Vágyaink csapdájában | Befejezett

14.

Húsvéti rész c:
Boldog nyuszit, remélem hoz nekem csillagokat:3
Jó olvasást!❤️

- Na, nem jössz?
Chris futva szakította meg a távot közöttünk, csak zavartan nézett hátha még reagálok valamit.
- Ne haragudj. Nem akartam felhozni a témát.
- Mostmár mindegy. Végül is nem titok... Előtted. - Ráztam meg a fejem mosolyogva. El fogom neki mondani. Ő olyan más... Ő olyan mint én. Ajkait harapdálva bólintott egyet aztán lassan közénk nyúlt és újra megérintette a kezemet, ujjainkat összekulcsolta. Másodszorra sétálunk kéz a kézben. Szívem hevesen kezdett el dobogni, arcom kipirosodott. Még nem járunk de kézen fogva sétálunk az utcán. Ez normális?
- De ha akarsz róla beszélni.. Nekem. - Vonta meg a vállát olyan "nem akarok semmit sem erőltetni" stílusban.
- Valahol nyugodtabb helyen.
- Felmegyünk hozzánk? Csak a nővérem van otthon. Utána pedig eszünk valamit. - Ajánlotta fel.
- Oké. - Bólogattam. Nem tudom miért mentem bele. Nem szoktam megbízni az emberekben, de Chris mégis más. Ha rá nézek, képes lennék vele minden titkot megosztani az életemről, az érzéseimről. Igazán közel kerültem hozzá.
A házuk nem messze volt innen, ezért hamar odaértünk. Belépve kellemes illat és látvány fogadott, látszik hogy otthonos és szerető családé. Mivel először jártam itt, kulturáltan raktam le a cipőmet majd félénken mentem az eltűnt szöszi után.
- Kérsz inni? - Jött ki gondolom a konyhából. Megráztam a fejem, körbe néztem hátha meglátom a testvérét. "Lins, te vagy az?" Kiáltotta valaki az emeletről.
- Chris vagyok, ne foss már ennyire! - Kiálltott vissza a szöszi röhögve. A lépcsőn egy 20 év körüli lány futott le, szőke hosszú hullámos haja volt és kiköpött olyan mint a mellettem álló srác.
- Oh, sziasztok. - Állt meg elpirulva, aztán mosolyogva rámnézett. - Kyle vagyok.
- Vendi.
- Na mi most felmentünk. Lins pedig nincs itthon és későn jön. Vigyázz a mumusokkal. - Nevetett Chris a lányon, majd a derekamnál fogva elindított fel a lépcsőn. Kyle még szégyenlősen csapott rá a fiú vállára, de ő már csak velem foglalkozott. Bőröm az érintése alatt felpezsdült, szervezetem egyből reagált a hirtelen tettére. A második ajtó előtt megállított és mellettem elnyúlva kinyitotta az ajtót. Illata megcsapott, ösztönösen szívtam be a levegőt. Oké, először járok egy fiú szobájában.
- Nyugodtan érezd magad otthon. Akár rá is gyújthatsz. - Vonta meg a vállát és nevetve elterült az ágyán. Figyeltem a mozdulatait. Szőke hullámos tincsei néhol felgöndörödtek, a homlokába lógva kócosan meredtek szerte-szét. Pólója alja felcsúszott ezért kilátszott a hasa. Fekete farmerét csak egy öv tartotta, igazából olyan vékony, hogy simán lecsúszik róla.
- Nézel még vagy le is ülsz?
- Ohh, persze. - Jöttem zavarba, aztán én is felültem az ágyára. Ő is feltámaszkodott.- Aranyos tesód van.
- Köszi. Én is imádom, de eléggé paranoinás. Jól meg lehet szivatni. - Vigyorodott el.
- Ne már.
- Csak vicceltem. - Tettetett komolyságot és megint elterült. Körülnéztem a szobájában, a falon poszterek sorakoztak és képek, de az rengeteg az egyik falán.
- Nyugodtan nézd meg őket. - Mosolyodott el. Boldogan ugrottam fel és álltam oda. Hirtelen nem is tudtam hol kezdjem annyi volt felragasztva. Mindegyiken ő volt egy-kettő kivétellel a barátaival - gondolom. Nyári képek, nyaralós fotók, sokféle nemzetiségű fiatallal együtt.. A sulibálon átkarol két lányt és ő áll középen, megismertem őket mert velük szoktunk ebédelni. Szünetekben a tizenkettedikesekkel, April is rajta volt az egyiken.
- Ne stíröld a seggem! - Néztem hátra mérgesen de aztán elnevettem magam ahogy a szemeibe néztem.
- Ne állj be elém így!
- Akkor hogyan álljak? - Tártam szét a karjaimat tehetetlenül.
- Háát... - Húzogatta a szemöldökét. Megfogtam az ágya végében levő párnát és hozzávágtam.
- Hagyjál.
- Inkább gyere ide. - Nevetett fel és a térdeimet átölelve rántott meg maga felé. Elvesztettem az egyensúlyomat és félig rázuhantam. Felnyögtem az eséstől, ő pedig szorosan körém fonva a karjait magához szorított.
- Na most maradsz. Mindig is akartam egy ilyen cuki fiút halálra ölelgetni. - Dünnyögte a pulcsimba fúrva a fejét.
- Aha, szuper. - Mondtam unottat tettetve, de igazából borzasztóan boldog voltam. A gyomrom fel le ugrált örömében és émelyegni kezdtem. Nem akarom hogy elengedjen, lehetne életem végéig így maradni?

'16.03.27.