Vágyaink csapdájában | Befejezett

42.

Sziasztok! c:
Köszönöm az előző részekhez érkezett csillagokat és kommenteket. Remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást! ❤️

A péntek esti alkoholizálás után az egész hétvégémet pihenéssel töltöttem. Szombat délután Chris hazament, én pedig csokival és pattogatott kukoricával ültem a kanapéra és a nap hátralevő részében zöld íjászt néztem. Majd másnap is. De ennyi már nekem is sok volt, ezért ma reggel korán indultam el az iskolába, ami hétfőn nem normális dolog. A portás néni is ásítozva köszönt, ilyenkor még nem ér be háromnegyed hétkor senki, de nem zavartattam magam, gondoltam leülök a padoknál és olvasok. Azért próbaképpen megnéztem, hátha nyitva felejtették a terem ajtaját, és láss csodát, a kilincs engedelmeskedett, egyből bejutottam. Nate kusza tincsei alól kérdőn nézett fel, én szintúgy meglepődtem a látványon. Éppen a hátsó padban könyökölt, körülötte könyvek, egy kinyitott füzet és szövegkiemelők szanaszét, álmos szemei csillogva fogták fel, hogy valaki bejött a terembe.

- Szia. – Köszönt halkan, rekedtes hangon.

- Jó reggelt.

Odasétáltam mellé, pont az én padomon tanult, ezért szorgosan szedelőzködni kezdett, de hirtelen leejtette a könyvét és minden szétgurult.

- Jaj, ne haragudj. – Motyogta és a pad alá guggolva a tollait szedegette össze. Lehajoltam segíteni, először a füzetét vettem a kezembe, kíváncsian belelestem és elképedve olvastam a rongyosra tanult oldalakat. Ez az egész tele volt írva pszichológiával és joggal, de nagyon komoly szinten, ezt meg tudtam állapítani. Zavarodottan raktam le a padomra, fogalmam se volt hogyan kérdezzek rá nála, ilyen helyzetbe is ritkán kerülök. Sikeresen visszadobálta a cuccait és feltápászkodva elvörösödött. Sosem láttam még ilyen védtelennek, pedig egyszer kétszer már megmutatta ki is ő valójában. Például két hete a meccsre vele és egy haverjával mentem el, és kívülről cukormáz kapcsolatnak tűnik, de Nate-en látszott, hogy sokszor a háta közepére sem kívánja a barátnőjét, így mikor ő is megérkezett csak lelépett üdítőért és húsz percig vissza sem jött. Malia azt hitte valami rosszat tett, nagyon sajnáltam, hiszen eszméletlenül rendes amúgy, majd a legdurvább rész, hogy mikor Nate visszatért a tenyerén hordozta a lányt körülbelül a meccs feléig. Aztán megint megváltozott a viselkedése, Ethan ezt azzal magyarázta ki nekem, hogy mióta az apukája meghalt, gyakran viselkedik kiszámíthatatlanul. Sajnáltam a fiút.

- Mit csinálsz itt ilyen korán? – Mosolygott visszaülve a helyemre. Kihúztam a mellette lévő széket és én is helyet foglaltam.

- Nem tudtam aludni. – Vontam meg a vállam. – És te?

- Hát... Tanulok, hétvégén nem volt rá időm. – Nem nézett a szemembe, a tolla kupakját piszkálgatta, ezzel jelezve, hogy zavarban van.

- Ne aggódj, szerintem ez nagyon becsületes dolog. – Bólogattam, hogy kicsit megnyugtassam. Felém nézett.

- Köszönöm. Ez nem a sulis anyag, csak érdekel. – Paskolta meg a füzetét, aztán elrakta, nehogy más is meglássa.

- Tudom. – Mosolyodtam el halványan.

- Kijössz velem cigizni? – Kérdezte nagy hirtelen. Kicsit meglepődtem rajta, de aztán rábólintottam, még amúgy is van egy óra becsengetésig, ezzel is telik az idő. Azt se tudtam, hogy Nate cigizik. Kimentünk, de az iskola területén ilyet nem szabad, nem akarunk beírást, ezért elsétáltunk a közeli parkolóhoz. Megállt egy pad mellett, és rágyújtott. Engem is megkínált, haboztam kicsit, de mégse fogadtam el, mert Chris nagyon utálja, és egyből kiszúrná rajtam, meg hát amúgy sincs semmi értelme. Gyorsan írtam neki, hogy ne várjon, mert már itt vagyok a suliban, de nem reagált, gondolom megint elaludt.