizott sorban a srácokkal. Vészesen közeledett felém, a szívem nagyokat dobbanva várta, velem mit csinál. Járunk, de a kosaras fiúk nem tudják. Remélem nem lesz gáz. Kérlek Chris kezeld te a helyzetet, én az ilyenekben szar vagyok.
Mikor elém ért, ugyanúgy pacsira nyújtotta a tenyerét, vigyorogva figyelte az arcomat, mikor zavarodottan csaptam bele. Tekintetünk összeakadt, szemei csillogtak a vigyorgástól, de nem vette el a kezét.
- Jól vagy? - Kérdezte, mintha egy idegen lennék, körülöttünk már senki sem figyelt minket, inkább valamin éppen röhögtek.
- Igen. - Válaszoltam remegő hangon. Most mi van?
- Jó hallani. - Vonta meg a vállát, aztán nevetve elkapta a csuklóm és maga felé rántott. A derekamat átkarolva nyomott egy csókot a számra, elvörösödve pusziltam vissza, mire a többiek füttyögni és tapsolni kezdtek.
- Kérem a húsz dolcsimat. - Szólt közbe az egyik sötét, kicsit hosszabb hajú srác, büszkén vigyorogva. Értetlenül fordultunk feléjük, míg a pénz gazdát cserélt.
- Fogadtunk.
- És miben? - Kérdezte Chris mellettem állva.
- Először is, hogy Vendi meleg. Aztán pedig emeltünk, hogy ti ketten szépen egymásra találtok. - Vigyorgott a srác ránk mutogatva.
- Aha értem. És a részünk hol van? - Kérdezte a szöszi, én is a srácra kaptam a tekintetem.
- Az sehol. - Válaszolta lazán, mire többen is felnevettek.
- Megszívtuk. - Nézett rám Chris, megvonva a vállam az ujjai után kaptam, hogy összekulcsolhassam az enyémekkel. Boldog voltam és jól éreztem magam a bőrömben. Ez tetszik.
Leültünk a pálya melletti padokra, a hideg ellenére közben megjelentek a deszkások is a túloldalon. Őket kezdtem el figyelni, de még mindig mi voltunk a téma.
- Nem is tudtuk, hogy ismeritek egymást.
- Tory, te végzős vagy, fel sem tűnt az új tizedikes srác? - Hihetetlenkedett Chris.
- A kis kilencedikes bigékkel voltam elfoglalva. - Vonta meg a vállát a cigijébe szívva.
- Na, mostmár ne rólunk beszéljünk. - Szólt közbe Chris, mosolyogva húzott magához, a hátamat a mellkasának döntve tettem fel a padra a lábaimat. Nem sokat beszéltem, inkább csak nevettem a beszólásokon meg a hülyeségeken. Átlagos fiatal srácok ők is, jól esett kikapcsolódni, örültem, hogy Chris is itt van velem. Teljesen elfogadtak minket így együtt, úgyhogy magam lehetek végre.
Előjöttek a karácsonyi sztorik is, úgy látszik ilyenkor mindenhol történik valami.
- Hozni kéne valamit inni. - Vetette fel az ötletet Tory, aki úgylátszik mindig felpörgeti a csapatot. - Anyám kiakadt, hogy normális ünnepeket vár el tőlünk, és otthon nincs piálás, csak mértékkel. Sokat kezdek a likőrrel, ha ki sem üt. - Panaszkodott, megértően paskolták meg a vállát.
- Mi nem iszunk. - Szólt Chris a kettőnk nevében, bólogatva értettem egyet. A többiek is ezt az opciót választották, inkább szilveszterkor alkoholizálnak.
- De energiaitalt hozhatsz.
- Oké, valaki jöjjön. - Nézett körbe, megakadt a szeme a mellettem ülő srácon. - Te! Amúgy is most nyerted el a pénzünk.
Szegény, a húsz dolcsija máris ugrott amiért nekünk vásárol, de megérdemlem, hiszen részben miattam kapta. A két fiú hamar le is lépett, Chrishez fordulva álltam neki a faggatásnak.
- Merre voltál?
- Meglátogattam egy haveromat. Egy szalonban dolgozik és ritkán van szabadideje. - Válaszolt nyugtatóan mosolyogva.
- Nem is mondtad, hogy oda mész. - Fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt.
- De szóltam, hogy lelépek.
- Az nem ugyanaz.
- Féltékeny vagy? - Kérdezte vigyorogva.
- Igen.
- Akkor ne legyél. Otthon mindent elmesélek... És megmutatok. - Morogta halkan közelebb hajolva hozzám és lassan közelítve egy csókot adott. Szétnyitva az ajkaimat engedtem egyből be a számba a nyelvét, de ez elég bizarul hangzik, úgyhogy inkább képzeljétek el a csókunkat.
A beszélgetés után már vártam, hogy kettesben lehessünk és mindent elmeséljen, de aztán rájöttem, hogy nem tehetem. Mert ritkán kerülök ilyen jó társaságba, de a szöszi sokszor van velem, úgyhogy ki kell élveznem ennek a sok embernek a hülyeségeit. Chris megvár.
- Itt is vagyunk. - Emelte fel a kezét Tory, a másik srác a hátizsákját mutatva jött vissza. A táskából kipakolva adták körbe az energiaitalokat, aztán folytatódott a beszélgetés, csak a pisszegés hangja hallatszott, míg kibontották az alumíniumdobozokat.
- Milyet kérsz? Málnásat vagy citromosat? - Kérdezte Chris.
- Málna. - Választottam ki és kezeim közé fogtam a hideg üveget. Szerintem pár ember jobban tenné, ha nem inna ilyet, már így is fel van pörögve.

Késő délután mikor hazaértem, fáradtan dőltem el az ágyamon. Chris mellettem ülve simogatta a combomat, amitől ellazultam és már majdnem be is aludtam.
- Hm, ne hagyd abba. - Motyogtam, mire mosolyogva közelebb hajolt és puszit nyomott a homlokomra. Megtévesztés, közben egyre feljebb értek ujjai a lábamon, mígnem elérte azt a pontot, amit szerintem eleve is akart. Jólesően nyögtem fel, lecsapva az ajkaimra durván csókolt és eléggé megfogott ezzel. Lekaptam magamról a pólómat, róla is lehúztam, vele együtt a sapiját is, ami egész délután rajta volt. Szemem megakadt a fülén, pontosabban a volt fülbevalója helyén.
- Mi a fene. Chris mond, hogy ez nem az, amire gondolok. - Akadtam ki.
- Tulajdonképpen de.
- Azta. Szeretlek. - Vontam meg a vállam, de a szememet még mindig nem tudtam levenni a fültágítójáról. Nagyon jól állt neki. Még vörös volt körülötte a bőr, biztosan érzékeny is.
- A legkisebbet rakattam be, végülis ha szeretném, ebből még lehet nagyobb. - Magyarázta, mivel tudja, hogy nem szeretem az ilyeneket. De ebben a pillanatban megváltozott az álláspontom. Rajta szexi, máson még mindig nem. - Tetszik?
- Nagyon. - Bólogattam és visszatérve az előbbi tetteinkre, újból rátapadtam az ajkaira.

'16.07.08.