Vágyaink csapdájában | Befejezett

36.

Jó olvasást, hamarosan suli. De nem akarom elrontani ezzel senki kedvét:DDD ❤️

- Biztosan ne maradjak? – Kérdezte már sokadszorra Chris ezen a reggelen.

- Biztosan.

Megdörzsöltem a szemeimet és bíztatóan átöleltem a derekát. Magához húzott, fejét a hajamba fúrta, éreztem, hogy nehezen tud most itt hagyni. Én is nehezen engedtem el.

Az ablakból figyeltem, ahogy a szőke kunkor tincsei távolodnak az utcában. Fekete gatyás vékony lábai szaporán vették a lépteket, addig figyeltem, míg a szomszéd ház és a ház előtti akácfa ki nem takarta a további útját. Még nézelődtem egy kicsit, megszemléltem a környéket, amin egy hónapja már csak átrohantam futtában, mikor a suliba siettem, vagy délután valahova leléptem. George bácsiéknak új postaládájuk van, amúgy semmi változás.

Szívesebben maradtam volna a tegnapi ruháimban és kócosan, de nem akartam eltántorítani a családom ezen a szép szombat reggelen. Inkább csak szombat reggelen. Először is lezuhanyoztam, a koszos ruháimat meg jó mélyre dobtam a szennyes tartóba, és elborzasztott, hogy ebben fetrengtem az ágyamban. A bőröm égett, ahogy a sós könnyek rászáradtak éjjel, úgyhogy bekentem arckrémmel és már siettem is el a tükörtől. Nem esek kísértésbe. Felvettem egy szürke melegítőt, a másikat még Chris lenyúlta, mikor ünnepekkor felvette, és azóta sem láttam viszont. De legalább jó helyen van, szívesen meglesném benne egy este, mikor vacsit csinál kettőnknek és egyedül vagyunk. Mondjuk a saját lakásunkban két év múlva, ha leérettségiztem és összeköltözünk. Vagy lehetetlenség addig várni, szóval talán inkább a szülőket kéne elküldeni romantikázni valahova jó messze. Dorothy Aaronéknál, Eric egy csajnál és miénk lenne a ház. A gondolataim jó messze elkalandoztak, kikerestem egy fehér pólót a szekrényemből, felvettem, aztán lementem a konyhába. Csak a szüleim voltak ébren, fel sem tűnt, hogy fél nyolc van és elég korán keltünk a tegnapiakhoz képest.

- Jóreggelt. Anyu, csinálsz kakaót? – Ültem fel velük szemben a bárpultra.

- Persze, jó korai vagy ma. – Öntött tejet az Apriltől kapott bögrémbe, aztán betette melegedni a mikróba.

- A többiekhez képest. Ilyenkor már a város fele fent van. – Szólt közbe apu, mire magamban megforgattam a szemem.

Szerettem az ilyen nyugodt reggeleket. Mikor nem szól a tévé vagy a rádió, csend van az egész házban és csak mi hárman vagyunk fent. Apu újságot bújva hangosan felolvassa a fontos dolgokat, vagy csak érdekességet és ilyenkor mindig leszóljuk anyuval a cikk íróját, ha béna a tény. Közben kakaót iszom, anyu kinéz az ablakon és megjegyzi, hogy a szomszéd néni már megint pontosan indult el a boltba. Ilyenkor lehet csak megsimogatni a cicusát, máskülönben nincs kiengedve egész nap. Szoktam neki vinni tejet, vagy parizelt, bár nem hiszem, hogy éheztetve lenne. Csak ezek nélkül nem jönne oda hozzád.

Szerettem a szüleimmel lenni, néha jól esik, mikor csak rád figyelnek és nem a másik három testvéreddel kell osztoznod. Jó érezni a törődést, főleg, hogy anyu nekem mindig sajátosan készíti el a kakaót. Érzem benne a szeretetet.

- Chris korán elment. – Jegyezte meg anya miközben szendvicseket készített reggelire.

- Itt volt Chris? – Nézett fel értetlenül apa az újságból. Inkább csak figyelmen kívül hagytam azt az apó tényt, hogy azt sem tudja, mikor mászkálnak szabadon a házában.

- Igen, a nagyszüleihez utaznak. Azért jött tegnap, mert a héten már nem lesz itthon. – Magyaráztam.

- Gondolom, hogy csak ezért. – Mosolygott anyu a szalámi felvágása közben. Utálom ezt az arcot, mikor a felnőttek azt hiszik, hogy sokkal több dolog áll a háttérben, mint ami amúgy történik. Mivel hogy ők is voltak fiatalok. Ez nem fair.